Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Kováts Valéria: Közlemények a Zrínyi Miklós múzeum levéltári anyagából

182 KOVÁTS VALÉRIA tek az, hogy a birodalom egységének 's nagy hatalmi állásának pretensioi előtt, képviselőitek minden tekintetet háttérbe szorítsanak? — Kell e nektek az: hogy Magyar Országot az Osztrák birodalommal egy állam testületté összeolvasszák? — Kell e nektek az: hogy el különitő vonalt húzzanak az állami és országos ügyek között, 's az állami ügyek a Magyar Országgyűlés, 's annak felelős Magyar Kormány hatóságoktól elvonassanak, s a közös Delegatiókra Közös Miniszterekre átruháztassanak? — Kell e nektek az: hogy az állami ügyek körűi a Magyar Kormány hatásköre mind ősze arra legyen szorítva, hogy adót exequáljon Bécsnek, és pénzt szállítson Bécsbe, oly költségek fedezésére, melyeket nem ő kezel, 's melyek nem az Országgyűlés által, 's még rajta kivülen is idegen avatkozástól nem függetlenül szavaztatnak meg? és arra legyen szorítva: hogy ujonczokat fournirozzon egy oly hadsereg számára, melyei nem ő rendelkezik, melynek alkalmazása nem áll az Országgyűlés ellenőrzése alatt, 's melynek leszállitását, bár menynyire követelje is minden köz 's magán érdek tiz évig még csak szóba sem szabad hozni? — Ha mondom — meg kérdezték volna a 65 ki választókat: kellenek e nektek az ily „vivmányok" és hiszitek e hogy ezen „vivmányokkal" a Magyar alkotmány helyre lesz állitva, „és minden meglesz nyerve"? — Én nem igen nagy véleménnyel vagyok jelenben a Közszellem felől Hazánkban (nem minden vidék Szigetvár) de Istenemre mondom, ha hasonló kérdések tétettek volna fel a 65 ki választóknak, egy egeket hasogató „nem hiszünk, nem kell" volt volna a felelet, ez oly egyhangúlag, mint felelt az egykori Fej érvári Országgyűlés azon kérdésre: ,,Kell e nektek királynak az Ausztriai főherceg ő Fensége"? Azok a jó választók 1865-ben azon hitben választották képviselőiket, mindenütt, de kivétel nélkül mindenütt az egész országban, hogy az 1861 ki felírásokban dicsőén kifejtett jogalapnak választanak tántoríthatatlan védőket: és az e hit, e bizalom alapján választott képviselők megajándékozák a Nemzetet azzal, a mit önök becses levelének erélyes tollú fogalmazója e szavakkal jelez: „a törvény kőtáblái összezúzattak, 's darabjaiból csodás vegytani elegyítéssel. Közös ügyes arany borjú öntetett, imádás tárgyául a Magyar Nemzetnek" Igaz, hogy ezen „aranyborjú imádói" többségre vergődtek 1869-ben; de ez nem pótolja a jog alap hiányát az „aranyborjú" megdöntésénél, 's legfölebb egy új bizonyítványa a régi igazmondásnak, hogy: bevégzett tényeken nagy erő rejlik, ha hatalom által támogottatnak, 's nehezebb kivetni a házból a befogadott hívatlan vendéget, mint volt volna ben nem fogadni. Iir

ifc Napoleon is többséget kapott, miután az irtózatos emlékű December 2 kán polgár vérbe fullasztotta a Köztársaságot, melynek megvédésére választatott. Még pedig vagy hat millióra menő többséget nem olyan problematicussat mint nálunk a Közös ügy 69 ben. Jogossá lett ez által az államcsíny? Maradt a mi eredetileg volt: a legborzasztóbb esküszegések egyike, miket ember valaha elkövetett? S előbb utóbb mégis fogja magát bosszulni okvetlenül. „Jede Schuld rächt sich auf Erden" mondja Gőthe és igazat mond. Valóban, törvény a joggal nem mindig egy értelmű. Oly törvényekről is tud a történelem, melyek valóságos államcsínyek. Parlamentek is követhetnek el, 's a mint a történelem mutatja nem egyszer el is követtek államcsínyeket; mert nem egyszer történt, hogy törvényesitették a bitorlást, 's a hatalmat szolgálták a Haza jogainak, a nép szabadságának rovására a helyett hogy a mint hivatásuk, 's kötelességük hozta volna magával, a Haza jogait, a Nép szabadságát védenék a hatalom ellen. 'S minden államcsínyek közt ép azok a legirtózatosabbak, melyeket Parlamentek követnek el : mint legirtózatosabb az igazságtalanság melyet biró követ el; kinek tiszte igazságot szolgáltatni. önök óhajtják, hogy a jogtalan törvény eltöröltessék, 's a jogos törvény „összezúzott kőtáblái" vissza állitassanak. A Nemzettől függ. Csak ő teheti. Más senki. Sem amaz nem „törlődik" el magában, sem ezek nem „állítódnak vissza" magukban. A mannák ideje lejárt. Hanem önök a béke emberei, önök óhajtanák hogy „a törvény összezúzott kőtáláinak visszaállítása — ha lehetséges — a béke olajágával, 's nem füst menydörgés és villámlás közt történjék". Érteni tudom ez óhajtást és méltánylom is. Hiszen édes Hazánk oly igen, igen sokat szenvedett. De lehet e ez igy? azt nem tudom. Hanem, azt tudom, hogy ha a Közös ügyes bálvány még soká dédelgettetik a Nemzet törvényeinek oltárán, a Nemzet bele hal imádásába. Most még szél csend van; de ez nem fog mindig tartani. Még csak soká sem. Vannak elutasithatatlan kérdések, melyeknek előrevetett árnyképe már látható. Mint a Nap képe látható a gőzkörben felkölte előtt. — És ha majd azon kérdéseknek a birodalom belseje-