Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
ifj. Fehér Géza: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei
ш ÎFJ. FEHÉR GÉZA Mindenekelőtt Dijarbekir vilajet defteradatából arról értesülünk, hogy itt a fazekasárú után nem kell vámot fizetni. 80 Mivel azonban a forrásból bővebb magyarázatot nem kapunk, nem tudhatjuk, hogy ez a rendelkezés vonatkozik-e behozott készárura is, vagy pedig — a magyarországi hódoltságkori közigazgatási terület ismert adataihoz hasonlóan — csupán a helyi készítmények élvezik-e a vám- és illetékmentességet? A birodalom közigazgatási rendszerének ismeretében azonban nem valószínű, hogy ezt a forrást egyáltalában úgy lehetne értelmezni, mintha Dijarbekir vilajetben fordított lenne a helyzet, mint a hódolt magyar területen, azaz, hogy a kereskedelmi úton beérkezett készárú lenne vámmentes s ugyanakkor a helyi készítményeket sújtanák vámmal. Iskenderije liva kánunnáméjából megtudjuk, hogy a vonatkozó közigazgatási területen a fazék és korsó .„deszti jük"-je, tehát súlyegység, valószínűleg lóteher után szednek 1 akcse vámot. 81 Véleményem szerint ez a súlyegység a négykerekű kocsi terhelésének legfeljebb egynegyede lehet, — így tehát arra a feltevésre kellett jutnom, hogy a fazekasipart illetően itt is lényegében ugyanolyan hatályú pénzügyi rendelkezések állhattak fenn, mint a tárgyalt magyarországi közigazgatási területen. A fentiekkel szemben Mora vilajet kánunnáméja ,,a fazék-, korsó- és tetőcserép-égetőkemencék" után állapít meg 30—30 akcse vámot. 82 — Még érdekesebb Inoz (Enez) vilajet kánunnáméja, amely elrendeli, hogy az agyagedény égetőkemencéből kiszedett minden egyes égetés után iy 2 akcsét szedjenek. 83 Amint láttuk, már a rendelkezésünkre álló csekély számú írott forrásadat is sokrétűen világítja meg az oszmán birodalom s egyúttal a hódolt magyar terület fazekasiparát. Adatainkból valószínűnek látszik, hogy ez az iparág a hódolt magyar területen sem lehetett kedvezőtlenebb helyzetben, mint az oszmán birodalom más területein. Adatainkból azt is láthattuk, hogy a kisebb vidéki helyekről a nagyobb városok piacaira hozott fazekasárú megvámolásával szemben a helyi termékek vám- és illetékmentessége serkentőleg hathatott ezen városok fazekasiparának a kifejlődésére. Forrásaink nem tesznek különbséget török és magyar iparosok és kereskedők között, feltehető így, hogy azok vámés illetékmentesség szempontjából egy tekintet alá estek. Sajnos az eddigi közrebocsátott okleveles adatok elégtelenek arra, hogy a fenti kérdésekben egységes képet alkothassunk; igen sok nyitott kérdés maradt, amelyeknek a megoldása a jövő kutatás feladata. A történeti írott források mellett a tárgyi anyaggal végzendő kutatások egész sora szükséges ahhoz, hogy a török hódoltságkor ipari életéről és kereskedelméről világosabb képet nyerhessünk. Hasonló kutatási módszerrel a török hódoltságkori emlékanyag egyéb területeinek a vizsgálatánál is megfelelő eredményt remélhetünk. 80 Uo. 147. 81 Uo. 292. 82 Uo. 392. Vö. ezt az adatot a tetőcserépre vonatkozóan Evlia Cselebi Péccsel kapcsolatos közlésével (Karácson I., i. m. Evlia... 196). — Sajnálatos módon ilyen anyag nincsen a pécsi Janus Pannonius Múzeum török hódoltságkori gyűjteményében. 83 ö. L. Barkán, i. m. 255.
