Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

Á ÎVLECSEK FORRÁSAINAK VIZSGÁLÁf Á í"? eíethelynek a földalatti és a nagy fényigényű szervezetek között mutakozó következetes megoszlásában jelentkezik. A források élővilága ugyanis meglehetősen változatos életközösségeket egyesít, mert a valódi forrásfauna a pataklakó és a földalatti elemekkel Protozoa A források folyton megújuló és rendszerint hideg vize a véglények letelepedésére általában nem kedvez. Mindazáltal ott, ahol a forrásban a táplálkozáshoz, esetleg a házak felépítéséhez szükséges szerves és szervetlen anyagból álló konhadék elegendő mennyiségben áll rendelkezésre — kedvező míliőfeltételek mellett —, a véglény-fauna tekintélyes fajszámot érhet el. így pl. Vejdovsky

8 Prága környékén kutakban 16, Spandl

9 Hercegovinában és Dalmáciában végzett kutatásai saltan ugyancsak kutakban 32, Bornhauser

10 Basel környékén, forrásokban 60 Gyökérlábú véglényfajt gyűjtött. A forrásokban előforduló véglények jelentékeny többsége általánosan elterjedt elemekből áll, elenyésző kevés közöttük a földalatti életmódhoz vonzódó faj. Eleterjédesükre a források hőmérsékletének kisebb befolyása van, mint a forrásvíz vegyi összetételének és a táplálkozásbiológiai viszonyoknak. A Mecsek hegység forrásfaunájában a véglények meglehetősen alárendelt szerepet játszanak, bár igen sok korhadakban bővelkedő, szivárgó forrásban az élet viszony ok az állandó letelepedésre látszólag rendkívül kedvezőek. A Protozon-k fajszámában mutatkozó szegénység a Mecsek forrásvizeinek vegyi összetételére, 'nevezetesen annak nagyfokú mésztartalmára vezethető vissza, mely éppen úgy, mint a kemény agyagos forrástalaj, a véglények számaira kedvezőtlen létfeltételt nyújt. Az plőfnirduló fajnk többségp я Rhizopoda, kisebb százaléka о Ciliata osztályba tartozik. 0 Vejdovszky: Zur Frage der Augenrudiimente von Niphargus. (Sitzungsberichte der tkgl. bőhm. Ges. d. Wissensch. l'&0!0.) 9 Spandl: Die Tierwelt der Unterirdischen Gewässer. (Speläologische Monographien XI, 1926, pp. 235.) 10 Bornhauser: Tierwelt der Quellen in der Umgebung Basels, (tat. Revue der Ges. HydrofoioL und Hydrogr. 1912, Serie V, pp. 1—90'.) közös élettérben él. A földalatti vizekben elterjedt szervezeteket (pl. Niphargus) azonban sohasem látjuk a forrásnak fény által bevilágított részében, hanem kizárólag kövek, fadarabok, levelek alatt, tehát olyan helyekein, ahova a fény nem jut. Rhizopoda 1. xAmoeba proteus Bak. SingödÖir völgy. 2. Difflugia piriformis Perty, Melegmány, Óbánya-Űj bánya. 3. Difflugia globulosa Duj., Szuadó-völgy, Somostető alatti forrás. 4. Difflugia lobostomata Leydi. A mánfai ,,Kőlyuk" előtti források. 5. Centropyxis aculeata Stein. KárászKöblény vasúti állomás mögötti forrás. 6. Arcella sp. A sikondai hévforrás vízében néhány üres héj. Ciliata 7. Trichodina Steinii Clap, et Lachm., a Polycelis felina Dal. néven ismert örvényző féreg élősdije. Szuadó-völgy. 8. Urocentrum turbo Ehrnb. Az abaligeti „Kis paplifca"-forrás iszapjából került elő. 9. Oxytricha sp. Előfordulása az előbbi fajjal egyezik. 10. Vorticella sp. A Tubifex (Müll.), de különösen a Cyclops viridis Jur. és a Gammarus fossaruim fajok parazitája. Nem gyakori. Porifera 11. Gen. sp. Az édesvízi szivacsnak két helyen, nevezetesen a rákosi „Sárkány-forrás"-ban és az orrfűi réten eredő szivárgó forrásban akadtam nyomára. A forrásokból származó iszappróbákban a változatos alakú szivacstűk nagyszámban voltak feltalálhatók. Turbellaria A Mecsek forrásaiban és patakjaiban egyetlen örvényző féreg terjedt el: a Polycelis felina Dal. Ezzel szemben a Dendrocoelídes pannonicus Méh. fajnak a mánfai „Kőlyuk" előtti forrásokban a tavaszi hóolvadás idején elvétve észlelhető előfordulása kizárólag a víznyomás fokozódó erejének tulajdonítható, mely ezt a jellemző állatot megszokott földalatti élethelyéről a felszínre hurcolja. Érdekes, hogy a ,,Kőlyuk" másik 77. Rendszertani rész 2 J. P. Múzeum