Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Dombay János: Próbaásatás a villánykövesdi kőrézkori lakótelepen

68 DOM BAY JÁNOS A sírban nem volt lelet, így annak korát nem lehetett megállapítani. Mivel a Bogdá­cson régi, magyar település volt, feltételez­zük, hogy török portyázás áldozatainak heve­nyében megásott sírjáról van szó. 29. sír. A II. ásatási területen az V. szel­vényben találtuk, amelyet azért nyitottunk, mert az eddig feltárt temetkezések alapján ebben az irányban továbbiakat lehetett várni. M: 32 cm. Erősen zsugorított, rossz megtar­tású csontváz, К—Ny-i irányban (90—270°), baloldali helyzetben. A kezek az áll magas­ságában voltak. Melléklete nem volt. Szórványos leletek A föld felszínéről és a kutatóárkokból szá­mos szórványos leletet gyűjtöttünk, de talál­tunk ilyeneket az ásatási területeken is. A II. ásatási területen, a II. és III. szel­vény között meghagyott fal alatt, 62 cm mély­ségben, 21,5 cm magas, vastagfalú, sötétbarna behúzottszájú fazék feküdt, D felé dűlve. Bol­tozatos felső részének közepén és a 9,2 cm át­mérőjű szájnyílás szélénél négy-négy vízszin­tes irányban átfúrt bütyök ül, arányos és váltakozó elosztásban. Alja 10 cm átmérőjű (XX. t. 7, lsz: 58.48. 1, erősen restaurált). Ki­szántott sír mélyebbre helyezett melléklete lehetett, de megismételhetnénk vele kapcso­latban a 11. sírnál mondottakat is. Minden­esetre figyelmet érdemel, hogy két esetben találtunk egymagában álló, nagy behúzott­szájú fazekat. A volt szőlőoltvány-telep mesgyéjén szá­mos kisebb-nagyobb őrlő- és csicsolókövet és ilyenek töredékét találtuk, amelyeket a ka­pások dobáltak oda. Nagy őrlőkövet muta­tunk be közülük. Anyaga vörös homokkő. Felső lapja a használat következtében tek­nősre kopott. Hossza 39,5, szélessége, közé­pen, 24,5 cm (XX. t. 8, lsz: 58.40.2). A II. ásatási területen, 28 cm mélységben, szarvasagancsból készült, 27,9 cm hosszú, két darabra törött fokost találtunk. A csúcsa felé erősen ferde nyéllyuk közel van a nyél­lyuk irányával párhuzamosan ferde, csapott fokához. Felső lapján, a nyéllyuk mellett, ki­sebb ág csonkja látható. A nyéllyuktól a csú­csa felé eső részét úgy alakították ki, hogy az agancs egyik oldalát a nyéllyuk szélétől kezdve a csúcs felé haladva fokozatosan mind jobban lefaragták : csúcsánál lapos, csupán 1.1 cm vastag. Kiszántott sír melléklete lehe­tett (XXI. t. la—lb, lsz: 58.38.20). Az I. ásatási területen az egyik kutató­árokból 12,1 cm hosszú, szarvasagancsból ké­szült, vaskos fokos került elő. A nyéllyuk a csúcsa felé kissé ferde; az annak irányával párhuzamosan csapott foka tompa. Alsó lapja a hiányzó csúcs töréspontjáig ép, simára ko­pott, ami arra mutat, hogy nem helyeztek bele semmit, hanem fokosként használták. Erre mutat mindkét oldalsó lapjának gazdag pontkörös díszítése is (XXI. t. 2a—2b, lsz: 58.38.37). Az I. ásatási területen vont egyik kutató­árokban, 30 cm mélységben, terhes nőt áb­rázoló agyag szobrocska töredékét találtuk. A has erősen hangsúlyozott; alatta a vastag, határozott, bekarcolt vonallal megrajzolt nemi háromszög látható. Az ettől lefelé eső, kissé lapított rész közepén, a nemi háromszög lefelé álló csúcsának irányában, vastag, füg­gőleges, bekarcolt vonal húzódik; ez érzékel­teti a két lábat. A letört lábfejek részét alkották egyenes talpának, amelyen a mai ál­lapotában is megáll. A két lábat elválasztó, bekarcolt vonal felső végénél, kétoldalt, egy­egy bütyök ül. A szobrocska testvonala az ép, bal oldalon egyenesen folytatódik egészen a törés széléig, ami arra mutat, hogy a mell sem volt szélesebb, esetleg nem is volt melle, ha­nem a has fölfelé visszamenő vonala a nyakba ment át. Erre mutatna az is, hogy a bütykök a lábak felső végénél vannak, így esetleg nem is a térdeket, hanem az emlőket jelzik, amik mell hiányában ott nem kaphattak helyet. Azt sem tartjuk kizártnak, hogy a genitáliá­kat szándékosan egy helyre vonták össze. Iszapolt agyagból készült; barna. A hátsó ol­dalán látható sérüléseket az eke okozhatta. 9,2 cm magas (XXII. t. la, lb, le). A Bogdács Ny-i dombjának Ny-i oldalá­ban, az egyik nagy, sötét folt területén, a föld felszínén, nőt ábrázoló agyag szobrocska felső részét találtuk. Feje kereknek mondható, de a teteje lapos. Arci részét úgy alakították ki, hogy a fej elülső részét két ujjal össze­nyomták. A rövid, zömök nyak íves hajlás­sal megy át a vállba. A jobb felső kar függő­leges irányú, az alsó az emlő alatt a mellre hajol. A bal mell a jobb kar helyzetének meg­felelő helyen morzsalékos, amiből arra lehet következtetni, hogy a lemorzsolódott bal kar is hasonló helyzetben volt. A bal mell helyén is sérülés látszik. Háta egyenes, befejezett felület. Anyaga durva, szemcsés. Barna. Hosz­sza 4,1 cm. Meglátszik rajta, hogy a föld fel­színén hányódott (XXII. t. 2a, 2b, 2c). Ugyanitt egy másik folt területén, ugyan­csak a föld felszínén, még egy agyagszobrocs­kát találtunk. Testéhez viszonyítva kis feje és arca az előbbiéhez hasonló, de a jobb olda-

Next

/
Thumbnails
Contents