Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata
Í4 GÉRBHARDT ANTAL az erdőben és mást a nyílt terepen. Az erdő árnyékos, hűvös klímája ugyanis egyes melegkedvelő szervezetek párosodásának, petelerakásának, átalakulásának nem kedvez, viszont a nyílt területeik (pl. rétek) forrásainak kosmopolita szervezetekben való gazdagsága nyilván a víz felmelegedésének fokozott befolyására s az ennek következtében beálló létoptimumra vezethető vissza. A Mecsekben a források jelentékeny többsége erdőkben, éspedig a hegység déli lejtőjén általában a hegyoldalakon, az északi oldalán pedig a völgyekben van. Ennek élettani fontossága egyrészt a napsugárzás csökkenő érvényesülésében, másrészt a forrást környező dús növényzet és az ezzel szoros összefüggésben álló iszaplerakódás táplálkozásbiológiai jelentőségében jut kifejezésre. A parti vegetatio, a Veronica beccabunga, a Nasturtium és más nagy vízigényű növényzet fellépése, a köveket borító vastag mohapárna és moszatcsomó stb. a források életközösségeinek karakterét, faj- és egyedszámát — külön-külön és együttesen — döntő módon befolyásolja. Különösen áll ez a Coleoptera-fajokra, amelyeknek a növényállománytól való nagyfokú függése feltűnő. Ezzel szemben az Amphipoda-Turbellaria- és egyes, kő alatt élő Molluscafajok elterjedése a növényzet jelenlététől csaknem független. A források vízmennyisége. Monard, 5 illetőleg Thienemann 6 egyik általános társulástani alapelve szerint minél változatosabbak valamely élethely létfeltételei, annál nagyobb lesz a biotopot megszállva tartó életközösség fajszáma. A tétel helyességét általában a Mecsek forrásainak kutatása is megerősíti, mert a leggazdagabb faunát rendszerint a legváltozatosabb miliőfeltételeket biztosító bővizű forrásokban találjuk. Kivételek azonban — amelyek rendszerint táplálkozásbiológiai viszonyokra vezethetők vissza — természetesen itt is előfordulnak. Sziklából eredő, bővizű rheokrene források, melyek iszaplerakodásban szűkölködnek, rendszerint faunaszegények, s túlnyomóan kevés, de jellemző fajra szorítkoznak. Ilyen esetekben azonban a fajokban mutatkozó szegénységet a forrás5 Monard: La faune profonde du Lac de Neuchatel. (Bull. Soc. Neuchat, Sei, Nat. XLIV, 1819, p. 21(6^—21215.) (i Thienemann: Die Grundlagen der Biocoeinotik und Monard's faunistische Prinzipien. (Festschrift f. Zschokke, 1920, No ú, p. 44.) ban élő szervezetek jelentékeny példányszáma ellensúlyozza. Ezzel szemben kicsiny, pá,r tenyérnyi nagyságú forrás — ha iszap van benne — a kosmopolita fajokból összetett állatállomány változatos életét tárja elénk. A forrás életterének nagyságával, illetőleg a forrásvíz mennyiségével szemben meglehetősen közömbösek a Gammarus-, a Polycelis- és a Pisidium-fajok, úgyszintén a legtöbb lárva. A csekély mennyiségű forrásvíziben kedvező biotopra talál a „fauna hygropetrica" és számos amphibikus életmódot folytató szervezet. Az időjárásinak a Mecsekben a források vízmennyiségére látszólag kevés befolyása van s úgy tűnik fel, mintha a források évrőlévre ugyanazt a vízmennyiséget szolgáltatnák. A rendszeres vizsgálatok azonban arról győznek meg bennünket, hqgy egyes források vízmennyiségét a valóságban nemcsak a tavaszi hóolvadás, hanem a hosszabb szárazság után hirtelen keletkező záporesők is jelentékenyen fokozzák. Gyakori jelenség, hogy a kora tavaszi [hónapokban a forrás a rohamosan felszaporodott vízmennyiséget nem tudja levezetni, minek következtében közvetlen közelében a föld mélyéből fiókforrásoik törnek elő, amelyek néhány hét után újból teljesen elapadnak (pl. a mánfai „Kőlyuk" előtt március és április hónapban). Ilyenkor egyes lassan szivárgó forrás vizének felhajtó ereje annyira megnövekszik, hogy a víz forrásban levőnek látszik, mely nemcsak a föveny homokját, hanem kisebb kavicsszemeket is állandó mozgásban tud tartani. A kiadós záporesők hasonló tüneteket igen ritkán idéznek elő, a következményük inkább a nagy nyomással felszínre törő források vízsugarának erősödésében jelentkezik. Vízkemizmus. A forrásvíz kémiai sajátosságai ugyancsak fontos létfeltételeket teremtenek, melyeknek eltérései az életközösség összetételét rendkívül befolyásolják. A vízben oldott állapotban jelenlevő organikus anyagok az állatok anyagcsere forgalmának szempontjából közvetlenül mint táplálék, közvetve pedig mint bomlástermék fontosak. Amit a Mecsek hegység subterrán vizeinek biológiai vizsgálatával kapcsolatban erről a kérdésről tudnunk kell, azt a 2. és 3. sz. táblázatban feltűntetett víz-analizisek eredményei alapján röviden a következőkeíhn foglalhatom össze:
