Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Gebhardt Antal: A Dömörkapui karszt (Mecsek-hegység) Mollusca-(csiga)faunájának környezeti és társulástani vizsgálata

A DÖMÖRKAPUI KARSZT MOLLUSCA-FAUNÄJA 23 25. T. sericea 26. T. filicina 27. Helicodonta obvoluta 2. Vegyes táplálékot fogyasztók: 1. Vitrina pellucida 2. V. Bielzi 3. Agriolimax agrestis 3. Ragadozók: 1. Aegopinella nitens 2. Aeg. Reismanni 3. Oxychilus glaber 4. Daudebardia rufa pannonica A táplálkozásbiológiai kategóriák ismeretében a dömörkapui csigacönozis belső struktúrája a következő szerkezeti elemekből épülhet fel.

1 1. Corrumpens elemek, vagy rongálok, melyek élő növényekből (zöld növényekből, mohából) élnek. Együttes százalékarányuk: 24,44%. 2. Intercalaris elemek, vagy eltartók, melyek élettelen növényi, vagy állati szerves anyagot (korhadékot) dolgoznak fel. Figyelemmel arra, hogy a vegyes táplálékot fogyasztókat is ebbe a csoportba sorolom, együttes számarányuk: 66,66%. 3. Obstans elemek, vagy ellensúlyozók: a csigaállomány ragadozó tagjai, melyek élő állati szervezetek rovására élnek és ezeket térfoglalásukban és elszaporodásukban visszaszorítják. Százalékarányuk: 8,88%. Az egyes szerkezeti elemek között feltűnő az intercalaris elemek magas százalékos aránya, mely a sziklás terep csigaállományának több mint felét képviseli, s azt a többi három kategória-csoport együttvéve sem éri el. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt, hogy a puhatestűek legnagyobb része nemcsak a Mecsek-hegységben, hanem általában is korhadékevő és vegyes táplálékot fogyasztó életforma csoportba tartozik, s minden élettérben a corrumpens és obstans elemek játsszák az alárendelt szerepet. Adott esetben, a vizsgált terep különleges térszíni viszonyaira való figyelemmel azonban nem elégedhetünk meg ezzel az egyszerű magyarázattal, mert tapasztalatom szerint az intercalaris elemek tömeges fellépésének az élettársulásban egyéb oka és jelentősége is 1 Szelényi G.: Zoocönozis vagy koexisztencia? Állattani Közlem. 45. 1956. p. 133—142. van. Ezek az okok elsősorban a környezeti adottságokra vezethetők vissza. A sziklás terep délelőtt napot, délután árnyékot biztosító fekvése, talajának Ca-gazdagsága, a mészsziklák meleggyűjtő szerepe együttes kihatásaikban olyan kedvező életfeltételeket teremtenek, melyek egymagukban is alkalmasak arra, hogy a környék csigáit egybegyűjtsek. Mindezekhez járul a puhatestűek szaporodását és fejlődését biztosító évtizedes, sőt évszázados zavartalanság, mert a meredek sziklákat ember és nagyobb állat egyformán kerüli. Rendkívül alkalmasak a búvóhelyek is, melyeknek fontossága különösen a kedvezőtlen klímaviszonyok beállta esetében és az áttelelés időszakában jut kifejezésre. Bármilyen kedvezőek legyenek is azonban a környezet által biztosított életviszonyok, a társulás nem viszonyulhat kizárólag a térhez, mert csak akkor tud annak valamely pontján tartósan lehorgonyozni, ha ott megfelelő táplálékforrás áll rendelkezésre. Ha figyelemmel kísértük a terep topográfiai ismertetését és az egyes kisbiotopok mikroklimatikus és táplálkozásbiológiai adottságát, rögtön rájövünk arra, hogy a sziklás terepen a csigák által igénybevehető valamenynyi energiaforrás közül a sziklák alján és azok repedéseiben összegyűlt növényi korhadék az, mely szinte kimeríthetetlen mennyiségben áll a puhatestűek rendelkezésére. Ez a magyarázata annak, hogy a cönozis szerkezeti összetételében az intercalaris elemek nemcsak döntő túlsúlyra tesznek szert, hanem e mellett tömegviszonyaik százalékos kialakulása is a legkedvezőbb. Mint ahogy a vízparti társulás összetételében a kedvező környezeti feltételek mellett a nedvességigény játssza a főszerepet, ugyanúgy a sziklás terepen a fokozott Ca- és melegigény, valamint a sajátos miliőnek egyéb említett előnyei azok, melyek a vizsgált terepen a puhatestűek faji összetételét és ezen belül az állomány tömegviszonyait szabályozzák. A rendelkezésre álló energiaforrások csaknem megegyező hasonlósága mellett a két, merőben különböző terep csigapopulációjának faji öszszetételében jelentkező eltérés a különböző környezetigényekre vezethető vissza, mert más fajok azok, melyeknek árnyék- és nedvességigénye nagy, sőt életbevágóan fontos, és ismét mások azok, melyek a nyílt terepet, az időszakos szárazságot, a napot könnyebben tűrik. Minél inkább emelkedik a sziklás terepet benépesítő populációk tagjai között a Caszükséglet és a melegigény, közöttük az egzisztenciális kapcsolatok annál szorosabbakká