Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

KÖRÉ7KORI ES KORA-VASKORI TELEPÜLÉS NYOMAI 89 tes irányú fákat erősítettek, amelyek megakadályozták azok előre vaßy hátra történő mozgását. A már ismertetett 'módon kiképzett tetővázra jött a szalma. Lehet azonban, hogy a 260.-ban és a 266.-ban, a 261.-hen és a 265.-ben. továbbá a 262.-ben és a 264.-ben feszült egy-egy borda, a 263.-ban pedig a hátsó oldal lezárására szolgált meggörbített és fenn a hátsó bordához erősített fa támaszkodott. Körülötte tizenegy függőleges állású oszlopgödröt találtunk. Ezek a köréje vont kerítés vázát alkották, mivel tetőszerkezetéhez a széleken levő fülkeszerű beásások tartoztak (19. kép 2—3). À kerítésre védelem céljából volt szükség, pl. az állatok ellen. A kerítés vázát alkotó faoszlopokra vízszintes irányban megfelelő fákat erősítettek és közéjük függőlegesen vékonyabbakat tűzdeltek (19. kép 3). A 216., 220., 273., 167. és a 256. t-gymástól való távolsága alapján úgy gondoljuk, hogy a 255., a 252., a 254. és a 214. esetleg nem tartozott a kerítéshez. A 255.-ben, mivel beljebb volt, valami más célra szolgáló faoszlop vagy ágas (nyúzóoszlop, edényszárogató ágas) állhatott, a többi pedig talán a kerítés javításával volt kapcsolatos. Az is lehet azonban, hogy a kerítés a D-i oldalon egyenes vonalú volt, amely esetben a 214. és a 252. között lévő mind hozzátartozott. Az egymáshoz közel lévők esetében így is lehet gondolni a kerítés javítására. A 217. helyén egy elpusztult vagy annak töltelékföldjében felismerhetetlenné vált otsizlopgödröt vettünk számításba. A 271. kisebb, vízszintes befedésű raktárgödör lehetett. Kétoldalt a padkánál volt hozzáférhető (270, 272). A 320. körül levő padka külső szélébe beásott hat fülkeszerű beásásban, illetőleg oszlopgödörben, a tető vázát alkotó fák állottak. A 324. és a 319., a 323. és a 318., továbbá a 321. és a 322. alkotott egy-egy párt (20. kép 1). Az első kettőben befelé ferde állású szarufák állottak ; ezek tartották a taréjszelement. Lehet, hogy az utóbbiban is ilyenek állottak, mivel azonban közel voltak egymáshoz, valószínűbbnek látszik, hogy az ezekbe ferdén beállított és a 318—323 jelzésű szarufapárhoz erősített fákkal zárták le a hátsó rövid oldalt (20. kép 2). A befedés úgy történt, mint az előbbi hasonlóknál. A gödröt három oldalról körülvevő padka rakodó felületül szolgált. A bejárat a 324. és a 319. között lehetett. A fülkeszerű beásások alapján görbevonalú befedésre is lehet gondolni. Ebben az esetben a szarufapárok helyén egy-egy erős bordát kell elképzelni. A 325. az előbbihez hasonló, de nagyobb lehetett. A tetőszerkezetben két befelé ferde állású szarufapár volt, amelyek a 326.-ban és a 325d-ben, valamint a 325b-ben és a 376.-ban állottak. A rövid oldalakat a 327.-be és a 374.-be befelé ferdén állított megfelelő fákkal zárták le. A továbbiakban ugyanúgy történt a befedés, mint az előbbieknél. A padkák egyben rakodófelületek is lehettek. Nem tartjuk kizártnak a görbevonalú befedést sum, az előzőkben már ismertetett módon. A 330. kisebb, vízszintes befedésű verem lehetett. Befedésére a szélekre szorosan egymás mellé helyezett fákat használhattak. A réseket vékony gallyakkal vagy szalmával zárták el, esetleg besározták. A vízszintes tető fölé kúpalakú földhányást emeltek (20. kép 2). E három épület körül tizenöt oszlopgödröt talált ink, amelyek nagyjából négyszögletes terei határoltak. Mivel itt velük kapcsolatba hozható más gödrök (< pületek) néni voltak, azért csak a szóbanlévő három gazdasági épület köré vont kerítéshez tartozhattak. A kerítés vonala az ÉNy-i oldalon a 331. és a 268. gödrön haladt át, ez okból ezek korábbiak vagy későbbiek lehettek. A kerítésoszlopok egymástól való távolsága alapján a 257. és a 332. között egy hiányzót vettünk számításba (F), amely a 268. ásásakor pusztulhatott el, vagy felismerhetetlenné vált annak töltelékföldjében (20. kép 1,3). A 317. lényegesen beljebb volt, ezért nem tartozhatott a kerítéshez. Nyúzóoszlop, edényszárogató ágas vagy valami más rendeltetésű faoszlop állott benne (20. kép 1,3). A 364. körül talált oszlopgödrökben (21. kép 1) is a tető vázát alkotó faoszlopok állottak. Az ovális gödör hossztengelye a 366. és a 372. irányában húzódott. Ezekben egy-egy erős ágas állhatott. Ezek tartották a taréjszelement. Ehhez támaszkodtak a 365.-be, a 368.-ba és a 369.-be állított fák, amelyek felső végét a taréjszelemenhez erősítettek. Nem voltak szemben egymással. A 369.-nek megfelelő a 310. szélén lehetett, azonban annak ásásakor megsemmisült vagy töltelékföldjében felismerhetetlenné vált (21. kép 2). Erre a tetővázra megfelelően további fákat, majd szalmát helyeztek. Az 519a szélén nyolc fülkeszerű beásást találtunk (22. kép 1). Az 520. és az 526., az 521. és az 525., valamint az 522. és az 524. szemben volt egymással: párt alkotott. Helyük után ítélve az 527.-nek és az 523.-nak is volt párja, ezek azonban sekélyebbek lehettek és elpusztultak. Az 527. és az 520., valamint az 522. és az 523. között lehettek, ezért rekonstrukciós kísérletünknél itt egy-egy hiányzót is számításba vettünk (F, FI). A fénykép is mutatja, hogy a lösz itt csak 37—42 cm mélyen volt a mai felszínttői (XXXVII. t. 1. 4),