Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

80 DÖMBAY JÁNöa lopgödröt lehetett felismerni (239., 240., 294.). A kissé ferde sorban talált négy nagyobb, de se­kély gödörről (238., 237., 235., 286.) nem lehetett eldönteni, hogy korábbiak vagy későbbiek-e az oszlopgödröknél. A 238.-foan és a 237.-ben egy­egy (293., 292.), a 235.-ben két oszlopgödör volt (290., 289.). A 286.-ba beásott két mélyebb is lehetett oszlopgödör (233.., 287.). A kisebb 237. is. A 233.-at részben korábbi gödörbe ásták. Az utóbbi megmaradt része kisebb mélységével an­nak padkájaként tűnt fel (287.). A fényképen is ellenőrizhető, hogy a 238., 237., 235. és a 286. na­gyobb, sekélyebb gödörben kisebb, mélyebbek voltak (XXXII. t. 1). A DNy-i sarkon a nagyobb 1 m mély 227. gödör É-i oldalán oszlopgödör volt (228). Kis része annak ásásakor semmisülhetett meg. Három oszlopgödör-sort lehetett tehát meg­különböztetni. Az elsőnek a 228. és a 239., a má­sodiknak a 240. és a 229., a harmadiknak a 240. és a 282. volt a kétnkét szélsője. Az utóbbi hiá­nyos volt; a 240., a 293., a 292., a 290., a 289. és a 282. tartozott bele. A DNy-i oldalon két oszlopgödör-sor volt. Az egyikben a 231. és a 382., a másikban a 382. és a 228. volt a két-két szélső. A DK-i oldalon három sort lehetett felismerni. Az elsőben a 381. és a 107.,, a másodikban a 382. és a 407., a harmadik­ban a 404. és a 383. volt a két-két szélső. Magya­rázatra csak az utóbbi szorul. A 383., a 395. és a 404. egyenes vonalban volt. A közbülsők az ugyanezen sorban lévő négy nagyobb gödör (341., 348., 349., 350.) helyén lehettek. Erre mutat a 348. D-i oldalán lévő 395., amelynek kis része annak ásásakor pusztult el. Azt sem lehet kizárt­nak tartani, hogy a 341. D-i oldalán lévő 385. is ebbe a sorba tartozó oszlopgödör volt vagy, hogy a 395. és a 383. között hiányzó a 341. gödör he­lyén volt, de annak ásásakor megsemmisült, vagy felismerhetetlenné vált annak töltelókf oldj ében. A 348. eredetileg sekély lehetett. A kisebb, kerek, de mélyebbet később áshatták bele. A 349. és a 350. helyzetéből is arra lehet következtetni, hogy az utóbbit az előbbibe ásták bele. Az előzőkben leírt oszlopgödör-sorok által ha­tárolt területen még két ÉK—DNy-i irányú sort lehetett felismerni. Az egyikben a 296. és a 278,, a másikban a 352. és a 335. volt a két-két szélső. Az utóbbi vonalába esett az ÉK-i oldalon a 355. Közte és a 352. között hiányoztak a közbülsők. Ezek a 299. gödör ásásakor semmisülhettek meg, vagy felismerhetetlenné váltak annak töltelék­földjében. Mielőtt az itt állott épületek alaprajzi re­konstrukcióját megkísérelnénk, az oszlopgödör­sorokat igyekszünk kiegészíteni, amennyire ezt az alaprajz alapján kellő megokolással meg lehet tenni. Az ÉNy-i oldalon a 240. és a 229. vonalában két hiányzó oszlopgödörrel számolunk. Az egyik a 233. (FI), a másik a 227. gödör területén lehe­tett (F2), de nem tartjuk kizártnak, hogy a 233. volt az egyik hiányzó. Mindkét esetben a meglevő oszlopgödrök közötti távolságot, illetőleg ennek alapján a két-két meglevő között szembetűnő hiányt vettük tekintetbe. Az Fl-nél csak az ÉNy-i középső, az F2-nél azon kívül a DNy-i oldal külső sorára is figyelemmel voltunk. A 240. és a 282. vonalában négy hiányzó osz­lopgödröt tételezünk fel: egyet részben a 235. és a 289. (F3), egyet részben a 286. és a 287. (F4), kettőt a 286. gödör területén (F5, F6). Ebben a sorban a 240., a 293., a 292., a 290. és a 289. oly közel volt egymáshoz, hogy a 290. és a 282. között négyet túlzás nélkül fel lehet tételezni. Figyelemmel voltunk arra is, hogy ez a sor a 296. és a 279., még inkább a 352. és a 340. sorával is kapcsolatos lehetett, noha ez a három nem tar­tozhatott ugyanazon épülethez. A 240. és a 282. sorában e szerint két épülethez tartozó oszlop­gödrök voltak. Ez magyarázza meg az oszlop­gödrök sűrűségét a sor É-i felén, illetőleg indo­kolja a feltételezett négyet a D-i felén. Az ÉK-i oldalon a 355. oszlopgödör területén veszünk számításba egy hiányzót (F7). Ezt az a kisebb oszlopgödrökből álló sor indokolja, amelybe a 352., 347., 346., 344., 342. és a 343. tar­tozik. Hasonló kis oszlopgödör lehetett a nagyobb 355. helyén is. A DK-i oldalon részben a 349. és a 350. (F8), továbbá a 348. (F9) és a 341. gödör ásásakor megsemmisült, vagy a töltelékföldjükben felis­ímerhetetlenné vált oszlopgödröt tételezünk fel (F10). Az ezek sorának megfelelő két szélső (a 357. DNy-4 fele és a 383.) megvolt. A 383., a 395. és a 404., esetleg még a 385. alapján csábító az a gondolat, hogy az épület fala ezek vonalában hú­zódott, annál is inkább, mert ez a sor a 350. és a 358. gödörben feltételezett egy-egy, tehát két feltételezett oszlopgödörrel volna kiegészíthető. az ellenben csak hárommal. Az ÉNy-i oldalon a 240. és a 230. vagy a 240. és az F2 sora ki is adná az ennek megfelelő párhuzamos oldalt. Azért döntöttünk mégis amellett, mert a 296. és a 279. sora a 240. és a 282. sorával párhuzamos, így valószínűbb, hogy a DK-i is párhuzamos volt velük. A DNy-i oldalon a belső sorban (a 231. és a 382. között) a 340. helyén tételezünk fel egy kis, hiányzó oszlopgödröt (FII), mivel ennek a he­lyén hiányzott a 240. és a 282.,, illetőleg az F7 és a 344. sorát összekötő sarokoszlop gödre. Az utóbbi sorban kicsinyek vannak. Ilyen kicsi a nagyobb 340. helyén is lehetett.

Next

/
Thumbnails
Contents