Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Gebhardt Antal: A Dömörkapui karszt (Mecsek-hegység) Mollusca-(csiga)faunájának környezeti és társulástani vizsgálata

SO ОЕВЙАНОТ ANTAL 1. Jellemző sziklalakó (rupikola) fajok, melyek túlnyomó esetben sziklákon, mégpedig mészsziklákon, vagy azok tövében, kőgörgetegben, kövek alatt, illetőleg azok közvetlen környékén, mohapárnában és növényi törmelékben élnek: 1. Cochlicopa lubricella 2. Abida frumentum 3. Chondrina clienta 4. Truncatellina cylindrica 5. T. claustralis 6. Orcula doliolum 7. Pyramidula rupestris 8. Ena obscura 9. Oxychilus glaber 10. Euconulus fulvus 11. Vitrina Bielzi Százalékos arányuk: 24,44%. 2. Erdőkben, vagy réteken, bokros, árnyékos helyeken, korhadt fatörzs, fakéreg, lehullott lomb alatt, mohában, növényi törmelék között élnek, de hasonló környezetben sziklákon és kövek alatt is előfordulnak: 1. Cochlicopa lubrica 2. Columella edentula 3. Vallonia pulchella 4. V. enniensis 5. V. costata 6. Acanthinula aculeata 7. Cochlodina laminata 8. Iphigena ventricosa 9. Clausilia dubia 10. Laciniaria biplicata 11. L. plicata 12. Punctum pygmaeum 13. Vitrea diaphana 14. V. crystallina 15. Aegopinella nitens 16. Aegopinella Reismanni 17. Daudebardia ruf a pannonica 18. Vitrina pellucida 19. Agriolimax agrestis 20. Monacha cartusiana 21. Trichia hispida 22. T. sericea 23. T. Erjaveci 24. T. Erjaveci v. leptolasia 25. T. filicina 26. Monachoides incarnata 27. M. umbrosa , 28. Euomphalia strigella 29. Helicodonta obvoluta Százalékos arányuk: 64,44%. 3. Száraz, napos, vagy bozótos helyeken, füves lejtőkön élnek: 1. Pupilla muscorum 2. Zebrina detrita 3. Helicella obvia 4. Cepaea vindobonensis 5. Helix pomatia Százalékos arányuk: 11,11%. Környezetigény szempontjából tehát a jellemzően sziklalakó fajok mellett a társulás legnagyobb részét az erdőt, mezőt, árnyékos helyeket kedvelő Mollusca-állomány alkotja, míg a szárazságkedvelő (xerofil) természetű puhatestűek szerepe az ökológiai spektrumban alárendeltnek tekinthető (II. t.). Ez az eredmény nem lehet meglepő, ha nem tévesztjük szem elől, hogy a Molluscafaunában mind a jellegzetesen sziklalakó, mind a xerofil természetű fajok az erdőben, réten, általában hűvös, nedves helyeken élő, tehát a 2. pontban körülírt környezeti feltételekhez kötött fajokkal szemben, országos viszonylatban is alárendelt szerepet töltenek be. A puhatestű fauna környezeti igények szerint végzett csoportosítása tekintetében a Mecsek-hegységben ugyanez az arány áll fenn. Minthogy pedig a dömörkapui sziklás terepen elterjedt fajok a Mecsek-hegység 120 fajból, illetőleg változatból álló csigafaunájának több mint egyharmadát képviselik, természetes, hogy az itt élő fajok százalékos megoszlása is a hegység állattársulásainak megfelelő tagozódását követi. Azt is mérlegelnünk kell, hogy a 2. csoportban felsorolt faunaelemek között több olyan faj is szerepel, mely bár erdőben él, ott azonban túlnyomó esetben sziklák tövében, vagy kőrakások között összegyűlt növényi törmelékben tartózkodik. Ilyenek pl. a Cochlicopa lubrica, Acanthinula aculeata, valamennyi Cochlodina, Iphigena és Laciniaria nemekhez tartozó faj, valamint az Aegopinella Reismanni, a Daude bardia rufa pannonica és a Vitrina pellucida is. Faunaösszetétel szempontjából az egyes ökológiai csoportok közül legjobban a sziklalakó fajok érdekelnek bennünket, mert kétségtelen, hogy a csigaállományra ezek nyomják rá a legjobban sajátos bélyegeiket. Közöttük kevés olyan faj van, mely a 12 négyzetfelvétel egy, vagy több téregységében abszolút konstans, illetőleg domináns fajként ne szerepelne. Egyrészt a puhatestűek rendkívül kényes környezetigényére, másrészt helyzetváltoztató képességük alárendelt jelentőségére való figyelemmel, a sziklalakó csigák mikrobiotop változtatása alig számbavehető. Ezt a megfigyelésemet a helyszínen a következő módon ellenőriztem. Az egyik tereprészen, ahol az