Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Füzes Endre: Népi építkezés Mecsek-Hegyalján

NÉPI ÉPÍTKEZÉS MECSEK-HEGYALJÁN UZ1 Az átépítkezés alapfeltétele — mint már rámutattunk — a település rendezése volt. Ebben az időben kezdenek f elbomlani a falun kívül levő szálláskertek, amelyeket gazdasági udvarként használtak.

17 A szálláskertekben levő istálló és pajta és a velük kapcsolatos munkák egyre nagyobb terhet rónak az egykésedés miatt megcsökkent családokra, ezért nélkül kő vagy tégla alapra építették; fala tégla esetleg vályog volt. A tető szarufás vagy modern tetőszékes szerkezetű lett, és a tetőanyag mindenhol a cserép. — Megnövekedett a kő szerepe az építkezésben. Már nemcsak fundamentumot építettek vele, hanem kerítéseket és kapukat is készítettek kőből. Az új istállók, pajták is legtöbb esetben teljesen 21. kép. Ujabb lakóház nagykapuja. Kővágószöllős igyekeznek ezeket a házhoz hozni. Előbb azonban a telket kellett rendezni. A korábbi halmazos, szabálytalan alakú telkeken ugyanis minden rendszer nélkül, a felszíni- és talajviszonyoktól függően helyezték el a régi házat. A rendezés során ezt lebontották, így sok hely szabadult fel a telken, így ott a gazdasági épületeket is el lehetett helyezni. Az új házat már racionálisan építették, mindenhol az utca vonalára, ezáltal az utcák egyenesebbek lettek és városiasabb jelleget kaptak. Most már nem az utcák követték a házak és telkek vonalát, mint korábban, hanem a házak igazodtak a helyenkmt mérnökileg kimért utcavonalhoz. A gazdasági épületeket a ház mögé építették, vele egysorban, de mindig a telek szélére. így alakultak ki az épületekkel körülvett, zárt udvarok. Űj építőanyagok terjedtek el: a tégla, kő és cserép. Az új házakat ezután már kivétel 17 Füzes Endre; l щ. kőből épültek. A határban levő bányákban bőven volt kő, az akkoriban Hegyalján dolgozó olasz kőfaragók pedig jelentős kőfaragóipart fejlesztettek ki. A házaknak elsősorban a mérete növekedett meg. A korábbi két-három helyiséggel szemben az új házban már két-három szobát, téli-nyári konyhát, tornácot, kamrákat, folyosót találunk, bár az új helyiségekre nem mindig volt szükség. Legtöbbjét ma sem használ iák rendszeresen. Mivel ezek a helyiségek általában nem fértek el egy sorban a ház hosszában, megtörték a házat L-alakúra. Nagyon elterjedtek a nagykapus házfrontok. A ház és a szomszéd ház közé kétszárnyú, nagy kaput építettek boltozattal (21. kép), amely az egész utcafrontot kitölti és az udvart zárttá teszi. A legtöbb új ház külső formájában klasszicizáló jelleget kapott. Gyakoriak az utcafronton a félpillérek, a félköríves és háromszög alakú ablakszemöldökök (22. kép). Sok helyen kovácsoltvas kerítést és kaput építettek. Szinte minden ház alatt pince