Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Gebhardt Antal: A Dömörkapui karszt (Mecsek-hegység) Mollusca-(csiga)faunájának környezeti és társulástani vizsgálata

A DÖMÖRKAPUI KARSZT MOLLUSCA-FAUNÄJA 27 Faj: Előfordulása a pleisztocériban: Euomphalia strigella Villánykövesd, Mohácsi országút, — téglagyár, Mecsekpölöske. Cepaea vindobonensis Harsányi-hegy, Villánykövesd (Fekete-hegy), Siklós. Helix pomatia Villánykövesd (Fekete-hegy). Fossilis példányai mindeddig csak a budai hegyek lejtőinek löszlerakódásaiból kerültek elő. A fenti felsorolás alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgált terepen otthonos csigaállományból 23 faj — az egész együttesnek több, mint a fele —, a Mecsek-hegység környékén és a Harsányi-hegyen már a pleisztocénban is elterjedt. Környezeti igény szempontjából a jégkorban élt csigák megoszlása a következő: 1. Jellemző sziklalakó (rupicola) fajok: Cochlicopa lubricella, Abida frumentum, Truncatellina cylindrica, Orcula doliolum, Euconulus fulvus. 5 faj, 21,78%. 2. Erdőkben, réteken, bokros, árnyékos helyeken, korhadt fatörzsön, lehullott lomb alatt, mohában, növényi törmelék között élnek, de adott viszonyok között sziklákon és kövek alatt is előfordulnak: Cochlicopa lubrica, Columella edentula, Vallonia pulchella, V. costata, Cochlodina laminata, Clausilia dubia, Punctum pygmaeum, Vitrea crystallina, V. diaphana, Aegopinella nitens, Trichia hispida, T. sericea, Euomphalia strigella, 13 faj; 56,52%. 3. Száraz, napos vagy bozótos helyeken, füves lejtőkön élnek: Pupilla muscorum, Zebrina detrita, Helicella obvia, Capaea vindobonensis, Helix pomatia. 5 faj, 21,78%. Míg az 1. és 2. sorsz. alatti környezeti kategóriákba tartozó faunaelemek százalékos aránya megközelíti a recens fajok megoszlásának arányszámait, addig a 3. életforma-csoportba tartozó fajok százalékos aránya megduplázódik azáltal, hogy bár az összes jégkorban élt fajok csak felét képviselik a dömörkapui recens faunának, mégis mind az öt melegkedvelő elem, kivétel nélkül szerepel a jégkor fajlistájában. Ennek a feltűnő jelenségnek magyarázatát abban látom, hogy a Pupilla muscorum kivételével a többi faj (Zebrina detrita, Helicella obvia, Cepaea vindobonensis, Helix pomatia) jelenléte a jégkor malakofaunájában még a legnagyobb ritkaság, s így azoknak szerepe a pleisztocén csigaállomány tömegviszonyaiban a genetikai összetétel szempontjából alárendelt. Azok a fajok, melyek a jégkor faunájában még nem szerepelnek, annyit mindenesetre elárulnak, hogy a pleisztocénben a Mecsek-hegységben még nem éltek, s környékünkre csak a jégkort követő felmelegedés idején vándoroltak be. Hogy milyen irányból és milyen utakon, arról az alább következő összeállítás tájékoztat bennünket. Amennyiben a dömörkapui karszt Mollusca-állományát származási viszonyai szempontjából bontjuk elemeire, abban az esetben, — figyelmen kívül hagyva a faj fogalmánál alacsonyabb rendszertani egységeket —, a következő csoportokat kapjuk: 1. Л közösség ősi tagjai: Abida frumentum Truncatellina cylindrica Pupilla muscorum Vallonia pulchella Clausilia dubia Punctum pygmaeum Vitrea crystallina 7 faj; 16,28%. 2. Közép-európai jajok: Cochlicopa lubrica (et lubricella) Columella edentula Oxychilus glaber Euconulus fulvus Pyramidula rupestris Vallonia costata Acanthinula aculeata Ena obscura Cochlodina laminata Iphigena ventricosa Aegopinella nitens Vitrina pellucida Agriolimax agrestis Trichia hispida T. sericea Monachoides incarnata Helicodonta obvoluta 17 faj; 37,20%. 3. Alpesi elemek: Chondrina clienta Zenobiella umbrosa 2 faj; 4,65%.