Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

Á MECSEK FORRÁSAINAK VIZSGÁLATA 13 amelyekben a Polycelis cernuta és a Planaria alpina együtt él, a temperatura évi maximuma 14,75 C°-ot, minimum 3,75° C-t érte el, tehát az évi ingadozási amplitúdója 11 C° volt. Viré kísérletei szerint a Niphargus nem a víztemperatura 5,7 C°-tól 20 C° szélsőséges határértékei között életben tartható. Я. Spandl* a kritikus hőmérséklet maximális értékét a víz bőséges szellőztetésével 25 C

2ra tudta emelni. Budán, a Lukács-fürdő 22— 24 C° hőmérsékletű thermal-tavából a Niphargus-oknak ugyancsak számos példánya került már elő. Ezek a példák nemcsak nagyfokú életrevalóságról tanúskodnak, hanem azt a gyanút is keltik, hogy a stenotherm szervezetekre a hőmérsékletiviszonyok változásainak — a szaporodáson és a táplálékfelvételen kívül — nem annyira a közvetlen, mint inkább a közvetett hatásai életbevágók. Kérdés az is, hogy az évi középhőmérséklet mikénti kialakulása vagy a temperatura szélsőséges értékeinek ingadozási szabj a-e meg a ihidegkedvelő szervezetek életviszonyait. A rendelkezésre álló kevés ily irányú megfigyelés szerint a hidegvizi szervezetekre nem annyira az évi középhőrnérséklet, mint inkább a víz nyári felmelegedése van kedvezőtlen befolyással, s hogy a hőmérséklet ingadozása, a temperatura hirtelen változása válik a szervezetekre végzetessé. Ami a Mecsek forrásainak hőmérsékletére vonatkozó megfigyeléseimet illeti, azokat röviden a következőkben foglalhatom össze: A forrásvíznek a föld alól magával hozott és általában 9—11 C° között ingadozó hőmérsékletére és a többé-kevésbé erős áramlására vezethető vissza, hogy a forrás befagyása a ritkább jelenségek közé tartozik, s arra rendszerint csak nagy hidegben, a kevés vizű, lassan szivárgó forrásoknál találunk példát. Viszont a forrásvizek nyári temperaturájánaik emelkedése az egyéb felszíni vizek hőmérsékletének fokozódásával szemben általában alárendelt. A legmagasabb nyári forrástemperaturát általában a réteken találjuk, ahol zsoirabékos terepen a kevés vizű, szivárgó típust feltüntető forrás a nap sugárzó hatásának erősebben van kitéve. Ali C°-on felüli forráshőmérséklet azonban itt is ritka. A megfigyelt 109 forrás közül mindössze hatnak a hőmérséklete haladta meg a 11, és csak kettőé érte el a 12 C°-ot. A csökkent napsütés folytán az erdei források hőmérséklete a nyílt területek forrásaival szemben rendsze4 Spandl: Die Tierweilit der Unterirdischen Gewässer. (Speläologische Monographien XI, 1926, p. 184. rint nemcsak alacsonyabb, de állandóbb is. Különös jelenség a Mecsekben, hogy egymáshoz aránylag közel eső források hőmérséklete ugyanegy időben eltérést mutat. így pl. a Szuadó-völgyben eredő, ún. „Szuadó-forrás" hőmérséklete 8,5 C°, a tőle csekély távolságban fakadó legközelebbi források temperatura ja 10,5 C°. A kantavári foglalt forrás hőmérséklete 9 C°, a tőle 10 lépés távolságban a föld mélyéből feltörő forrásé 10 C°. Hasonlóképpen a Nagymélyvölgyben és a Szentkúti-völgyben egymástól csekély távolságban eredő források hőmérséklete között is észlelhető 0,5—1 C° különbség. A források hőmérséklete általában a pataknál alacsonyabb, viszont a barlangok földalatti vizeinek temperaturájánál valamivel magasibb szokott lenni. Az elmondottakat a vizsgálataim során végzett rendszeres hőmérsékletmérések teszik szemléltetőbbé. A megfigyelések eredményeit az 1. sz. táblázat jobb-szélső rovata tünteti fel. 4. Egyéb környezeti tényezők A források biológiai vizsgálata még az alábbi kérdések megbeszélését teszi szükségessé. A források fekvése és környezete. A tengerszintmagasság a forrásfauna karakterére általában csak annyiban van befolyással, hogy a forrással közvetlen összefüggésben álló patak állatvilága a forrásfaunával gyakran keveredik, minek következtében a forrás életközössége az állattársulásnak rendszerint más-más képét mutatja a hegyvidéken és a síkságokon. Ezzel szemben nem ritkák az clyan megfigyelések sem, amelyek arról számolnak be, hogy azonos faunaterületen belül a középhegységek forrásaiban az alpesek, a homokos síkságon eredő fonrásokban pedig a hegyvidék forrásainak faunaelemei terjedtek el. Ennek magyarázata —a kémiai és fizikai viszonyok hasonlósága mellett — nyilván a forrásvizek csökkent temperaturájában rejlik, mely úgy a havasokon, mint az alacsonyabb régió forrásvizében a legtöbb hidegvízkedvelő szervezet számára egyformán kedvező létfeltételt teremt. A források vertikális elterjedésének biológiai jelentőséige eszerint meglehetősen alárendelt, s ezért élettani szempontból közömbös, hogy az a Mecsek hegység talpánál, vagy többszáz méter magasban fakad. Fontosaibb ennél a forrás közvetlen környezete, mely más életviszonyokat biztosít