Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

36 GERBHARDt ANTAL rásokban ugyancsak jelentős táplálékiképző szerepre tesz szert, A forrásokiban előforduló táplálék szállítá­sában az embernek is szerepe van. A látoga­tott kirándulóhelyek közelében fakadó forrá­sokbain gyakran a legkülönbözőbb ételhulla­dékokat (kenyér, sajt- és tojáshéj, szalonna­bőr, csontok, olajjal és halmaradékkal szeny­nyezett konzervdobozok stb.) találjuk, ame­lyek a forráslakó szervezetek élelemkészletét időnként és helyenként jelentékenyen sza­porítják, A források élővilágának tagjait általában a következő táplálkozásbiológiai csoportokba oszthatjuk: 1. Phytophaga s. lat. (növény­evők). a) Phytopihaga s. str. (zöld növényevők). Ebbe a csopoirtba túlnyomóan a mohalakó szervezetek, köztük elsősorban a különböző lárvák nagy száma tartozik. Ilyenek a kisebb Ephemerida-, Plecoptera-, Trichoptera-, szá­mos Diptera-lárva és a Coleoptera-fajok eigy része. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a táplálkozási mód meglehetősen ritka, s gya­koribb ennél azoknak a szervezeteknek szá­ma, amelyeknek táplálékául a forrásokban heverő köveket helyenként vastag rétegben borító moszattelepek (Diatomacea stb.) szolgálnak. b) Syrmatophaga (korihadékevők). A forrás iszapjában leüllepedett, vagy a kövek alatt összegyűlt növényi törmelékből élnek az Annelida-, iNeimatoidea és Ostracoda-fajok, a hidrofil Mollusca-k többsége, valamint — elterjedt nézet szerint — a Niphargus-nem is. Utóbbiaknak mikroszkópi vizsgálat alá vett, gyakran zöldes színű béltartalma ugyan­ezt a nézetet erősíti meg. Mindazonáltal nem hiányoznak a jelek, melyek arra ámítanak, hogy a Niphargus-t közeli fajrokonával, a Gamimairas-sal egyetemben a mindentevők csoportjába kell soroznunk. Bornhauser 2? ' ugyanis egy ízben megfigyelt egy Niphar­gus-t, mely a forrásvízen úszkálva, szájában valamely Tubifex-fajt hurcolt. Ezt az adatot Kane megfigyelése egészíti ki, amely szerint a Niphargus kisebb élő Cirustacea-kat is fo­gyasztott. Spandl-nak, 29 az egyik hercegovi­nai barlangiban ( V jeter nitza, Popovo pol je) végzett megfigyelése szerint a Niphargus-ok az apróbb szárazföldi szervezetek (Podurida, Coleoptera) után gyakran a meredek, nedves sziklafalakra is felhatoltak. 28 Bornhausen: id. mü, p. 2:9. 29 Spandl: id. mü, p. 197. lábjegyzet. c) Bacteriophaga (bakteriumevÔk). Ebbe â csoportba azok a szervezetek tartoznak, ame­lyek táplálékukat szűrő és sodró (béllélegző) mozgással veszik fel. Ilyenek a Protozoa­állattörzsön kívül az alsóbbrendű rákok, ezek között elsősorban különböző Copepoda- és a Cladocera-fajok. d) Triptophaga (törmelékevők). Ennek a táplálkozásbiológiai csoportnak tagjai (Pro­tozoa, Copepoda, Cladocera) a vizekben le­begő mikroszkopikus törmelékből táplálkoz­nak. 2. Lythophaga. Az oldott tápláló anyagok­nak biológiai jelentőségéről a korábbiakban már volt szó. Arra vonatkozó kísérleti meg­figyelések, hogy ebbe a csoportba a Poly ce­lis Tóthi Méh. fajon kívül mely szervezetek tartoznak, ezideig hiányoznak, valószínű azonban, hogy a mechanikus táplálkozási módra berendezett szervezetek táplálkozásá­ban a baktérium és lebegő törmelék (tripton) mellett az oldott tápanyagnak is fontos sze­repe van. 3. Carnivora (ragadozók). A forráslakó szervezetek közül húsevő a Polycelis felina Dal., melynek táplálékául megfigyelés sze­rint a Gammarus-, továbbá Nemura- és Tendipedida-lárva, (valamint (adott esetben az Asellus-, NiphargusS- és Paladilhiopsis­i'ajok szolgálnak. Ugyancsak a ragadozók közé tartoznak a Hirudinea-fajok, a forrás­ban élő csigák egy része, számos vizipoloska (Notonecta glauca L., Nepa cinerea L., a Ger­ris-fajok), a bogarak közül pedig a Dytiscus­és Hydrous-félék, végül a nagyobb Perla-, Ephenierida-, egyes Triohoptera- és Diptera­lárvák. 4. Omnivora (mindentevők). Ide sorozhatok az összes Amphipoda- és Isopoda-ráfcok. 5. Parasita (élősdiek). Ez az életmód a for­ráslakó szervezetek körében meglehetősen ritka s csak példaképpen a rovarokban és rovar lárvákban fejlődő Gordius aquaticus L., — a Polycelis felina Dal. véglényparasitáj a : a Trichodina Steinii Clap, et Laohm. és a Gammarus fossaruim fajon élősködő Rotato­ria: a Callidiina parasitica Gigl. említhető. Ami a felsorolt táplálkozásbiológiai csopor­tok egymásközötti arányát illeti, kétségtelen, hogy a növényevő szervezetek a ragadozó fajokkal szemben túlnyomó többségében vannak, a többi kategóriába sorozható for­ráslakóik számát pedig a növényevő és raga­dozó fajok sokasága mellett elárendeltnek kell tekintenünk.

Next

/
Thumbnails
Contents