Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

ifj. Fehér Géza: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei

HÓDOLTSÁGKORI TÖRÖK EMLÉKEK 143 Az ismert történeti forrásadatokból a tárgyalt anyaggal kapcsolatban csak annyit szükséges megemlítenünk, hogy a XVI. század hatvanas éveiben még a város őslakossága főként gazdálkodással foglalkozott, s hogy az írott források itt 14 féle ipar művelőit és 13 kereskedőt ismernek.

32 A városban működő török iparosokról és kereskedőkről azonban nem történik említés. Evlia Cselebi Pécs leírásánál csak tímárműhelyről tesz említést,

53 „a Budai kapun kívül, a vizek partján", amely azonban „mintha az anatóliai Afiun-Karahiszár tímárműhelye volna." Ebből az adatból semmiképpen sem az következik, hogy török iparos műhelyéről van szó, hanem talán inkább arra következtet az írója, hogy Pécsett ennek az iparágnak törököktől való átvételével lehet számolni. Ugyanebből a forrásból a város kereskedelmére nézve is csak általánosságokról értesülhetünk. Ilyen módon — természetesen — azt sem tudhatjuk meg belőle, hogy a jelen tanulmányunk tárgyát képező ipari termékeknek az a része, amelyet nem a helyi iparosok állítottak elő, honnan került kereskedelmi úton Pécsre? A magyarországi török adólajstromok sem adnak ezekre a kérdésekre — pécsi vonatkozásban — kielégítő választ. Más történeti adatokkal egybehangzó Evlia Cselebinek az a közlése, amely szerint a város a XVII. század elejétől a fontos pécsi szandzsák központja,

54 tehát ennek a kerületnek közigazgatási és pénzügyi központja. Vizsgálódásainknál tehát a kor viszonyaiból kell kiindulnunk. Tudnunk kell, hogy a hódoltságkori török birodalomban a központi kormányzati és a vidéki kormányhatósági igazgatósági szervek működése egymással teljesen megegyezett: — azonosak voltak a hatalmas birodalom különböző helyein a hivatalok, hatóságok intézkedései, rendelkezései; természetesen az iparok, mesterségek gyakorlására vonatkozóan is. Az ezekről a szervekről ránk maradt írott forrásokban több 52 Bercsényi D.—Pogány F.—Szentkirályi Z., Pécs (Bp. 1956) 50. 53 Karácson I., i. m. (Evlia. . .) 202. Vö. Littke A., i. m. 35. A török iparosok között különösen nagy számmal voltak a tímárok, de a szattyángyártás is jó hírnévnek örvendett Budán. Buda visszafoglalása alkalmával a foglyok között kitűnő szatytyánosok is akadtak, akik közül többen a híres drinápolyi szattyánosok műhelyeiben tanulták mesterségüket. 54 Karácson I., i. m. (Evlia ...) 195. clyan adatot találunk, amely a kutatott kérdésekhez értékes analógiául szolgál. Ha tehát magára Pécsre nézve nem is rendelkezünk közvetlen adatokkal, induljunk ki a vilajetközpont Buda viszonyaiból, annál is inkább, mivel innen néhány topográfiai adattal is rendelkezünk. Ezen kívül vizsgáljunk meg egy-egy Pécshez jelentőségben hasonló szandzsákközpontot is. Ilyen módon jó párhuzamokat nyerhetünk a pécsi török iparmüvességhez. Munkánkat az is nagy mértékben megkönnyíti, hogy a törökkori Budára vonatkozó nagyobb összefoglaló tanulmány birtokában vagyunk.

55 Innen származik az a megállapítás is, hogy ,,azok az iparágak, amelyek a török birodalomban egyetemes ipartörténeti viszonylatban is magasabbfokú művelésben részesültek, nagyjában Budán is meghonosodtak".

56 Általában azonban „az ipari élet alacsony színvonalon maradt és szerény keretek között mozgott, ahogy a korszak végén Evlia Cselebi is mondja, Budán csak kevés iparos dolgozott".

57 „Az edényipar" azonban meghonosodott.

58 A török fazekas munkáját a magyarok is eltanulták. Ezen ipar gyakorlására vall, hogy a török „tabak" (= tányér) szó emlékét még ma is őrzi a „Tobák" családnév.

59 A fentiekhez értékes kiegészítésül szolgál a pécsihez hasonló fontosságú váci pénzügyi kerület XVI. századi gazdasági életének vizsgálata is.

60 Az említett összeírásban nincs feltüntetve a város összes mesterembere, mégis, ha nem is megszilárdulva, több — esetleg az idézett forrásban egyáltalában nem is szereplő — ipari foglalkozás fordul elő magyarul és törökre lefordítva is, vezetéknév gyanánt. 55 Budapest története III. Fekete L., Budapest a törökkorban (Bp. 1944). 56 Uo. 223. 57 Uo. 58 Uo. 59 Uo. 224. — Hasonló értékes adatokat pécsi vonatkozásban is ismerünk; ui. 1687-ben, tehát közvetlenül Pécs török megszállás alól való felszabadulása után is számos „Tabak" nevű család élt Pécsett. Ez a körülmény szintén csak azt a feltevésünket támasztja alá, hogy a hódoltság korában nagy számmal működhettek Pécsett török fazekasok, akik közül nem egy véglegesen is letelepedett itt. L. a fentiekre Szabó P. Z., A török Pécs (Pécs 1958) 37. 60 Fekete L., A törökkori Vác egy XVI. századi összeírás alapján. [Értekezések a tört.-tud. köréből. MTA II. o. XXVI. k. 1. s:z. (Bp. 1942)] 27—28.