Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből

162 GALLOS FERENC Wokousede, azaz Vókó telepe,

12 a még szóbakerülő szilágyi szőlőhegy alján M or tunfolua (Márton-falva) 1228—1297 között, a régi Nogpereked — Nagypereiked mellett az új, magasabban fekvő Kysperekud 1372— 1407 között, -másutt — de szintén a hegy tő közvetlen közelében —• Pol anyatelepülés mellett, szántók, rétek közt Kyspal 1228— 1401. években stb. Távolabb Nogkemed közelében Kyskeme (Kernend) merül fel 1285— 1297-ben, az utóbbi a szőlőik közt,, ,

13 A külterjes, részben már félszilaj jellegű állattenyésztő terme.lőmód túlsúlya idején szűknek bizonyult déldunántúli táj mintegy kitárult, megnyílott a földművelésre tömegesen áttérő pairaszttömegek előtt. Az ún. alapítólevélnek a XIII. század eleji szolgálónépekről közölt adataiból is látni, hogy a földművelő szolgák 1228 körül már igen megsokasodhtak. De ez adatok elemzése előtt a szolgák lakóhelyét ás ki kell még derítenünk, hogy elhelyezkedésükből tanulságokat vonhassunk le. Az oklevél sokszorosan rontott szövegéből s az ennek részbeni azonosítására alkalmas későbbi forrásokból arra az eredményre jutunk, hogy ekkoriban az apát földesúri hatalma negyvennél több falura terjedt, melyek többsége — mintegy harminc falu — a Vasashegy körül s attól a Duna—Dráva szöglete felé feküdt. A távolabbi falvakról csak a szükséghez mérten, később fogunk szólni. A vasashegytövi egyházi nagybirtok szolgálónépeinek többsége tehát Kelet-Baranya-ban lakott, de itt is két zárt birtokcsoportban tömörült. A nagyobb összefüggő csoport mintegy húsz" faluval Várad közvetlen környékén íalajkult ki, a kisebbik, 5—6 falus csoport pedig a Geresdi-tébla alsó részén, Babarc körül. A szórt, egyfalus birtokok a Szársomlyó hegye táján és a Dunánál feküdtek, mint Somlyó, Szántó, Bátatő, Kölked s talán Kopács. Az ún. alapítólevélből a földművelés általános helyzetére levonható következtetések tehát szűkebb körben Váradra és környékére, tágabb körben Baranya keleti felére vonatkoznak. Az álszentistváni szövegrészben az úri függésben élő szabadok, a szabad eredetű szolgák, valamint az örökös szolgák csoportja együtt 1107 családot számlált 1228-ig, ami12 Zichy-okrat. I, 9^10. 1. 13 Az ún. alapítólevélben és Jakubovich—

Pais: Ö-magyar olvasókönyv. Pécs, 1929. 109. 1.,; Ziehyokmt. III, 444., V, 5015., XII, 74. 1; Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. Bpest, ГШ4. 622. 1; Eperjessy i. m. III. fejezete. kor az oklevelet II. Andrással megerősítették. Ez a szám valamivel kevesebb, mint a telkeké, mely az irat szerint 1116-ra rúgott. Üres telek ekkoriban Váradon, ott is Váralja örökös szolgáinak utcájában fordult elő. Az elsőül említett 200 betelepített szabad katona régibb itt tartózkodását, meggyökeresedését a szomszédos Somogy vári-kolostor 1091-ből való hiteles adata erősíti meg:, mely szerint ott 100 katonát telepítettek le.

14 Gazdasági helyzetüket a magukat kir. seirvienseknek állító hetényi jobbágyok 1212-ben bevégződött peréből isimerhetjük meg. Selafia Farkas és rokona megtagiadta Hysi apátnak az engedelmességet, valamely tágértelmű servitium teljesítését, mire az elkobozta birtokukat. Ez a Váraddal szomszédos Hetény (Hosszúhetény) határában egyenként 50 iugerum nagyságú két ekeföldnyi jóltermő — pinguis — szántóföld illetőségből, négy szőlőből, öt rétből és háram nesz erdőből állott. Két vízimalom és két pince is tartozott a birtokhoz. Megtudjuk azt is, hogy csak magában Hetényben még több hasonló jogállású kisebb úri birtokos élt akkoriban.

15 Ez a — mihamar egyházi nemes jobbágyokként — nagy számban feudalizált, úri függésbe vont réteg sok faluban élt a kolostor környékén s az országos átlagban szintén 2 ekeföldnyi birtokkal rendelkező szabad katonák körében

16 itt amazoknál vagyonosabbnak mutatkozott. Ezt nyilvánvalóan a bor hosszabb idejű tárolására is berendezett szőlaműveseknek, valamint malmaik jövedelmének köszönhettéjk. Feltűnik, hogy elkobzott birtokukon kívül pénzt is követeltek, ami a per elhúzódásából ítélve — az elmaradt jövedelem címén támasztott kártérítés lehetett. Összességében tehát olyan kisebb úri gazdaságot látunk itt, a jelek szerint egyet a sok közül, melyben — mintegy 4—5 szolgacsaládot dolgoztatva — a szántóföldi termelést fejlett szőlőművseléssel, és takarmányozással javított állattenyésztéssel együtt űzték. A malmok, pincék és a pénzkövetelés adata jövedelmező, részben pénzért árut termelő gazdálkodásra vall, de a termelést végző szolgacsaládok kizsákmányolásának súlyosságára is rávilágít. A termelést végző szolgák közt először a szabad eredetű, viszonylag nemrég úri alávetésbe kénysszerített lovas és lófogatos 14 Marczali Henrik: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Bpest, 1901. 1102, 1 15 Lásd a 6. jegyzetet. 16 Molnár Erik: A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkorig. Bpest, 1949. 2)03^-264. i.