Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

ifj. Fehér Géza: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei

128 IFJ. FEHÉR GÉZA Különösen jól megfigyelhető ez a talpak megegyező formálásánál, gyűrűs tagolásánál és az edényperem kiképzésénél, ahol mindkét fajta anyagból készült tálaknál egyaránt alkalmazzák mind a behúzott, legömbölyített szélű, mind pedig a vízszintes kiképzésű, csipkézett szélű vagy sima, függőleges tagolású megoldást. Az esztergomi Balassa Bálint Múzeum gazdag török vörösréz edényanyaga adja erre a legjellemzőbb példákat (8. kép 15—16,; 42; 10, 18, 20; 17, 19; 12; 5—6, 11, 13). A csonkakúp alakú csésze szép példánya egy Pécs környéki leletből is ismert (MNM. ltsz. 108/1912. 94; 2. kép 5). Mind az agyag, mind a vörösréz talpastálak esetében meg kell állapítanunk, hogy egyaránt előfordultak közöttük főző és étkező edények. Ezt egyrészt a pécsi anyagból származó egyik példány (ltsz. 3061) talpa belsejében mutatkozó vastag koromréteg mutatja, — amely természetesen csak huzamos használat folyamán rakódhatott le —, másrészt pedig a budai leletből származó talpastál-fedő maradványa is bizonyítja.

20 A nagyobb méretű vörösréz talpastálak között 20 Garády S., i. m. 38. kép 10<—11. — Boszniahercegovinai és bulgáriai újabbkori anyagban is megtalálható a talpastál fedő. Bulgáriai párhuzamát 1. G. Bakardjieff, i. m. 66—67, 78 .képen. — Vörösréz talpastál fedőt közöl H. Kresevljakovic, Kazandzijski obrt u Bosni i Hercegovim (= Bosznia-hercegovinai rézműves ipar). [Glasnik Zemaljskog Muzeja u Sarajevu (=A Szarajevói BoszniaHercegovina Népköztársasági Múzeum Értesítője) VI (1951) 218. 4. kép.] több olyat találunk, — főként a függőleges peremmel ellátott edények között (8. kép 5—6, 11, 13) —, amelyen a fedő számára készült csatlakozó rész határozottan felismerhető. — A kisebb méretű agyag és vörösréz talpastálak és talpascsészék valószínűleg étkezésre szolgáltak, az ilyen típusú nagyobb edényekben pedig az ételt főzhették.

21 A pécsi anyag tárgyalásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a különös körülményt sem, hogy itt teljesen hiányoznak az ún. sgraffito díszes talpastálak, amelyek pedig a török hódoltságkor más jelentős lelőhelyeiről — Buda, Esztergom, Eger, Szolnok, Gyula, stb. — jól ismertek. 3. Egyéb edények A vizsgált anyagban más edénytípus: pohár (IV. t. 7, 9), füles bögre (V. t. 1—4), festett tál (IX. t. 9) csak szórványosan fordul elő. Nem mulaszthatjuk el annak a nagyméretű mázas szűrőnek (III. t. 6) a megemlítését sem, amelynek edényét — párhuzamok hiányában — rekonstruálnunk nem sikerült. 21 A bemutatott Birckenstein-féle metszet (9. kép) nem csupán XVII. századi városképi szempontból vizsgálandó meg, de török főző-, illetőleg étkező edény is jól megfigyelhető rajta. — A nyílt tűzön — a fentebb bemutatott — feketére füstölt típusú, s valószínűleg szűrővel ellátott korsóban ital melegszik. Az álló turbános alak széiesszájú kancsóból meleg italt, valószínűleg kávét tölt az ülő társa kezében tartott talpastálbal, A tűz mellett jobb oldalon ülő török pedig hosszúszárú, cserépfejű pipáját szívja. 7. kép. Talpastál. Bolgár reneszánsz. Magángyűjteményben