Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Reuter Camillo: Pécs város neve

262 REUTER CAMILLO új területeket. Az alig meggyökeresedő, fiatal frank telepítvényeket keletről azon­ban újabb támadás érte. A század végén megjelenő magyarok véget vetnek a frank terjeszkedésnek, sőt azt nemcsak megállítják, hanem vissza is vetik a mai határokon túlra. Ezzel szemben az itt lakó szlávok, akik a frank — avar küzdelemben legyőzőik, az ava­rok ellen fordultak, a magyarokkal a nem­zeti államuk megdöntői, a frankok ellen küz­döttek — mint azt írásbeli értesülésből tud­juk. 51 A terület volt birtokosai, a frankok har­cok közepette ürítik ki a Dunántúlt, is tele­pítvényeik, s velük egyházi szervezetük is megsemmisül. Már Melich János rámutatott annak jelentőségére, hogy a terület [ti. Pan­nónia] úgyszólván lakatlanná lett. Theotmár salzburgi érsek 900-ban azt írja, hogy Pan­noniában egyetlen egy templom sem maradt meg. 52 Ezt azonban — beleélve a birtokát vesztett frank nép és keresztény egyház szemléletébe — csak a frank telepítvé­nyekre és az egyház szervezetére szabad ér­teni. 53 Az itt lakó félig-meddig krisztianizált pannonszlávok — ha kétségtelenül szenved­tek is súlyos veszteségeket, nagyrészt meg­érték a magyar uralmat, az itt rekedt avar töredékekkel együtt. Máskülönben elképzelhetetlen lenne a Dunántúlon elég gyakori szláv eredetű hely­nevek átvétele akkor, amikor a frank-bajor eredetű helynevet, azt is csak a legnyugatibb országrészben mindössze négyet-ötöt vett át a magyarság a XIV. sz.-ig. 54 A két idegen nép, a finn-ugor tömegű, törökös vezetőrétegű magyarság és a pannon­szlávok együttélése minden zavaró körül­mény nélkül folyt s ennek során a békés életmód a beolvadás felé vitte a számban jó­val csekélyebb szlávságot. Kétségtelen az, hogy az avarság — ha­sonlóan a bolgártöirökökhöz — feltételezhe­tően szintén a szlavizálódás útjára jutott, 55 különösen akkor, amikor bevándoirlás, betele­pítés folytán területükre nagyobb szláv tö­51 Demeczky M. dr.: Volf György összegyűjtött munkái. Bp. 1907. I. köt. 139. 52 Melich i. m. 397. lapján „ut in tota Pannónia, nostra maxima provincia taintum una non appa­rent ecclesia, ... totam terram desolatam vide­runt..." 53 Hasonló felfogást vall Váczy Péter: Magyar­ország kereszténysége a honfoglalás korában. Szt. István emlk. I. köt. 254. 54 Kniezsa: Mo. népei a XI. sz.-ban 444—445. Felveti a Zala megyei Diszel község nevét, mint esetleges német eredetű helységnevet. 55 Bartucz Lajos: Rassz és nyelv. Nyelvtud. Közi. 1936. évi L. köt. 41. megek kerültek. Birodalmuk pusztulása elsősorban a vezetőréteget sújthatta, .akik­ről tudjuk, hogy javarészt a Duna—Tisza kö­zére húzódtak. Talán ennek a szlavizálódási folyamatnak eredménye az, hogy kétségtele­nül avar eredetű helynevet kimutatni ma­gyar területen nem tudunk. A törököknél szokatlanul nagy arányú szolgaréteg, mely személynevei mutatása szerint magyar, vagyis finn-ugar származású volt, biztosította a magyarság fennmaradá­sát, és azt, hogy nem jutott a bolgárok sor­sára. Laktak-e megyénk területén a honfogla­lást megelőzően vagy azzal egyidöben szlá­vok, illetve rajtuk kívül kiket kereshetünk e területen? Melich János szerint „ . . . a Balatontól D-^re a honfoglaláskor aligha volt szláv la­kosság." 5e Majd kifejti, hogy a „Balatontól K-re a Dunáig s D-re a Mura—Dráváig na­gyon csekély néptöredéket találhattak. így találtak a baranvai részeken török-bolgáro­kat s a Balatontól D-re eső terület valamely részén új latin, de nem oláh nyelvű néptöre­dékeket is. A Dráva—Száva köze Ny-i ré­szén Braszlav területén délszláv: -kajkavac népet találtak, ámde bizonyos, hogy ez sem volt egynyelvű terület." 57 Szerinte földrajzi nevekben alig van bi­zonyíték, hogy itt laktak-e (Tolna, Baranya É-i része, Somogy stb.) szlávok, s ezek dél­szlávok: ka jhoirvát-szlo vériek voltak-e? 58 A XI. sz.-ból Kniezsa István a következő­ket mutatja ki. A zselicségi szlávok a XI.,szó­ban nem lehettek nagyon sokan, 5 ^ bár erede­tüket honfoglalás előttinek tartja. 60 Szlávo­kat tételez fel a Mecsek É-i oldalán, a D-i oldalon Baranyavár környékén mutat ki szlá­vokat. 61 „Feltűnő, — írja — hogy Déldunán­túl területén a szlávok közelebbi meghatáro­zására vonatkozólag még kevesebb támpont­tal rendelkezünk, mint Északdunántúlon. Te­kintettel azonban a déli szláv nyelvterület szomszédságára, aligha lehet benne kétség, hogy területünk szlávsága szintén délszláv jellegű volt. Föltehető — bár erre nézve szin­tén semmiféle kritériummal nem rendelke­zünk, — hogy legalább a Ny-i részeken nyel­vileg a szlovén — kajhorvát osoprthoz áll­tak legközelebb." 62 56 Melich i. m. 396. 57 Melich i. m. 424. 58 Melich i. m. 395. 59 Kniezsa: Mo. népei a XI. sz.-ban 439. 60 Kniezsa i. m. 430. 61 Knizsa Lm. 431. - • • • :'­oí Kniezsa i. m. 432.

Next

/
Thumbnails
Contents