Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Dombay János: Próbaásatás a villánykövesdi kőrézkori lakótelepen

VILLÁNYKÖVESDI KÖRÉZKORI LAKÓTELEP 69 Ion kissé sérült. A fej kis befelé ívelő hajlással megy át a kerek átmetszetű, lefelé kúposán szélesedő, de lenn kissé újból összeszűkülő, minden részletezést nélkülöző testbe. Elülső részének jobb oldala egész hosszában sérült. Gyengén soványított agyagból készült. Barna. Hossza 5,4 cm (XXII. t. 3a, 3b, 3c). * Vizsgálódásaink és a próbaásatás eredményét a következőkben foglaljuk össze: 1. Villánykövesden — mint Pécs vár adón, Zengővárkonyban és a lengyeli kultúra több más Baranya megyei lakótelepén is — hosszú, egyenes sorokban, a föld felszínére kiütköző, nagy, sötét, hamus foltok figyelhetők meg.

13 Villánykövesden több kisebbet is megfigyeltünk mellettük. A foltok területén mindenütt bőségesen található a szokásos telephulladék. 2. A próbaásatás során bebizonyosodott, hogy a foltok alatt itt is gödörrendszerek és gödrök rejlenek, amelyek főbb vonásokban a hasonló pécsváradiakkal és zengővárkonyiakkal egyeznek meg. A kedvező felszíni viszonyok és a terület nagyüzemi mezőgazdasági használata folytán a föld felszínéről leolvasható a lakótelep kiterjedése és a település rendszere. Zengővárkonyban az 1947. évi III. ásatási területen feltárt, egymagában álló földkunyhó segítségével sikerült fényt deríteni arra, hogy az I. ásatási területen feltárt, nagy gödörrendszer egymástól többé-kevésbé elkülönülő részei is hasonló földkunyhók maradványai.

14 A gödörrendszerek tehát úgy keletkeztek, hogy az egy-egy nagyobb családi közösségben élő, vérrokon páros családok szorosan egymás mellé építették földkunyhóikat, a későbbi nemzedékek pedig, egy bizonyos helyhezkötöttség folytán, a már használaton kívül helyezett, betemetett vagy betemetődött földkunyhók helyére is építkeztek. Hasonló eredményre jutottunk a pécsváradi Aranyhegyen is.

15 Villánykövesden a II. ásatási területen a Bl, В2 és B3 jelzésű, nagy gödörrendszertől Ny-ra, de annak közelében feltárt A és С jelzésű gödör — alakja, kiképzése és egységesen 13 Vö. 1. j. 14 J. Dombay, Die Siedlung und das Gräberfeld in Zengővárkony. Arch. Hung. XXXIX. (1960) Kap. V. 15 Dombay J., Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Aranyhegyen. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 1958.69—71. települt rétegösszetétele szerint — az említett egymagában álló zengővárkonyihoz hasonló földkunyhó földbeásott része volt. Az a tény, hogy nagykiterjedésű gödörrendszer közvetlen közelében voltak, támogatja a gödörrendszerek keletkezéséről fentebb vallott nézetünket. Ha tehát a nagy foltok területén lakás céljára szolgáló földkunyhók állottak, akkor a körülöttük látható kisebb foltok alatt rejlő gödrök a hozzájuk tartozó gazdasági épületek maradványai. Az említett, egymagában álló zengővárkonyi földkunyhó É-i oldalán is feltártuk ilyenek gödreit.

16 3. Villánykövesden is temetkezéseket találtunk a föld felszínére kiütköző és a települési helyeket jelző, nagy, sötét, hamus foltok mellett. Bizonyosra vesszük ezért, hogy ennek a nagykiterjedésű lakótelepnek sem volt külön temetője. Az egyes házcsoportokban élet-, vagyon- és munkaközösségben élő, vérrokon páros családokból álló, nagyobb családi közösségek mindegyike itt is — mint Zengővárkonyban és az általunk vizsgált többi lengyeli kultúrás lakótelepen is — külön-külön a maga lakóhelye mellé temetkezett.

17 4. A tárgyi leletek is mindenben megegyeznek a lengyeli kultúra többi ismert lelőhelyein felszínre került régiséganyaggal. A festett edények (1—2. kép) és a terhes nőt ábrázoló agyagszobrocska (XXII. t. la, lb, le) szerint sokat ígér Villány kövesd a kor szellemi életével kapcsolatos régészeti emlékanyagban is. J,i Pécsváradon, az Aranyhegyen, 1959 nyarán, az egyik földkunyhó mellett öt földbevájt pincegödröt tártunk fel. Lépcsős bejáratuk a földkunyhó felől volt, ezért bizonyosan ahhoz tartoztak. Löszbevágott lépcsőik lekoptak ugyan, de a különböző szögben aláeső rézsűk alakjában még felismerhetők voltak. Alakjuk és méretük szerint vízszintes befedésük volt. Erre vallott az is, hogy egyiknél sem találtunk a tetővel vagy valamilyen felépítménnyel kapcsolatba hozható oszlopgödröket, vagy egyéb nyomokat. Egy másik földkunyhó mellett К—Ny-i irányban húzódó, egymásba nyíló öt pincegödröt találtunk. A K-i szélső magából a földkunyhóból nyílott. A D-i oldalról mindegyik külön-külön is hozzáférhető volt. Hátsó (É-i) oldalukat függőlegesen aláeső löszfal alkotta. Ennek a felső szélére támaszkodott a D felé lejtő féltető. 17 Pécsváradon, az Aranyhegyen, 1959 őszén, ugyancsak megtaláltuk a feltárt földkunyhókhoz tartozó temetkezési helyet, noha a késő-őszi, kedvezőtlen időjárás miatt csak egymáshoz közelfekvő három sírt tártunk fel. Teljes feltárását a következő évre halasztottuk.