Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből

Í64 GÄLLOS FERENC formáltak igényt a földközösségben, majd e földeket — hozzájuk újabbakat törve fel — kivonták abból, úri magántulajdonukká tették, eladták-vették pénzben fizetett vételárért. E helyhez|kötött földeken az osztó földközösség szabályozott talaj váltó rendszere helyett az állandó művelést lehetővé tevő kettős — esetleg hármas — nyomás, ugarolás alkalmazásával számolhatunk, minthogy a nyomásos rendszer a XII. század vége óta — a bakonybéli apátság lovasszolgáinál — már ismeretes volt a Dunántúl területén.

22 Az ekés művelés összekeverte a magaslatokon vékonyabb löszös humuszt az alatta lévő vasas és meszes agyaggal, fékezte a párolgást, és ezzel hosszabb időre jóltermő talajt biztosított ugyanazon az állandóan mür velt részen is, ha ugarolást, ugarszántást alkalmaztak. A földművelés térbeli terjedése, minőségi fellendülése alapján a vendégnépek pénzadóján kívül II. András idejében egy újabb pénzadónemet honosítottak meg, mely a legszélesebb termelőirétegeket is érintette. Ez a descensus pénzzel való megváltása volt, mint arról ugyancsak a mártonhegyi (pannonhalmi) nagybirtok szolgálónépeinek 1226 körüli hivatkozásából értesülünk, amikor Miklós nádornak panaszaikat előadták.

23 S ha itt e részben előbbre jutott a fejlődés, feltesszüjk, hogy a másutt tapasztaltak szerint a lovas szolgák részben ugyancsak pénzben is adóztak földesuruknak. A pénzforgalom szélesedésére utal az említett kártérítés jellegű pénzkövetelés is, ott azonban a kisebb urak köréről van szó.

24 A továbbra is fennálló, de már 1259 előtt szabályozott terményjáradék mellett nagy helyet foglalt még el a munkarobot, főként — mint láttuk — a szállítási robot. Ez itt az egyéb úri szállítási teher — pl. 20 kocsi só fuvarozása — mellett túlnyomó részt a fellendülőben lévő bortermeléssel állott szoros összefüggésben, s így annak — mindjárt bemutatandó — méreteit tükrözte vissza. A Mecsek alja, Pécs környékének fejlett bortermeléséről — a római kori emlékekről nem szólva — a IX—

X. századból vannak már a magyar nép történetéhez közelebbről Jcapcsolódó emlékeink. Egy Arnulf király nevére 970—977 között hamisított, 890. nov. 22 Molnár i. m. 10. 1. az 1. jegyzettel. 23 Edélyi L. i. m. Oklevéltár 89. sz. 31. pont; Sörös P. i. m. 17. 1. 24 De a pécsi piacon növekvő pénzforgalomról ad hírt III. Béla 1191-i oklevele; hivatkozik rá Marczali Henrik: Magyarország története az Árpádok korában (Mill. Történet. II. k,). Bpest, 1896. 32i2l 1. 20-ára keltezett oklevél szerint a király â salzburgi érseknek adta „ecclesiam. . . ad V ecclesias cum theloneis ac vineis, forrestibus et cum omnibus que antecessorïbus nostris antea beneficiata fuissent. . .", azaz Pécs egyházát vámjaival, szőlei vei, erdeivel stb.

; amit valószínűsít az a tény, hogy az érsekség 850 körüli dunántúli egjynázszervező tevékenysége ide is kiterjedt,'

5 A szőlők paraszti szőlőkként — művelőikkel együtt adományozva — a veszprémvölgyi alapítólevéllel (1002 előtt) jelennek meg a Dunántúl területein történelmünkben. Gyorsan szaporodtak, S а Пса gybirtokos egyháziak rávetették magukat a legjobb borvidékek megszerzésére. Az ún. alapítólevélben Laskótói északra, a bortermelő Báni dombokon fekvő Nógrádi birtoknak még csak szomszédaiként említik 1228 körül Mitar sede-t (Mitár telepét). Szőlei 1333-ban az apátságé és Becsei Egyedé voltak, aki vásárlás útján hatolt be oda.

26 így s ezért alakult zárt birtokcsoporttá Várad és Babarc környéjke is. Kutatóink ismételten említik, hogy Somogy, Baranya és a Szerémség borvidékein virágzott fel legkorábban a földmüvelés e hagyományos ága, és az árutermelés e részeken a borral kapcsolatban már a XIII. század elején jelentkezett az egyházi nagybirtokon. A cikádori ciszterciek oly feltűnő szőlővásárlásba kezdtek ,,rút haszon nyerése céljából", hogy a bortermelésben szintén erősen érdekelt pécsi püspöjk panaszára 1213-ban egyházi megiintésben részesültek.

27 Várad körül a termelőmunkát végző földművesek számához viszonyítva ezek 13,5%-a volt szőlőműves, akiknek úri terheit elsőül a borral adózás jellemezte. A bortermelés azonban ennél szélesebb körre terjedt, amit a pénzadózás jelentkezésén kívül a lovas szolgák, iparűzű parasztok másutt látható kiterjedt szőlőművelése bizonyít. A kisebb úri birtokhoz, láttuk, szintén hozzátartozott a szőlő, a pince, de bizonyos, hogy Várad hospeseinek XIII. századi megerősödése, újabb úr-ellenes fellépése mögött is ez a vagyonosodást siettető tényező állott. Az apát-földesúr egyébként örökös szolgákként feltűntetett szőlőművesei egy 1267ben felmerülő, de korábbi időre utaló adat szerint akkor már tulaj don jogszerű birtok25 A Salzburger Urkundenbuch II, 56. és kk. 1. alapján hivatkozik rá Pleidell Ambrus: A magyar várostörténet első fejezete с tanulmányában (Századok. 1934. 2i86, 1. 1„, 3. és 4. jegyzet). 26 Zichy-okmt. I, 406—406. 1. 27 Fejér i. m. III/l. 141. s kk. 1. — Molnár i. m. 11., 17. 1.