Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Parádi Nándor: Árpád-kori perembélyeges edénytöredék Pécsről

ÁSATÁSOK A PÉCSI CELLA TRICHORÄBAN 93 A régészeti anyagból levonható következtetések után nézzük meg, hogy mit mond a fenékbélyegekről a néprajzi kutatás. A néprajzkutatói?: több helyen — így pl. Jugoszláviában és Oroszországban — még kézikorongos edényformálási módot figyeltek meg és írtak le, vagyis olyan edényformálási eljárást, amellyel a fenékbélyeg használata szorosan összefügg. Jugoszláviában Bosznia több kézikorongon dolgozó fazekasa kereszt-, körben kereszt-, sőt küllős kerék formájú fenékbélyeggel látja el készítményeit.

21 Elbeszélésük szerint edényeiket azért jelölik meg, hogy egymás készítményeit meg tudják különböztetni.

22 Ez a jelölésmód azonban kezdi már elveszteni jelentőségét. Az edények fenékbélyegekkel való jelölése oroszországi néprajzi gyűjtésekből is ismert! E néprajzi leírások szerint a fenékbélyeg a mester jele az edényen, de igazi jelentése feledésbe kezd merülni s részben már csak díszítő elemként használják.

23 Az ausztriai fazekaskészítmények Magyarországra irányuló kereskedelmi forgalmát — az osztrák kutatókat megelőzve — Holl Imre foglalta össze.

24 A perembélyegekről az okleveles adatok és a magyarországi leletanyag összevetése alapján kimutatta, hogy műhely21 Popovic Cv. C, Glasnik zemalskog Muzeja u. Sarajevu 12 (1957) Istorija i Etnografija. 7. ábra., V. t. a—v. 22 Popovic Cv. C, Glasnik zemalskog Muzeja u Sarajevu 11 (1956) Istorija i Etnografija. 97. — 12 (1957) 27, 37. 23 Rybakov B. A. i. m. 176. 24 Holl I., BpR. 16 (1955) 163—177. — Ismertetése Makkai L., Sz. 92 (1958) 397. 25 Holl I., BpR. 16 (1955) 169—170. jegyek, amelyeknek minőségjelző szerepük is volt. A perembélyegeknél a város címerét hnqrnAlták fel, hozzátéve a műhely egyéni jelzését is.

25 Az elmondottakat összegezve a fenék- és a perembéiyegek rendeltetése azonos lehetett. A magunk részéről azt a véleményt fogadjuk el, hogy a fenékbélyeg a készítő jegye az edényen. Ügy véljük, hogy a leállított edényen közvetlenül nem látható fenékbélyeg inkább arra az időre jellemző, amikor még a fazekasság mellékfoglalkozásnak számított, míg a jól látható perembélyeg talán a már kialakuló fazekasréteg műhely jegyének tekinthető.

26 így értelmezhető a korai bécsi edények s egyúttal a mi edényünk bekarcolt perembélyege is. Figyelembe véve a mesterségek fejlődését, ebből egyúttal arra is következtethetünk, hogy ez az edény a XIII. századból származik, amikor a fazekasmesterség elkülönülése már megindulhatott. Annyi kétségtelennek látszik, hogy ez a jelölésmód nálunk nem lehetett általános, s feltehető, hogy külföldi minta után, de a már berögződött forma alapján alkalmazta ezt a jegyet az edény hazai készítője.

27 26 A fentiekben ismertetett perembélyeges edénytöredékünkhöz már nem kapcsolhatók azok a XV—

XVII. századi bepecsételt fülbélyegek, amelyek közül a későbbieken (XVI—

XVII. századiakon) monogramm, a készítő nevének kezdőbetűi jelennek meg. Voit P., Művészettörténeti Értesítő 3 (1954) 116—118. Ez a magyar fazekasság fejlődésének későbbi újabb szakaszát jelzi. 27 Ezúton mondok köszönetet Fehér Gézának a bolgár és szerb nyelvű szövegek fordításában nyújtott segítségéért.