Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Reuter Camillo: Pécs város neve

250 PAPP LÁSZLÓ A hasonló célból ásott, az I. sír ÉNy-i végétől É-ira 7 m-től kezdődő, 4 m-kint következő, К—Ny-i irányú, 70 cm szélességű, 20—20 m hosszúságú öt árokká] az előbbivel azonos eredményre jutottunk. (Á. п. О1-5. sz. árkok.) Ugyanezen tömegsír Ny-i végétől Ny-ra, 5 és 9 m távolságra, 80 cm szélességgel, 16 és 22 m hosszúsággal ásott két árok is negatív eredményre vezetett. (Á. n. Si~

2- sz. árkok.) Az ásatás közben szerzett értesülések alapján, amelyek azt adták tudtunkra, hogy az adatszolgáltatókról bemondott, illetve kijelölt helyeken korábban embercsontokat szántottak ki, még néhány kutatóárkot ástunk. A munkahelyünkként szolgált 16. sz. művelési tábla DNy-i sarkában, a KNy-i irányú földúttól É-ira 58 m, a komlóskert mellett vezető, É—D-i irányú földút szélétől 85 m távolságira gondolatban húzott vonalakkal közrezárt térségen belül 7, egyenkint 80 om széles, 12 m hosszú árkot mélyítettünk, egymástól 5—5 m távolságban. (Á. п. P1-7. sz. árkok.) A felső 50—60 cm vastagságú humusz után világosodó talaj csak 100—110 cm mélységnél volt megnyugtatóan steril, ami egyben munkánk eredménytelenségét is jelentette. A másik bejelentés alapján a két tömegsírtól megközelítően É-i irányban, a gesztenyés közúttól D^re 42 m távolságban, egy 30 m hosszú, 80 cm széles, К—Ny-i irányú. majd, ezt derékszögbe metszve, egy 40 m hosszúságú, utóbb a metszésüktől 5, illetve 3 m távolságban egy-egy 12 m hosszúságú árkot húztunk. (Ä. n. R1-4. sz. árkok.) A két első árok metszéshelyén valóban, már a felszínen mutatkozott néhány emberi csonttöredék. Ugyanezen a helyen, az árkok mélyítése közben, 40—60 cm mélységben, egy jobb felkairosontot, koponyatöredékeket, kézujj perecet lábszár csonttöredékeket találtunk, egymástól szétszórva: hihetően egy magányosan eltemetett katona holttestének maradványait. Kísérletet tettünk pusztán földgyűrődésből gyanítható sírhelyek feltárására is. Az 1. sz. tömegsír D-i szélétől tovább, D-i irányban, 160 m távolságra kezdődően, összesen 8, É—D-i és KNy-i irányú, 20—25 m hosszú, 80 cm széles árokkal kutattuk át egy kisebb terepemelkedés oldalát és felszínét, eredmény nélkül. (Â. n. Ti-g. sz. árkok.) Az ásatás végén, ekkor már állandóan esős időben, számos újabb, aprólékos részletekbe menő terepjárást végeztünk a Borzán innen, az S

7 és S

9 művelési táblák területén. Az előbbin, a Törökdomb, illetve Űjistálló felől idevezető földút irányában, a földhullám szélén, a Borzamedertől mintegy 100 m távolságra, a terepet kitűnően ismerő Mészáros Dániel vadőr egy rókalyukhoz vezetett, amelynek környékén szétszórt edénycserépdarabok hevertek: bronzkori telephely hírmondói. Az S9 parcellát sokszor végigjárva, közepetáján, a friss szántásban, többhelyütt találtunk embercsontokat. * Az ásatást megtekintette, eredményét megvizsgálta a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottsága, Bartucz Lajos, Korek József, Barkóczi László, Méri István részvételével. A bizottság hozzájárulásával — tekintettel az állandó esőzésire is —, az ásatást akként szakítottuk félbe, hogy a feltárt sírokat időtállóan betakarjuk, s a sorsukat véglegesen eldöntő határozathoz kénest, azokat később, a már említett tudományos vizsgálatok célialra is, úiból megnyitiuk. Ennek alapián a feltárt tömegsírokat megfelelő takaróval vontuk be. s az I960, évi munkánkat október hó 26-án befejeztük. A jövő kutatásai. Ezek első feladata Földvár kö^séf? (részünkről vitatott helyének, az Űiistálló közvetlen térségének kutatása kell legv^n. V^glecfesen meg kell bizonyosodnunk Űiistálló siilóicfödrei csont та inak. az ott lévő temetőnek koráról, mibenlétéről. M**«* kell találnunk a falu. bármilyen szerény állano+ú, házmaradványait, hogy lezárhassuk Földvár probléma iát. Kívánatos Merse falu helyének megállapítása. A szorosan vett küzdőtérnek, a magvar, de még inkább a több reményei kecsegtető török tüzérség álláshelyének, a magvar táborhelynek felkutatását a fenti forráselemzésünk következtetései nyomán látiuk elérhetőnek. Ezt az utat szükséges végigiárnunk akkor is, ha akár a kútfők megrostált adatai, akár az ezekből levonható következtetések utóbb, részben vagy egészben, tévesnek is bizonyulnának. Más kiindulásunk ugyanis nincsen. A régészeti eszközökkel végzett csatatéri kutatások célia és eredménye csak úiabb tömegsírok megtalálása lehet. Bizonyára tömegsírként találjuk meg az egykori ágyúállásokat, talán a szekérvársáncokat is. A tömegsírok zöméi a Borzakanyar, főként a Malomárok alatti térség földje takarhatja.