Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

Л MÉCSEK FORRÁSAINAK VIZSGÁLAf А $$ és Cymbella-fajok képviselik, amelyek legnagyobb fajszámban a rákosi „Sárkányforrás"-ban és a Szuadó-völgy forrásaiban találhatók. A Diatom acea-kon kívül egyikmásik forrásban az Oscillaria-íonalak és a Prasiola (?) fiatal stádiumai sem ritkák. Különösen érdekes a sikondai melegforrásban található zöldmoszat vegetáció, melyben a zöld fonalak tömegét vékonyfalú Mongcotia alkotja. Kol Erzsébet vizsgálatai szerint ez a nem egyedül a stubicia thermából vált ismeretessé; a sikondai hév-forrásból előkerült Mongcotia azonban a stubicai melegforrásban elterjedt M. laetevirens-től fajilag különbözik (a fonalak vastagságából ítélve talán az elegantula). Az említett Mongcotia-n kívül .a sikondai thermában előfordulnak még egyes Ulothrix- és Oscillatoria-f onalak, úgyszintén egy Phormidium- (Senne?) faj is. A források legfontosabb spórás növényei a kövek felszínét gyakran vastag rétegben borító lombos és májimohok. A Fointinalis antipyretica L. — a különböző algatelepék és más növények élettani jelentőségét háttérbe szorítva, — iszámos forráslakó szervezetinek nyújt az ideiglenes vagy végleges letelepedésre alkalmat. Különösen fontos szerep jut a lombos mohának a forrás víziben élő szervezetek fejlődése idejében, amikor — főleg a nyári hónapokban — annak laza csomóit egyes Oligoehaeia-fajok fejletlen példányai, valamint az Ephemerida-, Plecoptera-, Diptera- (Eutanytarsus, Tipula) és Trichoptera- (Philopotaimus) lárváknak hely enkint nagy száma lepi el. A Gammarus fossarum fiatal példányait elég gyakran, a Polycelis felina Dal. fejletlen egyedeit pedig elvétve ugyancsak megtaláljuk a mohapárnában. A forráslakó szervezetek közül egyesek nemcsak lárvaállapotban, hanem egész életükön át a moha között élnek. Ezek körében leggyakrabban a vizibogarák szerepelnek, amelyeknek mohalakó tagjait a Hydraena gracilis Germ., H. riparia Ku. Latíhelmis Volkmari Panz., Limnebius timncatellus Thunb. fajok kifejlődött alakjai képviselik. Ugyancsak mohacsomókban él a medveállaitjka (Macrobiotus Hufelandi S. Sch.) is. A moha között élő szervezetek gyűjtése meglehetősein nehéz s csak különleges módszerek alkalmazásával vezet sikerre, mert a tüskeszerű sertéíkkel és egyéb kapaszkodó szervekkel ellátott állatok a moha közül nehezen moshatók ki és közismert apróságuknál fogva könnyein el vethetők. A vízinövények élettani fontossága a forrásvíz vegyi összetételére és oxigénkészletére gyakorolt hatáson kívül főleg abban jelentkezik, hogy a forráslakó szervezetek jelentékeny része petéit ezeknek szárára rakja, a rendkívül átázott formás talajba eresztett gyökérzet pedig a kétéltű életmódot folytató szervezeteknek (Olygoehaeta stb.) nyújt kedvező alkalmat letelepedésre. c) Az elhalt vizinövényzíet, úgy szintén a forrásba hulló falevél stb. a fenékre száll, ahol lassan elkorhadva, földdel, hoimokkal keveredik. Az ekként keletkező iszapos forrásokat gazdag és változatos életközösség jellemzi, mely azonban a korábban ismertetett faunaösszetételtől jelentékenyen eltér. Az iszapos lerakódás - - éppen úgy, mint a gazdag vegetáció — rendszerint a lassan áramló forrásokra jellemző, amelyeknek benépesedésére vonatkozóan ugyancsak szabályként állapítható meg, hogy minél durvább homokszemek borítják talaját, a fauna annál szegényebb, is minél finomabb a forrásíszap, az állatvilág annál gazdagabb lesz. Az életközösség faji összetétele általában az állóvizek és a patakok csendes öbleinek fauna jávai mutat közeli rokonságot, aminek magyarázatát nyilván abban kell keresnünk, hogy azok a szervezetek, amelyek csökkent alkalmazkodó képességüknél fogva az elragadtatás veszélyének jobban ki vannak téve, a sebesen áramló patakokból a táplálékban bővelkedő, csendes folyású, iszapos forrásokba húzódnak vissza. Ez a forrástípus ekként a legváltozatosabb faunaelemeket gyűjti össze, amelyek között különösen: a Rhizopoda (Diffluigia), Oligochaeta (Tubifex, Peloscolex, Eiseniella), Mollusca (elsősorban rengeteg Pisidium, de más iszaplakó csiga is, mint pld. a Galba-Radix- és Planonbisfélék), Ostracoda, Copepoda, Isopoda, Amphipoda és Coleoptera (Plataimbus, Helophorus, Hydroporus) állatcsoportok, valamint a forrásokban fejlődő különböző Diptera-lárvák nagy faj- és példányszámban szerepelnek. d) A víz színién élő szervezetek természetesen csak a lassan áramló limnokrene forrásokban fordulnak elő. Ebbe a csoportba a bogarak közül a Gyrinus minutus F., G. colymbus Er. és a G. natator Abr. fajok tartoznak, melyek a hegyi patakokkal közvetlen összeköttetésben álló, nagyobb kiterjedésű erdei forrásokban (Mélyvölgy, Szuadóvölgy stb.) élnek. Ugyancsak ide sorozhatok a vizipoloskák közül a Velia currens F. és a Mecsek forrásaiban előforduló Gerris-fajok, melyek túlnyomóan réteken fakadó forrásokban otthonosak.