Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

ifj. Fehér Géza: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei

HÓDOLTSÁGKORI TÖRÖK EMLÉKEK 145 zett készáruk mögött, sőt esetleg túl is haladták azokat. Kétségtelenül áll ez általánosságban a fazekasárura, amelynek szállítása körülményes volt, viszont alapanyaga, az agyag mindenütt rendelkezésre állott, — emellett Budán nagytömegű kereskedelmi úton beérkezett edényanyaggal is számolnunk kell.

70 Ugyanez lehetett a helyzet a török birodalom székhelyén is,

71 tehát főképpen a helyi ipar terméke s csak szórványosan behozatali tárgy az agyagedény. Másképpen áll a rézedények kérdése, mivel ezek készítéséhez messze földről kellett behozni a hódolt magyar területre a nyersanyagot.

72 A fentebb említett budai topográfiai adat tanúskodik ugyan helyi rézművességről, azonban ez az írott forrásanyagban közvetlenül fel nem lelhető, s részint éppen a hódolt magyar terület nyersanyaghiánya miatt, részint pedig a fémedények könynyű és biztonságos szállíthatósága következtében, ez az iparág kevésbé volt nálunk elterjedve, mint a fazekasság. így bátran mondhatjuk, hogy a szükséglet javarészét árubehozatal útján elégítették ki.

73 Ezt támasztja alá Takáfe Sándor adata is, amikor a vásárokkal kapcsolatban — a ,,vásznasok" (= fa70 Fekete L., Le commerce a Bude au temps des Turcs. [Nouvelle Revue de Hongrie. 1936] 330. Az 1571. es 1573. évi budai vámnapló, valamint más évekből származó, s más vámállomásokra (elsősorban Vác és Szolnok) vonatkozó deftertöredékek adataiból kitűnik, hogy vidékről nagy tömegű és változatos agyagárut hoztak a budai vásárra csónakon és kocsin. 71 Germanus Gy., i. m. II. közi. 110. Az istanbuli céhek színes felvonulását isimertetve, a kézművesek felsorolásában ötszáz edény- és fazékkészítőt említ. 72 A 68. sz. jegyzetben említett forrásokból (1. Fekete L., i. m. 330) az is kitűnik, hogy a kocsik hosszú sora érkezett vas- és rézszállítmányokkal a felső-magyarországi gyárakból Budára. Vö. Fekete L., i. m. (Bp. tört. III) 245: az 1571. évi budai vámbejegyzésekből megállapítható, hogy észak felől 2—3 alkalommal hoztak nyersvasat és rezet. Uo. 210: a budai és esztergomi rév kánunjának 59. pontja értelmében a réz mázsája után 30 akcsét kell szedni. A fentiekre 1. még Fekete L. Ofener Kaufleute zur Zeit der Türkenherrschaft. [Festschrift Friedrich Giese (Die Welt des Islams, Sonderband 1941) 98— 108.] 73 Fekete h., i. m. (Bp. tört. Ill) 245: 1571. évi budai vámbejegyzés szerint 25 alkalommal hoztak Budára délről... vas- és rézárut. Ugyanez a forrás 3 rézárust említ Pesten. Az 1573-as hasonló adat szerint a délről Budára érkezett rézáru mellett, a pesti áruszállítók közű 13 a rézműves és bádogos. zekasok) „társzekerei" mellett — „rézárukat vivő" „bakószekereket" említ.

74 A városokban a helyi ipar gyakorlására, illetőleg a kézműipar cikkeinek kerskedelmi forgalomba hozatalára nézve ismereteinket nagy mértékben gazdagítják a kánunnámék (= törvénykönyv). Buda, Esztergom, Hatvan és Nógrád liva kánunnáméja úgy rendelkezik, hogy a négykerekű kocsin a városba érkező cserépfazék, korsó és fakorsó után kocsinkint 4 akcse vámot szedjenek,

75 viszont ugyanez a forrás,

76 valamint Hatvan liva kánunnáméja is kimondja, hogy a városban működő fazekasok és korsósok termelt és eladott árujuk után semmit se fizessenek.

77 Hasonló szellemben intézkedik Újvár ejalet kánunnáméja is, azzal a különbséggel azonban, hogy a vámot nem mennyiség (kocsiszállítmány) után rója ki, hanem elrendeli, hogy minden 50 akcse értékű mázas fazék és korsó mennyiség után 1 akcse vámot fizessenek.

78 Az előbbiekben említett kánunnámékkal viszont megegyezik abban, hogy a városban és a várban működő iparosok helyi készítményeit a vám alól mentesíti.

79 A rendelkezésünkre álló néhány adat birtokában — természetesen — elhamarkodott lenne mind a megvámolás mértékének árunemek (mázas és mázatlan edények, egyes edénytípusok, stb.) szerinti differenciálódására, mind a helyi ipar termékeinek a kereskedelmi úton más helységekből beérkezett készáruval szemben megnyilvánuló előnyösebb helyzetére nézve végérvényes álláspontot elfoglalni, vagy akár csak messzemenő következtetéseket is levonni. A Magyarországra vonatkozó további kánunnáme-adat hiányában — a kor fentebb már ismertetett viszonyaiból kiindulva — az oszmán birodalom más területeire vonatkozó néhány írott forrásadatot vizsgálunk meg, amelyek a kutatott kérdésekhez értékes párhuzamul szolgálnak. 74- Rajzok a török világból I (Bp. 1915) 361. 75 ö. L. Barkán, XV ve XVI inéi asirlardia osmanli imparatorlugunda zirai ekonomiinin hukukí ve mali esaslari (= A földművelés jogi és gazdasági alapjai a XV—

XVI. századi oszmán birodalomban) Istanbul 1943. 301. és 56. t. Vö. Fekete L., Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (Bp. 1943) 188. Függelék. Fekete L., i. m. (Bp. tört. III) 207. 76 Ö. L. Barkán, i. m. 301 (10. pont). 77 Uo. 318. 78 Uo. 315. 79 Uo. J0 J. P. Múzeum