Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
Holub József: Bonipertus
98 HOLUB JÓZSEF obiit"). 8 Ebből a két adatból azt állapíthatjuk meg, hogy Bonipert 1036-ban megvált püspöki székétől; talán betegsége miatt mondott le róla és monostorba vonult. Hogy István király az újonnan alapított pécsi püspökség élére állította őt, sokat mond róla. A király megismerhette az udvarában már régebben szolgálatot teljesítő Bonipertet s kiváló tulajdonságai miatt tűntette ki bizalmával. A feladat ugyanis, amit kapott, nem volt könnyű: folytatni kellett azt a térítő munkát, amelyet a pécsváradi bencések indítottak meg ezen a vidéken s meg kellett szervezni az egyházmegyét. Több mint negyedszázadig ült a püspöki széken s kétségtelenül eredményes munkát végzett. Az említett néhány szűkszavú adat mellett van azonban még egy rendkívül becses emlékünk, amelyből többet tudhatunk meg róla. Fulbertus chartres-i püspöknek (1006— 1028) fennmaradt egy levele, amelyet Bonipert püspökhöz intézett. Hogy a pécsi püspök volt a címzett, kétségtelen abból, hogy arra kérte őt, üdvözölje nevében István királyt, akinek püspöksége valamennyi papjának és szerzetesének imádságos üdvözletét is tolmácsolta. Örömmel küldi el — közölte vele — a Hilduinus által kért könyvet, Priscianus munkáját és felajánlta, hogyha tud, másban is szívesen áll szolgálatára. 9 Priscianusnak, a 6. század elején élt híres római grammatikusnak a munkája a legelterjedtebb tankönyv volt a középkorban, s Bonipertnek bizonyára azért volt rá szüksége, mert megszervezte káptalana mellett a székesegyházi iskolát, hogy magyar származású új pap-generáció neveléséről gondoskodhassék. Hogy ép Fulberthez fordult ezzel a kérésével, úgy magyarázták, hogy régi, baráti kapcsolat fűzte a neves chartres-i püspökhöz. Ha azonban figyelmesen vizsgáljuk Fulbertus levelét, ez a magyarázat elesik. Ö ugyanis ilyen szavakkal mondott köszönetet Bonipertnek a Hilduin által küldött üdvözletéért:, feinde magnas referimus tibi grates, quod nos licet immeritos atque i g n о t о s salutationis tue pariterque munere gratie dignatus es prevenire". Az ignotos szót nem vehetjük 8 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. I., Budapestini, 1937, 125. Cf. Századok, LXH (1938), 362; LXIII. (1939), 131. 9 Migne, Patrologiae cursus completus. CXLI. Saec. XI. S. Fulberti Carnotensis episcopi opera omnia, 189. szerénységi formulának, mert arra, véleményünk szerint, a levélíró más kifejezést használt volna, hanem egyszerűen azt akarta vele jelezni, sokba veszi, hogy Bonipert őt, mint ismeretlent üdvözletére méltatta. Hilduinust azonban úgy látjuk a levélből, közelebbi viszony kapcsolta hozzá: „Significavit nobis autem — írta ugyanis — f i 1 i u s noster tuusque fidelis Hilduinus tue charitatis erga nos insignia afferens unum de nostris Priscianis te velle...". A „filius noster" kifejezés arra mutat, hogy Hilduinus csakugyan szorosabb kapcsolatban állt Fulbertus-szal; valószínűleg Chartres-ban tanult, ahova Fulbertus 990 táján ment át Rheimsból és az ottani híres káptalani iskolában működött; valami módon azután István király udvarába került s onnan látogatott haza. Az ő franciaországi utazását használta fel Bonipert, hogy az említett könyvet elkérje Fulbertustól, mert nem valószínű, hogy csak ezért küldte volna el oly messzire, hiszen Priscianust közelebb is kaphatott volna. Hogy mikor írta e levelét Fulbertus, pontosan nem állapíthatjuk meg. A Migne Patrológiájában olvasható szövegben az inscriptio, az adresse így szól: „Sancto ac venerabili arc. suo Boniperto"; a kiadó 1000 tájára tette a keltét és mint Fulbertus első levelét közölte tanácstalanul állva a Stephanus rex-re való utalása előtt. Az arc. rövidítést archiepiscopo-nak oldották fel s így nem tudtak boldogulni a lecél címzettjével. Azonban Rollernél egy jobb szöveg is olvasható, amelyhez ő Garampi bécsi nuncius útján jutott, aki sok értékes adathoz segítette a vatikáni könyves levéltárból, abban pedig az arc. helyett coepiscopo olvasható. 10 így aztán rögtön világos lesz a címzés: Fulbertus akkor írta ezt a levelet Bonipertnek, amikor már ez is püspök volt, vagyis 1009 után. A terminus ante quem természetesen a chartres-i püspök halálának éve, 1028, de talán nem tévedünk, ha keltét a nem sokkal Bonipert kinevezése utáni időre tesszük. Fulbertus levele végén ugyanis üdvözöltette István királyt: ,,nov a m ас gloriosam adoptionis prolem summi regis, regem videlicet Stephanum", s bár a novus jelzőből nem sok biztosat olvashatunk ki. mert akár 1020-ban is mint a Legfelsőbb Király ú j és dicső adoptált fiáról írhatott volna Istvánról, akinek lelkületéről és tevékenységéről sokat hallhatott Hilduinustól, de valószínűnek vehetjük, hogy nem sokkal 1009 10 Koller, i. m I, 21.
