Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Holub József: Adatok a Baranya és Tolna megye közt folyt határper történetéhez (1695–1720)

Í5Ö ЙОШВ JÖZSEP gyét, hogy véglegesen döntsenek ügyükben.

34 Tolna megye február 9-én tartott közgyűléséből Viczay Ádám bárót, a döbröközi uradalom birtokosát és Mérey Mihály szekszárdi apátot delegálta és elrendelte, hogy minden szükséges oklevelet adjanak oda nekik. A napidíjukat 4 forintban állapították meg, de felszámíthatták „pro honorariis ac conducendis procuratoribus" tett kiadásaikat, vagyis ügyvédekről is kellett gondoskodniuk, ügyes prókátorokról, de azon is kellett lenniök, hogy az akkori szokás szerint ajándékokkal igyekezzenek megyéjük ügyét elősegíteni.

35 Űgy látszik, egyelőre nem történt semmi érdemleges ebben az ügyben, mert a májusi közgyűlésen felszólították az érdekelt vitás falvak birtokosait, mutassák be okleveleiket, hogy velük bizonyíthassák, hogy az illető helységek igenis Tolnában vannak. Ugyanakkor azt is elhatározták, írnak ebben az ügyben Kollonicsnak, a bécsi miniszteriális deputáció elnökének, a nádornak és az udvari kancelláriának, továbbá megkeresik a pozsonyi kamarát, hogy adja ki eredetiben a határper idejére a Hennyey Jánosné Dombay Anna részére szóló adománylevelet, a pécsi nagyprépostot pedig arra kérik, mutassa be a tárgyaláson a pécsi püspökség eredeti adománylevelét.

36 Egyideig nem történt semmi ebben a perben, vagy nem maradtak fenn adataink rá vonatkozólag a következő évekből, amikor azonban 1702 nyarán Tolna megye közgyűlése a rá kiosztott 90 szekér és 800 ökör elhelyezésének kérdésével foglalkozott, a repartícióban szerepeltek ezek a később végleg Baranyához került helységek is: Mekenyes, Maróc, és Györgyi,

31 Tolna megye tehát nem mondott le róluk. 1709-ben, amikor már másodízben volt alispán Broderich, tiltakozott Baranya megyénél, hogy több, a dombóvári uradalomhoz tartozó, valamint a pécsi káptalan birtokában levő helységet Baranyához adóztattak,

38 — 1711-ben pedig Broderich 34 „ ... finale iudicium recepturos." 35 Tm. jkv., I, 14. 36 Tm. jkv., I, 18. 37 Tm. jkv., I, 48. — Amikor az 1699. májusi közgyűlésen a császári ökrök reparciálását végezték, Tolna megyei községeknek tekintették Ráchagymást, Györgyit és Marócot (Uo., 20). 38 Pécsi Állami Levéltár, Baranya megye jegyzőkönyvei, I, 349, 169. sz. (A Koncsek Nándor által az I—

II. kötethez 1868-ban készített részletes mutató alapján.) adóztatott meg baranyai helységeket és tartatott ott katonai exekúciókat, ami ellen viszont Baranya megye tiltakozott s orvoslás céljából a nádorhoz, a főispánhoz és az udvari kancelláriához is felírt, s a nádortól a fennforgó határviszály kiegyenlítésére határvizsgálat elrendelését kérte.

39 1714-ben, majd 1715-ben -is megkereste Baranya megye Tolna megye hatóságát, hogy Maróc helység használatától álljon el.

40 De hogy nem csupán e miatt az egyetlen helység miatt folyt a vita a két megye között, az 1715:40 te. mutatja, amely szerint a rendek úgy határoztak, hogy a nádor, kihallgatván a feleket, vizsgálja meg és döntse el a Tolna és Baranya szomszédos megyék közt fennforgó kérdéseket. Ezek csak a határokkal kapcsolatban merülhettek fel. Érdemleges lépés azonban nem igen történhetett ezután sem, mert a határpert nem tudták rendezni, s így a súrlódások állandóak voltak a két szomszédos megye között. Az 1719 májusában tartott közgyűlésen megjelent Berényi Gergely Baranya megye jegyzője s mint megyéjének delegátusa előadta, hogy néhány puszta és falu miatt állandó vita folyik a két megye között, s azt javasolta, hogy ezt vagy békésen intézzék el, vagy pedig tereljék bírói útra. Szalay Mihály, Jány Jakab bátai apát bátaszéki tiszttartója már néhány nap múlva részletesen ismertette urával a közgyűlésnek erre vonatkozó tárgyalásait, mert ő is érdekelve volt, s leveléből megtudjuk, hogy melyek voltak azok a helységek, amelyekre Baranya igényt tartott a jegyzője által bemutatott határ járó levelek alapján: Martinca

41 Leánykával, Szapud, Kis- és Nagy-Húros,

42 Leperd, Farkasd, Szendő szőllőhegy,

43 Kövesd,

411 Lángfő, Mórágy voltak ezek, amelyek, mint Szalay írta, Martinca kivételével addig Tolnához tartoztak. A közgyűlés egyhangú határozata az volt, hogy felkérik a főispánt, tűzzön ki határnapot ennek az ügynek a tárgyalására még pedig olyant, hogy a távolabb lakó érdekelt földesurak is megjelenhessenek arra, s egyben figyelmeztetni kell őket, hogy hozzák magukkal az okleveleiket is, de csak azokat, melyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy a bir39 Uo., I, 437, 192. sz. 40 Uo., II, 63, 228. sz.; 92, 353. sz. 41 Ma Martinca dűlő Dunaszekcső határában. 42 Az elpusztult Oros helység Palotabozsoktól ÉK-re. 43 Ma Szenta hegy Bátaszéktől DNy-ra. 44 Ma Kövesd telep Bátaszéktől Ny-ra.