Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

le GERBHARDT ANTAL nevezetes Örvényzo férgét, a Polycelis Tóthi Méh. fajt a barlang előtti forrásban sohasem találtam. Eddigi isimereteink szerint a Mecsek hegység az egyetlen terep Magyarországon, ahol a Polycelis felina Dal. élethelyén egyedül, a P. nigra О. F. Müll, faj nélkül fordul elő.

11 12. Dendrocoelides pannonicus Méh.

12 Ennek az örvényző féregnek első példányait Molnár István 1926. november 1-én a mánfai „Kőlyuk" földalatti vizeiben találta. Tavaszi hóolvadás idején vagy heves zápor után a barlang előtti forrásokban kevés számú példányát ismételten sikerült gyűrjtenem. A teljesen kifejlődött állat 12 mm hoszszú és 3 mm széles, szeme nincs és színe teljesen hófehér. Gyakori. 13. Polycelis felina Dal. (= P. cornuta Johns.) A Gammarus fossarum faj után a Mecsek forrásainak leggyakoribb állata, mely a hegység keleti és nyugati részében egyaránt otthonos. Elterjedése — úgy látszik — elsősorban a forrás talajviszonyaitól s a forrásvíz vegyi összetételétől függ. Túlnyomóan ugyanis csak az olyan, rendszerint jelentékeny sodrú forrásokban fordul elő, melynek talaja kövekkel, durva kavicsszemekkel vagy mésztufával fedett, s amelyben korhadási, bomlási folyamatnak nyoma sincs. Bornhauser megállapítása szerint

13 Basel környékén a P. felina Dal. általában a lágy vizekhez vonzódik s a mészhegységeket kerüli. Ezzel ellentétben a Mecsek hegységben főleg ott él tömegesen, ahol a víz oldott mésztartalma a legnagyobb: a tufakaszkádokon (SingödörSzuadó-, Mélyvölgy stb.). Nézetem szerint ennek a jelenségnek biológiai magyarázata az lehet, hogy míg a Bornhauser által vizsgált terepen a P. felina Dal. a kemény és erősen mésztartalmú vizekhez kötött vetélytársakkal (P. gonocephala Dug. P. alpina Dana) állandó harcot kénytelen folytatni, addig a a Mecsek hegységben az élethelyet egyedül uralva — szaporodása, fejlődése és elterjedése sokkal zavartalanabb. A talaj minősége mellett fontos létfeltétel számaira az állandóan alacsony és egyenletes temperatúra. Hasonlóan a P. alpina Dana következetesen hidegkedvelő sajátosságához, a P. felina Dal. 11 Dudich: Faunisztikai jegyzetek. (Állattani Közlemények, XXII, 1925, р. 39—40.) 12 Méhely: Űj férgek és rakok a magyar faunában. Neue Würmer und Krebse aus Ungarn. (Budapest, 1Q27, pp. 1—15. magyar szöveg es pp. 12—19. német szöveg.) '•"' Bornhauser: id. mü, p. 20. is csak kivétletesen található az olyan forrásokban, amelyeknek hőmérséklete a 11,5 C°-ot meghaladja. A nyári hónapokban mindazonáltal a sebesfolyású patakvíz magasabb hőfokához (max. 15,57 C°) is tud alkalmazkodni, amit azonban a rendszerint erősen tajtékzó patakvíz magasabb oxigéntartalma tesz egyedül lehetővé. A hőfok ilyetén emelkedése esetén azonban — kísérletekkel ellenőrzött megfigyelés szerint — az életműködések a minimumira csökkenteik, s a szaporodás szünetel. Megfelelő míliőfeltételek fennforgása esetében a Mecsek forrásaiban a fiatal és ivarérett példányok úgy a téli, mint a nyári időszakban — helyenként tömegesen — együtt találhatók. Nemertoidea 14. Gen. sp. A zsinórférgek felfedezése hazánkban dr. Gelei József nevéhez fűződik, aki a Stichostemma (Prostoma) graecense Bőhmig néven ismert fajnak első négy példányát 1928. augusztus 22-én, további hét példányát pedig augusztus 28-ig a révfülöpi kikötőtől pár száz méterre nyugat felé, a Balaton parti-köveinek alsó oldaláról származó kaparékban találta.

14 Az általam gyűjtött zsinórféregnek két példánya a mánfai ,,Kőlyuk" közvetlen közelében olyan forrásokból került elő, amelyek a barlang föld alatt keringő vizeit vezetik a felszínre. Faji meghatározásuk eldöntésre vár. Nematoidea 15. Dorylaimus stagnalis Duj. Ez a fonálféreg ugyancsak nagy számban él a mánfai „Kőlyuk" előtti forrásokban. 16. Nematodes gen. sp. Első ízben az Abaligeti barlangban végzett rendszeres vizsgálataim alkalmával,

15 a barlang végén elteiülő tavacska fövényéből gyűjtöttem. Később a barlang közelében eredő ,,Kis Paplika" forrás iszapjában is sikerült megtalálnom, mégis aránytalanul kisebb példányszámban, mint a barlangban. Számos Nematoida került elő a rákosi „Sárkány"-forrásból is, melyeiknek faji hovatartozása — az Abaligeten gyűjtöttekével együtt — ugyancsak eldöntésre vár. 14 Gelei J.: A Balaton állatvilágának néhány különlegessége. (Állatt. Közi. 11969. p. 35.) 15 Gebhardt: Az Abaligeti barlang élővilága. (Magyar Tudományos Akadémia kiadása. 1934, pp. 264.)