Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Papp László: A mohácsi csatahely kutatása

204 PAPP LÁSZLÓ A nyugati félköríves terasz vonalát számos törés bontja meg, amelyek horhosain ősi dűilőútak visznek, némelyiken patakok törnek a síkság felé Ilyen, nyáron át is eléggé bő és tiszta vizet szállító patak Lánycsóktól nyugatra a Malompatak, amely a síkon kelet felé, Mohács irányába fordul. A város földjén, a Bég réten, Bég patak nevet vesz fel, a város katolikus temetőjénél, a Temetőfoknál, eléri és átmetszi a város délnyugati sarkát, majd, ma már szabályozott mederben tovább halad, a már említett vizes rétségen át, a kölkedi Béda—Dunaág felé. Nagynyárádnál ér a síkságra a Borza patak felső ága. Manapság már szintén erősen szabálvozott ágyban folyik tovább, Sátorhely előtt délre fordul, a Borza major alatt egyesül a Majs irányából érkező másik, egykor messze északira kanyarodó, ima nyíleígiyenes vonalban szabályozott ágával. (Malomárok) s Udvar fölött délnek 'kanyarodik, a Selska-bara irányába. A Borzának különösen északi ága vízben igen szegény, medre nyaranta kiszárad. Alsó ágában sincsen mindig víz. Valószínű, hogy a Borza régebben vízben bővebb s nedves időjáráskor mederkörnyéke posványos volt. Az 1784. évi Első Katonai Felmérés is erre mutat; a Kneidinger-féle térképek hasonlóképpen ezt bizonyítják. Az ekkor még szabályozatlan, számos kis holtággal biró Borza ezidőben a Kölked—Feketekapú magasságától délre levő, említett, artères, erdős-imocsaras terület alá (kanyarodva, azt csaknem félszigetként fogta át. Innen magyarázható, nyilván a lakosság egykori névhasználata alapján, a már említett „Insel Satoriscta" elnevezés. A Borza régebbi, valószínű vízbőségét igazolja a Wötter János geometrától 1766-ban felvett, Földvár pusztát ábrázoló térikép is,"

3 amely a patak alsó folyása mentén, a majsiaktól üzemben tartott, vízimalmot is feltüntet. A Malomárok közepe tájián, déli oldala mellett, egy, manapság is 6—700 m kelet— nyugati szélességű, nyáron ma száraz, hajdan bizonyára vizenyősebb, náddal, sással borított terület húzódik. Nehéz lovasság számára bizonyára terepakadály. 2;i Országos Levéltár. Magyar Kincstári Levéltár, Magyar Kamara Archívum — Urbaria et conscriptiones, fasc. WS,. No. 38. és: Térképtár. Kamarai térképek, '50. sz. A két térkép, jelentéktelen eltérésékről nem beszélve, azonos, az utóbbi az előbbinek másolata. Az 1784. évi Első Katonai Felmérés említett szelvénye Nagynyárád—Lajmér—Kölkedi csárda irányában is feltüntet egy, bizonyára csekély vízbőségűi, az akkor még megvolt Lajméri tó vizét is bővítő és apasztó vizet. Nyoma van ennek Kneidingerféle térképen is. Ezt láthatta a múlt század derekán Kiss Károly is, megörökítvén azt csatatérképén. Emlékét a természetben csupán a Lajméri pusztát részben átszelő, útmenti vízgyűjtő árok tartotta fenn. Ezt a hajdani vízeret hadtörténészeink közül egyedül Szurmay vette annyiból figyelembe, hogy. bár nem szól róla, térképén, talán az Első Katonai Felmérés nyomán, feltünteti s a magyar tábort ennek partjaira helyezi. Káryolnai, nvilvánvalóan a magvar tábor indokoltabb elhelyezésének céljából, térképébe beraizol egv. a lánvcsóki terasz felől induló, a síksás; közepén keletre, az országúton túl délnek iránvított vízeret is, am elv Feketekapú szomszédságában az említett ..Sátorhelyi sziget" árterébe torkollt volna. Ez éppen úgv nem létezett, mint a térképen a Borza pataknak harmadik ágaként Sátorhely fölött, a Töröikdomb előtt feltüntetett patak. Ez utóbbi tényre már Gyalókay is rámutatott. A síkság színtkülönbséaeit elemezve, általában azt mondhatjuk, hogv azon szabad szemmel csak itt-ott vehetünk észre némi nívóváltozást. Csak mérnöki felmérés állapíthatta meg, hogy legmélvebb része (86—89 m) a Nagynyárád—Mohács, s innen dél felé vivő közútvonalaktól közrezárt háromszögűj térség. Ettől keletre, a hajdani Kölkedi csárda környékén, az imént mondott mélv síkhoz képest 6—8—10 m-es •enyhe föld hát a szabad szemnek is feltűnő. Törökdombtól nyugatra, tőié 2—2,5 km távolságban, a Borza patak nyárádi ága medrének közeiéig, s le a Borza majorig, széles, enyhe foldhat emelkedik ki, szinte észrevétlenül, az idáig víztükörsíkságú területből. [A Sátorhelyi Állami Gazdaság (művelési térképén S- sz. parcella.]'Ha ezt a helvét Feketekapú, vagy a Törökdomb iránvából közelítjük meg. csak a Borza közvetlen közelében vesszük észre, délnyugat—nyugati irányban, a hirtelen terepsüllyedést, amire még visszatérünk. Ez a nagy, lavos földhát, amely voltaképpen az S

6

—S'a

—S

9

—Sm parcellákból indul, a Sátorhely magasságától délre eső területen magábanálló. A Borzán túl, nyugat, délnyugat, (Majs), a terasz lába irányában a talaj mindenütt