Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
Holub József: Bonipertus
BONIPERTUS* HOLUB JÓZSEF. A pécsi püspökség abban a szerencsés helyzetben van, hogy fennmaradt — bár csonkán és átdolgozva — első királyunktól nyert alapítólevele, sőt emeli a fontosságát, hogy megtaláljuk benne első püspökének nevét is. A dunántúli püspökségek alapítása történt meg legkorábban: az esztergomit követte a veszprémi, valószínűleg 1002-ben, majd 1009-ben a győri és a pécsi. Az előbbi alapítólevelét nem ismerjük, de a pécsiét fenntartotta egy 1404-ből való átirat, amelyet a somogyi konvent adott ki. 1 Bár a társaságát, több kétségtelenül hamis és gyanús oklevél folytán, amelyek szintén bennfoglaltatnak ebben az átírásban, bizalmatlanul fogadhatnék, kétségtelen, hogy egészben hitelesnek tekinthető. 2 Az oklevél Győrött, 1009-ben kelt, de Koller Józseftől, a püspökség nagyérdemű történetírójától kezdve a legújabb időkig az volt a történetkutatók véleménye, hogy a püspökség István koronázásakor már megvolt, s az alapítólevél kései dátumának a magyarázatát abban keresték, hogy nem az alapítással egyidőben, hanem néhány évvel később állították ki. Ezt ugyan nehezen lehetne megokolni, de nincs is szükség rá, mert egyetlen adatunk sincs, ami azt bizonyítaná, hogy a püspökség alapítása 1009 előtt történt, és semmi * Nemrég becses tanulmány jelent meg Fulbertus chartres-i püspökről, akinek Pécs első püspökéhez intézett levelét sokat idézi történetirodalmunk (Loren С. MacKinney. Bishop Fulbert and Education at The School of Chartres [Texts and Studies in the History of Mediaeval Education. Edited by A. L. Gabriel and J. N. Garvin. No VI], 1957. The Mediaeval Institute, University of Notre Dame, Indiana USA.), s ez adott alkalmat, hogy a Boniperttel kapcsolatos kérdéseket alaposabban megvizsgáljuk. 1 Eredetijét a Pécsi Püspöki Levéltár őrzi. — Vö. Szentpétery Imre, Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Budapest, 1923, 5. sz. 2 Szentpétery Imre, Szent István király pécsváradi és pécsi alapítólevele. Budapest, 1918, 57. ok sincs ânnak a feltevésére, hogy az alapítás az alapítólevelet hosszabb idővel előzte meg. 3 Az alapítólevél megmondja, hogy a király Pécs püspökévé Bonipertet tette („Boniperto ibi episcopo facto"). 4 Ki volt Bonipertus? István király mindjárt uralkodása elején a külföldi, szigorú egyházias szellemben megújhodott egyházaktól és monostoroktól kért térítő papokat, s jöttek ilyenek Franciaországból is. 5 Minden valószínűség amellett szól, hogy ő is onnan jött hozzánk még pedig az első években. Egy Koller által közölt adat szerint ,,István király sacellanus-a", udvari papja volt, 6 tehát már 1009 előtt a királyi udvarban találjuk. Egy későbbi emlékünk, a zalavári apátság 1019-i oklevele szerint a király parancsára Bonipertus és Modestus püspökök szentelték fel Zalavárott Szent Adorján egyházát és két kápolnát, 7 de ez az oklevél hamis, a 14. század első évtizedeiben készült, s így csak annyit bizonyít, hogy az oklevél készítője előtt ismert volt az első pécsi püspök neve. A Pray-codexben található ún. Pozsonyi Évkönyvekben az 1036. évhez azt jegyezték fel, hogy ekkor lett Mór (pécsi) püspök („Maurus episcopus est factus"), majd az 1042. évnél azt olvassuk, hogy Bonipert püspök meghalt („Bompertus [sic] episcopus, 3 Uo., 53, 55. 4 Karácsonyi János, Szent István király oklevelei és a Szilveszter-bulla. Budapest, 1891, 40. 5 Galla Ferenc, Szent István apostoli tevékenysége és e téren ismertebb munkatársai: Szent István-Emlékkönyv, I., Budapest, 1938, 296—298; Balogh Albin, Szent István egyházi kapcsolatai Csehországgal, Németországgal, Franciaországgal és Belgiummal: uo., 460. G Koller, Jos 1 ,, História episcopatus Quinqueecclesiarum. I., Posonii, 1782, 5. 7 Erdélyi László. A zalavári apátság legrégibb oklevelei: A zalavári apátság története (A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. VIL). Budapest, 1902, 494. 7 J. P. Múzeum
