Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Füzes Endre: Népi építkezés Mecsek-Hegyalján

236 FÜZES ENDRE tűznél is használták. Nyilván ez magyarázza hosszú továbbélésüket. A tüzelőberendezés fejlődésében egy lényeges különbség van a két házvidék között. Hegyalján sem a kertben, sem a konyhában nem voltak boglyaalakú kemencék. Ennek az az oka, hogy a négyszögletes, hasáb alakú kemence — amely nyugati, elsősorban német nyelvterületeken alakult ki, — a kultúrtárgyak dinamikája következtében jóval előbb ért ide, mint az Ormánságba.

14 Oda ugyanis csak a múlt század végén kerültek, Hegyalján pedig az emlékezet szerint már a múlt század közepén megvoltak. A hasáb alakú kemence tehát itt közvetlenül váltotta fel a primitív sárpadkás tűzhelyet, nem kellett „hadakoznia" a boglyaalakú sütő-szárító kemencével, mint az Ormánságban. A hasáb alakú kemence megjelenése után megint egyformán alakul, fejlődik a hegyaljai és az ormánsági tüzelőberendezés. A kemence kísérőeszközei, a kurugla, pemet és a sütőlapát a Hegyalján is megtalálható. Ugyancsak megtaláljuk itt a kályhás szobát. Bekerülésének ideje csak körülbelül állapítható meg. A század közepén már bizonyosan megvolt. Mindezen kultúrjegyek kétségtelenül bizonyítják a hegyaljai és az ormánsági ház rokonságát. Azt mondhatjuk tehát, hogy az ormánsági házkultúra, amelyet déli-, alsódunántúli háztípusnak,

15 vagy pannon-balkáni házvidéknek

16 neveznek, észak felé feljebb csúszott és Mecsek-Hegyalja területére is kiterjedt. Ezzel élesen elkülönül a Mecsek gerincétől északra fekvő Hegyhát más jellegű építkezésétől. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ormánsági és a hegyaljai ház fejlődése között bizonyos fáziskülönbséget figyelhetünk meg. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy bizonyos kultúrobjektumok (mint a hasáb alakú kemence, a kályhás szoba és a kályha is) előbb terjedtek el itt, mint az Ormánságban, hanem abban is, hogy előbb is tűntek el, előbb is alakultak át. Amíg az asztalszerű kemence például csak a múlt század utolsó harmadában kezdett elterjedni az Ormánságban, ugyanakkor Hegyalján már régen átalakult az egész tüzelőberendezés: nyílt tűzhely, kályha ekkor már nincs, helyette takarék14 Uo. 194. 15 Bátky Zsigmond: Magyar tűzhelyek és háztípusok. N.É. XXII. 127—129. 16 Gundy Béla l m. 2ü9

r tűzhelyen főznek és sütnek. Ugyanebben az időben a régi zsúpos házat is átépítik, és az egész építkezés jellege megváltozik. — Ez a fáziskülönbség minden bizonnyal abból adódott, hogy Hegyalján jóval előbb indult fejlődésnek a gazdálkodás, előbb indult meg a polgáriasodás. Ebben Pécs kulturális hatása játszott jelentős szerepet. Üt A múlt század utolsó harmadában, különösen a 80—90-es években indult meg az a nagy átalakulás, amely teljesen megváltoztatta az építkezés jellegét. Az átépítkezés szoros összefüggésben volt a település rendezésével. Indítóoka elsősorban a gazdasági fejlődés volt, amely elsősorban a szemtermelés előretörését és a második gabonakonjunktúrát hozta. Ugyanakkor fejlődött a többi gazdálkodási ág is, főleg a szőlészet. A gazdasági fejlődés következménye volt a parasztság viszonylagos gazdagodása, nagyméretű differenciálódása, amely az igények megnövekedését vonta maga után a lakáskultúrában is. Igen jelentős volt a polgári igény megnövekedése, amelynek korai megjelenése — mint rámutattunk — Pécs közelségével magyarázható. Az állandó piaci kapcsolatok révén a polgári divat mind erőteljesebben húzódott ki falura, ahol elsősorban a jobbmódú parasztság körében nyert teret. Előmozdították az építkezést a település rendezésével járó jobb hely kihasználási és építkezési lehetőségek is. — Az építőtechnika, az új szerkezeti megoldások, amelyek a városból kerültek ki a falura, szinten csábítóan hatottak a módosabb parasztságra. Elterjedésük az új formák, az új falukép kialakulását vonták maguk után. Az átépítkezés a 80-as évek elején kezdődött nagyobb arányokban és az első világháborúig tartott. Mintegy 30 év alatt zajlott le a folyamat. Kisebb arányokban a háború után is folytatódott. Anyagi alapja az éveken át tartó jó bortermés volt. Ekkor ugyanis nagyszerűen fizettek a szőlők; a bort jó pénzért adták el. Hegyalján pedig a nagykiterjedésű szőlők alkották mindig a gazdálkodás súlyát. Hozzájárult ehhez természetesen a gabonatermelés, és az állattartás fejlődése is, amelyből ugyancsak jól lehetett pénzelni. — így elsősorban a parasztság gazdagabb rétege kezdte építeni az új épületeket, azok a gazdák, akik nagyobb szőlő- vagy földbirtokkal rendelkeztek. A közép- és kisparasztság már mint meghonosodott divatot kezdte utánozni, ki-ki a módja szerint.