Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Kováts Valéria: Közlemények a Zrínyi Miklós múzeum levéltári anyagából

Í80 KOVÁTS VALÉRIA Elnökévé lett megválasztásom tudtomra adatott. Elnézést kérek válaszom késedelméért. A nemzeti büszkeségnek, a nemzeti bánatnak érzelem vihara hullámzik fel a honfi kebelben a hely nevének olvasásánál, hol becses levelük kelt. A vallásos kegyelet pedig melyei önök a 48 as időkről emlékeznek visszapillantásra, 's a visszapillantás összehasonlításokra ösztönöz. Mennyi dicsőséget beszél e név: „Szigetvár"! melyet hervadhatatlan dicskoszoru vészen körül Hazánknak, a Kereszténységnek az Európai polgáriasodásnak évkönyveiben! De mennyi fájdalmas emlékezet csatlakozik e dicsőséghez! 's mennyi tanulság hangzik — (bár ne hiába hangzanék) a Magyar Nemzethez e fájdalmas emlékezetből! Engedjék meg önök, kik ama földet lakják, melybe Zrínyinek, 's 2500 — többnyire — „névtelen" félisteneinek földi porai vegyülnek, engedjék meg Önök, hogy a tanulság kedvéért visszavezessem emiékezetőket régi dolgokra, miket ismernek, de miknek tanulsága el nem avult. A történelem „az élet mestere, az igazságnak világa". Jó néha felfrissíteni az emlékezetet. A viadal, mely 304 év előtt Zrínyi sasfészkéből a nagy Szolimán rengeteg hada ellen vívatott forduló pontot képez Europa történelmében. Ott halt meg Szolimán az egy hónapon át hiában vivott fészek előtt. Meg ölte a méreg és a düh hogy a „Szigetvári kémény még sem akar ki égni, 's a viadal kürtje még sem zendűl meg" —. Szolimán halála bezárta a harcias Szultánok bámulatos sorait, kik rövid harmadfél század, ama 400 Sátor aljából melyei Orthogrul a Sangár partján megtelepedett, oly rémületes hatalmat tudtak kifejteni, hogy kétségessé tennék, vájjon a félhold, vagy a kereszt fogja e reá nyomni pecsétjét Európa jövendőjére. Szolimán halála e kétségnek véget vetett. A harcias Szultánok kemény korszakára, a Szerail Szultánok puha korszaka következett. A Török hatalom hanyatlása Szigetvárnál kezdődött. — A Szigetvári véráldozat, uralmat biztosított a Kereszténységnek Európában ... De hazánknak enyhet nem hozott. A Török uralom nem gyengült meg általa hazánkban. Gyengülés helyett terjedt és erősödött. A Haza nem lőn megmentve. Europa mentelme roppant nagy eredmény volt ugyan, de csak közvetett csak végeredmény,

67 mint az lenni szokott a történelem korszakos lépteinél. Ki hát az -— ha nem a Haza — kinek közvetlenül fennmaradást adott, életet biztosított a Szigetvári véráldozat? — Az Osztrák ház! Kinek — ha nem a Hazának — javára haltak meg Zrinyi, 's neves és névtelen félisten társai? — Az Osztrák háznak! „Csodára volt szükség" — írja Richelieu ßibornok — ,,hogy az Osztrák ház fennmaradhasson, Szigetvár hősies védelme volt a csoda, mely őt megmenté." Simonides egy gyönyörű sírverset szerzett a 300 Spártai emlékére, kik Leonidással a Thermopyláknál meghaltanak. E sírvers kerekded lefordításán ekkorig megtört minden tehetség. De hozzávetőleg értelme ez: „Vándor! mond meg Spártának hogy meghaltunk, engedelmeskedve a Haza szent törvényeinek" Ha Simonidest akarná utánozni, ki a Szigetvári Lonidásra s társaira a dicső halálban sírverset irand, Spárta helyett nem Magyarországot, hanem a Bécsi Burgot keilend írnia. 's „a haza szent törvényei" helyett „hűséget az Osztrák ház iránt" Ez valódi értelme a Szigetvári áldozatnak. Meg is hálálták maradékaiban a határtalan hűséget, melyei magát Zrinyi feláldozá. Meghálálták az irtozatig. Legközelebbi örökösét egy megmérgezett retekkel ölte meg Wallenstein, azon pokoli terv egyik választott végrehajtója, melyet „Magyarországnak Cseh lábra helyezése" iránt Bécsben egy Cabinet tanács megállapított, határozatokba foglalt, II Ferdinand saját kezűleg aláirt, Hormayr a titkos levéltárban felfedezett, 's majd nyilvánosságra hozott — Egy másik Zrínyit vadászat közben *elejtett egy vadkan, mely „puska alakban" — mint mondják mai napig is látható egy bizonyos titkos múzeumban. Egy harmadik Zrinyi a vesztőhelyen vérzett el Bécs Ujhelyen, külföldi birák által elitélve egy minden isteni és emberi igazságot lábbal tapodó eljárás mellett, melynek ellenébe, midőn az ember természetes jogaira hivatkoznék azt felelték neki, hogy a természet törvénye nem Magyar Ország törvénye. Kastélyai f eldúlattak Horvát Országban, 's gazdag ezüst 67 A Magyar Űjság féleredményt közöl. Lehetséges, hogy sajtóhiba, esetleg értelmi módosítás kíván lenni. A kurzívval szedett részek az eredeti levélben aláhúzva.