Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Füzes Endre: Népi építkezés Mecsek-Hegyalján

2IAZL FÜZES ENDRE egyenes fa volt jó szarufának, mert így a tető is egyenes lett. Csak a kérgét hántolták le, meg a két végét vágták le egyenesre. A felerősítés úgy történt, hogy a felső végüket az oromgerendának támasztották, ott ahol érintkezett vele kissé befaragták és egy faszöggel hozzászegelték. Ugyanígy erősítették fel a másik oldalon levő szarufákat is. Alsó végük a kiálló általgerendák végének támaszkodott. Itt is befaragták kissé a kettő találkozási pontiánál és faszöggel odaszegezték. A szarufák alsó vége egy-két arasszal túlnyúlott az általgerendákon és az ereszt alkotta. — Mivel a szarufák vége az általgerendákhoz volt erősítve, nyilvánvaló, hogy annyi szarufa volt a tetőn, ahány általgerenda. A tető másik két oldalát, vagyis a ház eleiét és végét ugyancsak szarufák alkották. Elől is, hátul is 6—6 szarufát szegeztek fel. A szarufák felső végét az oromgerenda végéhez erősítették egy csomóban, alsó végüket pedig a sárgerendához szegezték faszöggel. A szarufák itt is túlnyúlottak a falon egy-két arasszal és az ereszt alkották, amely megvédte a falat és az ablakot a lecsurgó esőtől és hólétől. Ezután a szarufákra keresztbe, egymástól 40—50 cm-re, léceket erősítettek a tetőre. Ezekre kötötték a zsúpot. A lécek háromnégy ujjnyi vastag rudak voltak, amiket az erdőn vágtak. Akármilyen fa megfelelt erre a célra, csak egyenesnek kellett lennie. Kérgét lehántolták. Szögekkel erősítették a szarufákhoz. A másik tetőszerkezet Hegyalján a szarufás tető volt. (XL. t.) Ez a szerkezet megegyezik a Baranyában, sőt az egész országban elterjedt szerkezeti formákkal. A falon itt is sárgerenda nyugszik mind a négy oldalon, a ház közepén pedig a mestergerenda húzódik végig. Csakhogy míg a szelemenes szerkezetnél a mestergerenda az egész tetőzetnek a tengelyében áll, hiszen az oromgerendát tartó oromtartók a mestergerendán állanak, addig itt a mestergerenda nem a tető tengelyében fekszik, hanem a szoba, konyha közepén (XL. t). És mivel a szoba, konyha előtt keskeny tornác húzódik, ami fölé is kinyúlik a tető, ezért a mestergerenda itt nem pontosan a tető gerince alatt van, mint a szelemenes szerkezetnél, hanem eltolódik az egyik oldalra. Ezzel a tető nem veszti el egyensúlyát, mert itt a fő terhet nem a mestergerendára támaszkodó oromtartók hordozzák, hanem az általgerendák. A mestergerendának statikailag csak az a szerepe, hogy az általgerendákat középen alátámassza. Tehát a szarufás szerkezetnél a sárgerendákra és mestergerendára keresztbe általgerendákat fektettek; két végüket becsapolták a sárgerendába. A ház hosszával párhuzamosan fekvő padlásdeszkákat az általgerendák tartották. A tulajdonképpeni tetőzet itt a szarufákból áll. A tető építésekor legtöbbször már lent a földön elkészítették és összecsapolták a szarufákat. Karvastagságú rudakat vágtak az erdőn, kérgét otthon lehántolták, két végét egyenesre levágták. Azután két-két rúd végét a tető szélességének megfelelő szögnyílással összecsapolták. Az összecsapolás úgy történt, hogy mindkét szarufát a másiknak megfelelő szélességben jó ujjnyi mélyén ferdén befaragták és a kettőt a kifaragásnál összeszorították. Az összeékelésnél mindkettőt átfúrták és a lyukba faszöget vertek. Az így összeerősített szarufa-párt vitték fel a tetőre és alul az általgerendák végébe csapolták. Előzőleg azonban a becsapolás helyén a szarufát egy kicsit mqgf aragták, hogy a szarufa megakadjon a gerendában. Ugyanide egy faszöget is bevertek. Ez a rögzítés azonban nem volt elég, mert a két szarufa könnyen szétnyílt. Ennek megakadályozására a szarufa-párt felsőharmadukban egy rúddal öszszekötötték. Ez volt a kakasülő. — Itt is, mint a szelemenes szerkezetnél, annyi szarufa volt, ahány általgerenda, vagyis 8—12 db mindkét oldalon. Az így felerősített szarufák azonban még mindig nem álltak elég szilárdan. Le ugyan már nem csúszhattak, de oldalt még könnyen eldőltek. Ugyanolyan léceket használták itt is, mint a szelemenes tetőnél; 40—50 cm-re szegezték fel őket egymástól. A lécek szilárdan egymáshoz rögzítették a szarufa-párokat és meggátolták azok elmozdulását bánmilyen irányban. Most már bátran felmehettek a tetőre, meg lehetett kezdeni a zsúp kötését. Mint már rámutattunk, a két szerkezeti típus közül kétségtelenül az oromgerendás (szelemenes) szerkezet a régibb. Az ékelés, csapolás, faragás technikája ugyanaz mindegyiknél, ugyanazt a faanyagot használták, azonban statikai megoldásban lényeges különbség van köztük. Az oromgerendás szerkezetnél a mestergerendán nyugszik a tető súlyának legnagyobb része, az általgerendák csak a szarufák végét támasztják alá. A tető súlyának legnagyobb része tehát egy helyre, a mestergerendára összpontosul, amelyet viszont a fal tart. A szarufás szerkezetnél a szarufákat az általgerendákhoz erősítették, tehát a tető súlya el van osztva az általgerenda-