Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

88 DOMBAY JÁNOS színűbbnek tartjuk, hogy görbevonalú befedése volt. 5—10 cm átmérőjű, 5—6 m hosszú nyers fa egyik végét beleállították az egyik fülkeszerű beásásba, meghajlították, másik végét pedig a szembeníekvőbe akasztották be. A meghajlított fa rugalmasságánál fogva jól megállott. Ugyanígy jártak el a másik két szembenfekvő fülkeszerű beásásnál is. A meggörbített fák külső oldalára 'megfelelő hosszú, egyenes fákat erősítettek, így azok szilárdan állottak. A 247.-be is megfelelő hosszú nyers fát akasztottak be, meggörbítették, másik végét pedig a 248.-ba és a 246.-ba helyezett meghajlított fához erősítették. A hátsó oldalon vízszintes irányban meghajlított megfelelő fákat szereltek az előbbiekre (18. kép 4). Erre a tető vázra további megfelelő fákat szereltek, majd a befedés következett. Lehet, hogy három pár fülkeszerű beásás volt gödör szélén, a 245.-kel szemben fekvő azonban elpusztult már (F, 18. kép 2). Ebben az esetben a 245. és az F, a 246. és a 249., továbbá a 247. és a 248. alkotott egy-egy párt,, így a tetőváz három szarufapárból (18. kép 3), illetőleg három bordából állott (18. kép 4). A VII. ásatási szelvényben a 259. gödör szélénél hét fülkeszerű beásás volt. A 260. és a 266., a 261. és a 265., a 262. és a 264. egy-egy párt alkotott (19. kép 1). Ezekben befelé ferde állású, fent csúcsban találkozó, összeerősített szarufák állottak. Fent keresztezték egymást; az így keletkezett villákban feküdt a taréjszelemen. A 263.4>a állított fa, fenn, a 262.-ben és a 264.-ben álló szarufák villájába támaszkodott; ez zárta le a hátsó oldalt (19. kép 2). A szarufák külső oldalára vízszintes irányban megfelelő fákat szereltek, mígnem a tetőváz alkalmas lett a szalma megtartására. Lehet, hogy a 260. és a 263., valamint a 266. és 264. alkotott egy-egy párt, és csak két szarufapár volt. Ebben az esetben az elülső rövid oldal lezárása a 265.-be, a hátsóé a 261.-be és a 262.-be befelé ferdén beállított és fenn a szarufapárokhoz erősített fákkal történt, A fülkeszerű beásások alapján arra is gondolni lehet, hogy görbevonalú befedése volt, a 260.-ba és a 263.-ba, valamint a 266.-ba és a 264.-be rögzített fabordával. Ebben az esetben ezekhez erősítették a 265.4>e és a 261—262.-be állított, az elülső és a hátsó rövid oldal lezárására szolgáló meggörbített fákat. A bordákra vízszin19. kép. 1942. évi ásatás. VII. ásatási szelvény, 259. gödör. 1: alaprajz (1:50); 2: szerkezet (rekonstrukciós kísérlet); 3: látszati kép (rekonstrukciós kísérlet) 19. Bild. Ausgrabung aus dem Jahre 1942. VII. Grabungsfläche, Grube 259. 1: Grundriss (1:50); 2. Konstruktion (Rekonstruktionsversuch); 3. Vermutliches Aussehen (Rekonstruktipnsversuch)