Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

12 GERBHARDT ANTAL törő (limnokrene), iszapos talajú forrásokban (amilyenek pl. a Márévári- és Szuadó-völgy forrásai, a „Hidegkút", stb.) a Protozoa, Polycelis, Oligochaeta, Ostracoda, Amphipoda, Mollusca osztályok és rendek néha nagy fajés példányszámban élnek. Ha azonban az iszapos forrásnak megfelelő lefolyása nincs, az iszap rothadása s ezzel kapcsolatban nagyfokú oxigénhiány áll be, minek következtében az ilyen forrásban állati élet nem keletkezik, a netán meglevő pedig gyorsan kipusztul. Számos olyan forrást is találunk a Mecsekben, melynek fenékszintjét vastag rétegben az éveken keresztül belé hulló falevél takarja, illetőleg tölti ki (ilyen pl. a „Büdösvíz"-forrás), mely azonban a tiszta, hideg, bő lefolyású vízben rendkívül lassan korhad, anélkül, hogy a forrásban pusztító rothadási folyamat következnék be. Az ilyen biotop túlnyomóan a növényevő szervezeteket, vízibogarakat, különösen pedig nagyszámú Plecoptera-, Trichoptera- és Diptera-lárvát gyűjt össze. 3. Hőmérsékleti viszonyok Az életközösségek faji összetételét befolyásoló környezeti tényezők további vizsgálatánál fontos biológiai jelentőséget kell tulajdonítanunk a források temoeratúráiának. A hóviszonyok élettanilag döntő befolyása azonban a hidrobiológiában annvira közismert, hogv itt kizárólag csak azokkal a kérdésekkel foglalkozom, amelyeknek megvitatása környezettani alapon folytatott faunisztifcai vizsgálatoknál elkerülhetetlennek mutatkozik. A hőmérsékletnek a vízi szervezetekre gyakorolt hatása közvetlen és közvetett módon érvényesül. Közvetlen befolyásnak tulajdonítható, hogv egyes melegkerülő (stenotherm) szervezetek — éppúgy, mint a barlangokban, az alpesi tavakban és a magas észak patakiaiban — a hidegvizű forrásokban is menedékre találnak, melv számukra életlehetőséget, sőt létontimumot biztosít. Ezzel szemben a hőingadozást könnyen tűrő (eurvtherm) szervezeteknek a forrásokban való elteriedése korántsem a hóviszonyok alakulásától függ. hanem az egyéb, túlnyomóan táplálkozás-biológiai tényezőkre vezethető vissza. Az állandóan alacsonyan temperált forrásvízben élő szervezetek élete teljesen független az évszakok váltakozásától, aminek legfontosabb következménye a szaporodás szakaszosságának megszűnése- és a táplálékfelvétel zavartalansága. Ha azonban a víz hőmérséklete emelkedik, a hidegkedvelő állatok ernyedtekké válnak, életenergiájuk megbénul s még a táplálék felkeresésére is restek lesznek. Ez is egyik magyarázata annak, hogy a forrástól alig egy méter távolságon túl — ahol a víztemperatúra rendszerint már emelkedik — állandóan hidegkedvelő szervezeteket a Mecsekben ritkán találunk, s hogy a nyári hónapokban a napsugárzás hatásának jobban kitett forrásokból több olyan subterrán szervezet hiányzik, amely a hideg vagy hűvös időszak alatt abban otthonos. Ezzel ellentétben ugyanakkor a forrásokat több pataklakó faj keresi fel, amely korábban a hidegvizű forrást kerülte. A hőmérséklet azonban az állati életet nemcsak közvetlenül, hanem akként is befolyásolja, hogy a temperatúra emelkedése vagy csökkenése a környezet létfeltételeit közvetlenül is módosítja, s ebben az esetben az életközösségek faji összetételében mutatkozó eltérés a megváltozott míliófeltételek közvetett hatására vezethető vissza. Számos ilyen eset elképzelhető s éppen ezért csak a legfontosabbakat említjük. A hő emelkedésével a víz oxigéntartalma arányosan csökken, minek folytán a nagy oxigénigénvű szervezet pusztulását nem annvira a temperatúra emelkedése, mint inkább az oxigénkészlet apadása okozza. A hőmérséklet fokozódásával egyidejűleg azonban a víz vezetőképessége, a pH szabad és agresszív széndioxid tartalma, oldóképessége is változik, következésképpen egyrészt kolloidális és oldott szerves anyagok mennyisége, másrészt a víz kémiai összetétele ugyancsak jelentékenven módosul. Azoknak a forrásoknak vegetációja, amelyeknek hőmérséklete kissé шяяаsabb. rendszerint gazdagabb, aminek táplálkozásbiológiai szempontból rendkívül nagy a jelentősége. A dús vegetációval ugyanis szoros összefüggésben van a forrás faunagazdagsága, amely ilyen esetben a világpolgár faunaelemeket egyesíti. A hőmérséklet befolyásának érintett példái a temperaturaingadozas biológiai jelentőségét eléggé indokolják, amiből azonban korántsem vonható le a (hidrobiológia irodalmában meglehetősen elterjedt az a következtetés, hogy a forrásokban élő állatok a hőmérséklet jelentéktelen ingadozásait sem bírják elviselni. A. Thienemann

3 vizsgálati eredményei szerint azokban a patakokban, 3 Thienemann: Der Bergfbach des Sauerlandes. (Arch. f. Hydrobiologie, Suppl. IV. Scr. 1912, p. 119—42)00