Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Horvát A. Olivér: Mecseki erdőtípus-tanulmányok

MECSEKI ERDÖTÍPUS-TANULMÁNYOK 43 Alpokban — mint mediterrán faj — a meleg völgyeket kedveli. Az Alpok déli oldalán magasabbra is felhatol a hegyekbe. Nálunk inkább a hűvösebb és nyirkosabb helyeket kedveli, ezért marad el Baranyában az Alföld, Tolnában a Mezőföld irányában. Mediterraneumban kerüli a meleg és száraz síkságot és a hegyek nyirkos és erdős hajlatait kedveli. Társulási viszonyait vizsgálva a Mecsek-hegységben, ill. ennek erdőtípusaiban a következőket állapíthatjuk meg: a tölgyesekben szerepe nincs; a gyertyános tölgyes bükksásos típusában Il-es К értékkel szerepel, míg az egy virágú gyöngy perjés típusban csak l-es К értékkel, illetve pontosabban csak egy felvételben található meg tíz felvétel közül. Ez érthető is, mert az egyvirágú gyöngyperjés típus szárazabb és így nem kedvez ennek az atlanti-mediterrán fajnak. A szőrös sasos bükkösben Il-es értékkel fordul elő, míg az almos típusban erős l-es konstancia jelleggel szerepel. Az elgyer-tyánosodott tiszta Carpinusos állományban К értéke eléri a Il-es jellegiét. Feltűnően magas értékkel szerepel azonban a gesztenyésben, ahol is a legmagasabb К értéket mutatja (IV). A külföldön leírt gesztenyésekben is gyakori és több szerző szerint jellemző faj. A Primula vulgaris, Knautia drymeia és a Helleborus dumetorum a mecseki erdei fitocönózisokban el nem hanyagolható szerepet játszik, bár a Helleborus dumetorum csak a terület szegélyén és (Hetvehely, Kisvaszar, Kárász-,,Sáfrány-rét", Bakóca, Gyönk, Gyulaj) a Zselicben (Kaposvár, Gálosfa, Bősénfa) nő. Éppen ezért érdekes összehasonlítani Jávorka (1940)

7 nyomán a dunántúli előfordulásukat, kiegészítve a Dunántúl keleti határán megadott pótló térképezési adatok~kal(Horvát, 1943). A felsorolt fajok areája követi a 650 mm-es izohiétát (Hajósy* 1935, 1952) és a mezőségi talaj földrajzi vonalát a Dunántúl és a Mezőföld határán (Stefanovits, 1956,

9 talajtani színestérkép). Különösen élesen követi a talajtani határvonalat a Knautia drymeia areája. 8—9. Ruscusok A Ruscus aculeatus Hegi (1939) szerint Dél-Európában Spanyolországtól Dél-Szov7 Jávorka, S.: Növónyelterjedési határok a Dunántúlon. Magyar Tudományos Akadémia Értesítője. 1940. 957. s Hajósy, F.: A csapadék eloszlása Magyarországon. 1936. 9 Stefanovits, P.: Magyarország talajai. 1956. jetunióig, Előázsiától Perzsiáig, valamint Észak-Afrikában, Erdélyben és a Dunántúlon a Balatonig terem. Termőhelye az Alpokban déli kitettségben bokros és erdős helyeken, meleg, száraz köves oldalakon található meg. A mediterrán és pontusi flóra sokfelé elterjedt és jellemző faja (Hegi, 1939). Délen az Alpokban egészen külön szintet alkot, akárcsak a Mecsekben egyes helyeken, így például a Hairsányi-hegyen = Szársomlyón, a Keleti Mecsekben a Kövestetőn molyhos s

.s cseres tölgyesekben, valamint bükkerdőkben. Kísérő növényei a Mecsekben is megtalálhatók közül: Laburnum anagyrodies, Tamus communis, Melittis melissophyllum, Cotinus coggygria. (Monte Salvatore, Lugano felett.) A hidegebb tájakon, így a Mecseken is fák árnyékában talál védelmet a fagy ellen. Tarvágás alkalmával Braun-ÍBlanquet szerint olyan vidékeken fagy el, ahol télen a legalacsonyabb hőfok —7 és —8 С fokok között van. A genfi tónál, homokos deltavidéken, a következő xerophil jellegű fajok társaságában él (a Mecseken megtalálhatókat említem csak): Jasione montana, Artemisia canpestris, Tunica proliféra, Marrubium vulgare, Trinia glauca, Medicago minima, Cynanchum vincetoxicum, Fumana vulgaris, Sedum acre, Muscari comosum, Allium, sphaerocephalum. Megvizsgálva az egyes mecseki erdőtípusokat a Ruscus aculeatus előfordulásának a szempontjából, a következő konstancia értékeket lehet megállapítani: Cotino-Quercetum mecsekense К I Ото- (Lithospermo-) Quercetum mecsekense К I Fagetum silvaticea asperuletosum odoratae К I Fagetum silvaticea caricetosum püosae К III Querco-Carpinetum carpinetosum К I összefoglalólag megállapíthajuk, hogy a Ruscus aculeatus a mecseki erdiőtípusok egy részének felvételi tabelláiban egyáltalában nem szerepel. A megvizsgált erdőtípusok között a legmagasabb Konstaneia^értéket a szársomlyói ezüst hárserdő és a kövestetői cseres után a szőrös sasos bükkösben éri el. A Ruscus aculeatus a Tamus comraums-ßzal együtt Querco-Fagetea eleme a Mecseknek és a Bakonynak, egyben differenciális faja a Magyar Középhegységgel szemben. A Ruscus hypoglossum Hegi (1939) szerint általánosan elterjedt Déleurópában Spanyolországtól a Balkán-félszigetig, eléri Pozsony vonalát, terem még: Kisázsiában,