Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

ifj. Fehér Géza: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei

HÓDOLTSÁGKORI TÖRÖK EMLÉKEK 127 detlegesebb kézi korongon készültek. Mivel Bosznia-Hercegovina fazekasközpontjaiban még napjainkban is egyszerű kézikorongon készítik a tárgyalt edénytípussal rokonságot mutató edényeket, ez a technikai sajátosság is megerősíti azt a feltevésünket, hogy Bosznia-Hercegovina területén már a XVI. századot megelőző időben is általánosan ismert volt ez az edényfajta, innen kerülhetett tehát a mai Magyarország déli részeire, így a pécsi anyagba is. d) Kiöntő nélküli tojásdad alakú korsók Általában mázzal ellátott edények (IV. t. 1—6), amelyek között függőleges tagolású talppal ellátott példányok is előfordulnak (IV. t. 4). Ehhez a típushoz számos párhuzamot találunk Bulgáriában is,

16 amiből — természetesen — az is következik, hogy a hasonló vállas, mázas korsók a török hódoltsági területen mindenütt elterjedtek. e) Az a—d alattiaktól eltérő korsók A pécsi anyagban szórványosan a fenti osztályozástól eltérő korsókkal is találkozunk (V. t. 5; VI. t. 1). Megemlítjük itt a két legjellegzetesebb darabot. Egy szűrős korsónyak (V. t. 5.) különös érdekessége, hogy színe, kidolgozása és festett díszítése a Bosznia-Hercegovinában a mai néprajzi anyagban is gyakran fellelhető török típusú edényekkel (3. kép 1—6) mutat közeli rokonságot. Egy másik különleges formájú korsó (VI. t. 1) is érdeklődésre tarthat számot, már csak azért is, mert ritka lelet. Hozzá hasonló, de jobb kidolgozású, fejlettebb formájú és — a füles levő lapos, félkörös, átfúrt kiképzésből megállapíthatóan — eredetileg fémkupakkal is ellátott edény a budai várból származik (MNM. Itsz. 13/1896. 11; 5. kép 6). Egy a szófiai múzeumban őrzött antik görög edény

17 feltűnő formai hasonlóságot mutat tárgyalt korsóinkkal. 2. Talpastálak (VII—VIII. t.) A talpastálak képviselik mennyiségben és jelentőségben a második csoportot a pécsi 16 G. Bakardjieff, i. m. 62, 88. kép; 9. színes kép. 17 G. Bakardjieff, i. m. 38. kép. Janus Pannonius Múzeum török emlékanyagában. Számuk: 39. Ez az edénytípus a legváltozatosabb formával és kidolgozással szerepel anyagunkban. Különböző méretben fordulnak elő, alakjukat tekintve pedig az egész lapos és fogazott széllel ellátott tálaktól, a mély öblűeken keresztül — amelyeknek llegömbdiyített és befelé hajlított széle van — olyanokig, amelyeknek félgömb teste és vízszintes, ki-hajló széle, vagy függőlegesen tagolt pereme van. Az edénytalpanál is a legnagyobb változatosságot találjuk az alacsony, hengeralakú példányoktól a gyűrűs tagolású, magas, csonkakúpszerű talpakig. Belsejüket többnyire egyszínű mázzal vonták be, azonban nem ritka a többszínű mázas, márványosra emlékeztető edénybelső sem. Anyagunkban igen sok a töredék, így a talpastálak csoportokba való beosztását mellőznünk kell. A talpastál a legkedveltebb edényforma, amely Bizáncból került át a török formakincsbe.

18 Az ország valamennyi olyan lelőhelyén megtalálható — a kiöntőcsöves edényekhez hasonlóan —, amely a hódoltság korában török kézen volt. — így pl. az esztergomszenttamáshegyi gazdag leletegyüttesben igen értékes változatai fordulnak elő mázas, kész edények alakjában és engobe-al bevont félkész állapotban (1. kép 1—2, 4—7). Ki kell emelnünk közülük két félkész talpastálat, amelyen többsoros török és arab felirat található (1. kép 1—2). Igen szép példányt ismerünk Tabánból is, amely 1935-ben került elő (Főv. Tört. Múz. Itsz. 1859. ТВ. 657; 5. kép 7). — Ezen edényforma közkedveltségét és török hódoltsági területen való elterjedését semmi sem mutatja jobban, mint az a körülmény, hogy Bosznia-Hercegovina területén még ma is használatban van (3. kép 6); Bulgáriából is jól ismerjük (7. kép).

19 A cserép talpastálak kétségtelenül vörösréz megfelelőiknek olcsóbb kivitelű utánzatai. Kiállításukban is csaknem a legapróbb részletekig követik a hasonló típusú rézedényeket. 1B Bolgár—török anyagban is teljes formai egyezést találunk a -hódoltsági török anyaggal. L. erre Fehér G., i. m. (St. Slavica V/3—4) 7. kép 4: magas csonkakúp alakú talpon álló edér^; 7. kép 7: kihajló szélű talpastál. 19 G. Bakardjieff, i. m. 77. kép. L, még uo. a 76. és 78. képet.