Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

28 GERBHARDT ANTAL III. A közösségek élete 1. A forrásfauna osztályozása Az előző fejezetben ismertetett szervezetek élettani sajátosságait csak abban az esetben érthetjük meg, ha figyelmbe vesszük egyrészt, hogy a környezeti tényezők döntő módon érvényesítik hatásaikat a források élővilágára, — .másrészt, hogy a fauna tagjait rendkívül fontos élettani kapcsolatok fűzik egymáshoz. Ehhez képest a források életközösségeit két irányban kell tanulmányoznunk, úgymint: 1. társulástani vonatkozásban vizsgálatunk célja kutatni, hogy a források különböző élethelyein az egyes fajok miként osztoznak, — 2. környezettani irányban pedig azt kutatjuk, hogy a források állatvilága általában milyen életfeltételekhez van kötve. 1. Társulástani szempontból a forrást benépesítő állatokat a) köveken, vagy azok alatt, b) vízinövényeken, c) iszapban és d) vízfelületen élő szervezetek csoportjaiba oszthatjuk. a) A köveken vagy azok alatt élő szervezetek elsősorban a gyorsfolyásű forrásokban nyernek különös jelentőséget, mert ezeknek fenékszintjét túlnyomóan a talajba beágyazott kisebb-nagyobb zúzott kavics tölti ki. A forrásokban heverő kődarabok a víz állandó áramlása ellenére sem simák, mert a forrásvíznek görgető ereje itt még nincs, s a kevéssé koptatott kövek felülete vagy teljesen csupasz, vagy pedig mohacsomókkal, illetőleg különböző sikamlós algatelepekkei fedett. Alacsony vízállás idején a nagyobb sziklatörmelék a vízből kiemelkedik és — különösen ha felülete mohával borított — a szárazföldi és vízben élő szervezetek állandó érintkezésének érdekes terepéül szolgál. A köveken és azok alatt élő forráslakó állatok kivétel nélkül mind nagy oxigényigényű, folyamatosan hidegkedvelő szervezetek. Ezeknek egy része (Turbellaria-, Hirudinea-, számos Ephemerida-, Plecoptera-, Helmis- és Helodes-lárva, stb.) szünet nélkül a víz erősebb áramlásának, következésképpen az el~ sodortatás veszélyének van kitéve, ezért alkalmazkodó képességük rendkívül fejlett. Más fajok (Paladilhiopsis stb.) testük, illetőleg házuk alakjánál fogva a víz sodrának nem tudnak ellenállni, ennélfogva a forrásnak gyengébben áramló vizeit, különösen a nagyobb kődarabok alatt összegyűlt homokos, kavicsos törmelékeit vagy (imint pld. a Gammarus- és Niphargus-fajok) a köveknek a forrásfenékkel érintkező, az ár sodrával szemben védettebb alsó részeit keresik fel. A köveken élő szervezetek aránylag nem. nagyszáimúak. Ide tartoznak a Turbellaria(Policelis felina Dal.) és Hirudinea-(Nepbelis octoculata L., Hemielepsis margianata O. F. Müll.) fajok, a csigák közül a Paladilhiopsis, a bogarak közül a Heliohus substriatus Müll. —, a Riolus subviolaceus Müll. —, a Helmis Maugei Bed. — és v. violaceus Müll.-fajok, úgyszintén ezeknek, valamint a Helodes minuta L. lárvái. A faj állomány túlnyomó részét azonban az Odonata-, Plecoptera-, Ephemerida-, Trichoptera- és Diptera(Tanytarsus, Orthocladius, Chironomus) fajok lárvái képviselik, amelyek közül egyesek fejlődésük kezdeti szakában mohacsomókban élnek, később azonban gyakran tömegesen lepik el a forrásban heverő kövek alját. Május havában a Gordius aquaticus L. rendszerint párzásban lévő példányait is túlnyomó esetben a kövekkel borított forrásokban találtam, míg korábban — március havában — a fiatalabb példányokat iszapban, korhadakban gazdag forrásokból gyűjtöttem. A köves talajhoz jól alkalmazkodó szervezeteknek rendkívül érdekes csoportja az, amelyet Thienemann nyomán ,,fauna hygropetrica" néven ismerünk. Ennek az életközösségnek tagjai a csupasz és túlnyomóan erős napsütésnek kitett szikláknak, köveknek azokat a részeit lakják, amelyeket az oxigénben gazdag tiszta víznek csak vékony rétege borít, minek következményeként gyakran előfordul, hogy az állat hasaldalával a vízzel érintkezik, háta azonban a levegőben marad és stigmákkal lélegzik. Az idetartozó fajok legnagyobb részét a Trichoptera- és Diptera- (Oxycera, Chironomus, Metriocnemus hygropetricus Kieff.) fajok lárvái között találjuk. Ъ) A vizinöványek jelenléte, illetőleg hiánya, a vegetáció karaktere a források élővilágának összetételét rendkívül befolyásolja. Általános szabályinak mutatkozik, hogy a forrásfauna faj- és egyedszáma a forrás növényzetével egyenes arányban növekszik. A forrásokban előforduló legalacsoinyabbrangú növények a Diatomaceak-hoz tartoznak, amelyek közül az uralkodó és leginkább elterjedt alakok a Diploneis ovális és a Stauroneis phoenicenteron. Az említett fajokon kívül a Diatomacea-kat a Nitzshia linearis, Amphora ovális, Goimphonema constrictum