Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Holub József: Adatok a Baranya és Tolna megye közt folyt határper történetéhez (1695–1720)

HATÁRPER BARANYA ÉS TOLNA KÖZÖTT 15? Hosszas vita után a kiküldött bírák elfogadták a Tolna megye részéről előterjesztett kifogást s úgy határoztak, hogy egy újabb terminuson minden további halasztás nélkül meg fog történni a határjárás. Ezután Radanay bemutatta az esztergomi káptalan levelét és ennek alapján az ítélet meghozatalát s az előző eljárás megerősítését kérte, de az oklevelet nem adta a bírák kezébe, így jelentésükbe nem is vehették be. Viszont Baranya megye meghatalmazottja tiltakozott az ellenfele által bemutatott oklevél ellen s hiteles másolatát, továbbá keresetének nagyobb alátámasztására két tanú kihallgatását is kérte. A főispán azonban nem volt hajlandó a hiteles másolat kiadásába beleegyezni, úgy látszik, nem akarta az említett oklevelet a kezéből kiadni, továbbá azt vitatta, hogy erőszakos elfoglalásról lévén szó, a tanúvallomásoknak a felperes javára nincs semmiféle ereje. Erre viszont Baranya megye meghatalmazottja azt felelte, hogy a per folyamán bemutatott okleveleknek a másolatát ki szokták adni, továbbá meg kell hallgatni a tanúkat s vallomásukat figyelembe kell venni az igazság kihámozására. A delegált bírák végül is úgy döntöttek, hogy a kért másolatot ki kell adni s a tanúkat is meg kell hallgatni. Ezután Baranya megye meghatalmazottja azt kérte, hogy tanúit már most hallgassák ki, s mivel a főispán által bemutatott oklevélben nem foglaltatik más, mint csupán egy bizonyos Máza nevű földnek a leírása, s más bizonyítékot az alperes felmutatni nem tudott, marasztalják el s az említett falvakat és helyeket, amelyek oklevelek és tanúvallomások alapján is megyéjét illetik, s amelyeket az előző peres eljárás folyamán vitatható alapon csatoltak Tolna megyéhez, ítéljék vissza Baranyának és egyesítsék ismét vele. A delegátusok azonban, minthogy már késő volt, a tárgyalást a következő napra, szeptember 25-re halasztották. Ekkor ismét összeültek a delegált bírák s alaposan meghányva-vetve a felek által produkált bizonyítékokat úgy dötöttek, hogy csak a Máza fölött s tőle keletre fekvő helyek : a diametrálisan szemben levő Győré, Csókafő, továbbá Mekényes, Döbrököz és Dombóvár maradnak Tolna megyében, a többi helységek pedig Máza alatt dél és nyugat felé. amelyeket Völgységnek neveznek, bármilyen módon szakíttattak is el Baranyától — ti. Császta, Szászi, (Szászvár) Lengyel, Vekény, Szárász, Egregy, Széplak, Vaszar, Töttös, Csikós, Nagyág, Tékes, Szekcső, Vázsnok, Jágónak, Vásárosdombó, Mezed és Hernyék, N adasd és Hidas birtokokkal együtt, amelyeknek, mint mondották, békés birtokában voltak az elmúlt időkben is, Baranya megyéhez csatolandók vissza. Az 1696-ban Mázán és Bátán emelt határhalmokat meghagyták, a harmadikat azonban, minthogy Nádasd és Hidas Tolnából kizárattak, lerombolni rendelték; ez volt ui. az, amelyet a Bátaszékről Nádasdra vezető királyi úton a Vaskapu nevű helyen emeltek. A döntés indokolása úgy hangzott, hogy az alperes Tolna megye világos és hitelt érdemlő bizonyítékokat nem produkált, s az esztergomi káptalannak e fél által bemutatott 1190-i oklevele csak Mázáról és területéről állapította meg, hogy Tolna megyében van, a rajta túl és alatta fekvő helyek pedig, amelyek Baranyától elszakíttattak, mind a felperes által bemutatott oklevelek és tanúinak vallomása, mind az 1696-ban végzett határjárás szerint Tolna megyéből kizárattak.

30 Radanay főispán azonban, ez az egykori vitéz katona nem oly fából volt faragva, hogy ebbe a döntésbe csendesen belenyugodott volna. Egyéb sérelmei és panaszai is voltak, mégpedig bőviben, és már október 10-én kelt levelében jó erősen a nádor fejére olvasta őket, köztük a határügyben hozott ítéletet is, kijelentvén, hogy ő bizony egyetlen falut sem enged át, amelyeket Baranya megye tisztjei eretnek határ járók által elfoglaltak, mivel a szent királyoknak átok alatt valló oklevelei vannak nála, s Báta, Vaskapu, Nádasd, Máza, Csobád, Vaszar, Tékes, Vázsnok, Fadd,

31 Felsőhagymás, Cserépfa (Cserénfa), Szentbalázs Tolna megyei falvak a nádor jobbágyaié, és „szép igyenesen megyén ezeken a falukon az határ, de régi határhányások most is megvannak nevezett helyekben és királyi authentica levelekben", mégis Baranyához csatolták őket.

32 Ez a perújítás sem vezetett tehát eredményre, s amikor Tolna megye 1699. február elején újból felír a nagy adó ellen, megint arra hivatkozik, hogy Baranya megye 20 helységet szakított el tőle, amelyek a múlt években még hozzá adóztak.

33 A nádor tehát kénytelen volt ismét foglalkozni ezzel az üggyel annyival is inkább, mert Baranya is zaklatta kéréseivel, s a márcus>9-re kitűzött rövid törvényszakra meghívta mindkét me30 Pécsi Püspöki Levéltár, 1720/26. 31 Talán elírás Sásd helyett. ?2 Orsz. Levt., Esterházy-cs. levt. 3609. 33 Orsz. Levt., Nádori levt. 54. 7. 58.