Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből
VÁZLATOK PÉCSVÁRAD TÖRTÉNETÉBŐL iëâ szolgákat sorolják fel. Létszámuk szembeötlően nagy. A lovasszolgák száma 156, a szekereseké pedig 409 volt, a szabad katonákat is felölelő teljes létszám 51%-a. Űri szolgálatuk főtárgya, a hírszolgálat és a szállító robot gazdaságilag viszonylag erős rétegre mutat, mely el tudta tartani a termelő munkát netm végző lovakat. Igazolja ezt a többi egyházi nagybirtokon látható helyzetük is. Már mintegy a XII. század közepétől növekvő részt jelentett úri szolgáltatásaikban a pénzzel való adózás, mint pl. a gamási, kisszelepcsényi vagy a himődi (1233—1267) lovas szolgáik eseteiben. Az úr ellenes küzdelemben is a szolgálónép élén járva már 1233 előtt könnyítéseket értek el, melyedre a szentmártonhegyi apátság szolgálónépei később hivatkoztak. 17 Jelentékeny többségüket tehát már itt is földművelőinek kell tekintenünk pénzzel való adóztatásuk általánosabbá válása alapján. Szolgálatúik főtárgya után ítélve, a nagybirtok szőlőtermelő területein lakhattak legszámosabban. Ezekhez járult — már az örökös szolgák csoportjából — 110 szőlőműves, és 36 külön megemlített szántóvető. Ezeket a lovas és fogatos szolgákhoz adva, az eredmény 711, az egész szolgálónép 64%-a. A földművelő elem e nyers számarányát módosítja, hogy a 200 szabad katona ugyan nem végzett termelőmunkát, de — szolgacsaládjaik átlagos számát óvatosan 2—3-ra becsülve — létszámuk további 400—600 túlnyomóan földművelő szolgacsaládot jelentett, akiket ezek a kisebb úri birtokosok dolgoztattak. Ez a létszám pedig több, mint amennyit a nem dolgozó 200 katona és a lovas szolgák egy részének, mintegy 100—150 családnak a leszámítása jeleint. A legalacsonyabb értékkel számolva a fenti számarány így alig módosul. Javít azonban rajta a szolgák közt előszámlált paraszti iparűzők hatvan főnyi csoportja, akiket Leder er Emma alább értékesített eredményei alapján földműveseiknek, szőlőműveseknek tekinthetünk. A vasbányászok húsz főnyi csoportjánál is szó lehet arról, hogy földművesek közül kerültek ki, mint a Szepességben, a XIII. században 18 . Az utóbbiak kivételes adatát nem számítva végül is 70% körül mozgó érteiket kapunk. E hozzávetőleges számarányt az önálló, 17 Molnár Erik: A magyar társadalom történet,:: az Árpádkortól Mohácsig, Bpest, 1949. 67. s kk. 1., Erdélyi László: A pannonhalma Szent Benedek-rend története. I. Bpest, МЮ2. 990—®9& 1., Oklevéltár 134. sz. ц Molnár i. m. 15. 1. természeti gazdálkodás tükrében kell szemlélnünk. Valószínűsíti azonban a Kelet-Baranya parasztságára már korán rátelepedett egyházi nagy- és középbirtok sűrű egymásmellettisége, a világi közép- és kisebb úri birtokok korai kialakulása, megerősödése is. A váradi apátságon kívül a pécsi püspök, a zebegényi (szebényi), szekszárdi, bátai, trinitási (Kistótfalu körül) bencés apátság, a cikádori ciszterci apátság, a veszprémvölgyi, nyúlszigeti apácák, a pálosok bajcsi kolostora (Siklósnál), a bácsi, titeli, a váci káptalan és prépostság stb. nagy- és középbirtokai mellett a Bár-Kalán nembeli Marián, a Csák nembeli Imre és Klérus, vagy pl. az apátság központi birtokcsoportjával közvetlenül szomszédos Óvári Konrád középbirtokát 19 ragadjuk csak ki általános jellemzésül az úri birtokok sokaságából. A szántóföldek a falu paraszsti földiközösségéhez tartoztak. Az úri birtokosok szántóit 1212 körül még ugyancsak ebből osztották, mert a hetényi Farkas és rokona két ekeföld illetőségihez való jog visszadását követelte, de a jóltermő, kövér földekből. 1254ben Jánosi határában a Bökény nembeli Vidfi Miklós gyermekeinek osztozásakor a szántóföldeket már egy patakmederrel elhatárolva adták ki, bírságot kötve ki arra, aki a másik rovására szántóterületet foglalna. 20 1267-ben a Vasashegy északkeleti nyúlványain, Mórágy királyi erdeje, Bátaapáti és a Bátaszékhez tartozó mai Kövesd között Peturd környékén, a •magaslaton már minden oldalról elhatárolt szántók adásvételéről olvasunk. Határhalmokat emeltek a természetes határok p. o. egy szakadéik vagy forrás, Csaba-kútja mellett is. Másutt új földhányás jelezte, hogy arra nemrég feltört újabb szántók feküdtek. Itt gyümölcsösről és mesterséges vízlevezető árkokról is hallunk (fossatum longum aruk dictum), amely a vizet a medencébe vezette 21 , fő rendeltetése mégis az egész területre jellemző erős erózió, lemosás megfékezése, az immár állandóan szántónak használt terület tartós megvédése volt. A kisebb úri birtokosok gazdasági helyzetük erősödésével előbb a legjobb földek osztására 19 Koller, Jos.: História episcopatus Quinqueecclesiarum:. II. Posinii, 1780, 219—1225. 1.; Zichyokmt. I, 40. 1.; Fejér i. m. III/l. 141. 1.; Árpádkori új okmt. III, 171. s kk. 1., IX, H613—^l!6i4,, '2I6I6I. 1.; Hazai okmánytár. VII, Ш—йй., 25I&—232. 1. — A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. XII/B. (Sörös P.: Az elenyészett bencés apátságok. Bpest, 1012. 348—361. 1.) 20 Zichy-okmt. I, 7—в. 1. 21 Árpádkori új okmt. III, 171—176. 1. 11*
