Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

74 DOMBAY JÁNOS minőségű, sötétszürke (XXXIV. t. 12). Hasonlók több töredéke is előkerült (VI. t. 6, XXXIV. t. 15, XXXVIII. t. 7). A Dunakönyök vidékéről/

2 Wienből (XI— Mühlsangergasse)

43 és a morvaországi Sobulkyból

44 ismerünk hasonlókat. A díszítés bütyökkel, turbántekerccsel, síkozással, árkoláűsal és uj jbenyomásos léctaggal történt. A bütykök legtöbbször az edény oldalélén vannak (XII. t. 11, XIX. t. 6). Turbántekerccsel leginkább a tálak behúzott peremének külső oldalát (XVIII. t. 10), ritkábban a hasi részét (XXVII. t. 9, XLIII. t. 1) díszítették. A síkozás gyakrabban a perem belső (VI. t. 2, 7, XII. t. 3, 7, 9), ritkábban az edény külső oldalán (XIX. t. 6) fordul elő. Leggyakoribb az árkolt díszítés. Főleg a jobb mánőcégű keramikán gyakori. Különösen az edények vállán (VI. t. 4, XXI. t. 6) és az öblén (XXXVIII. t. 7) kedvelték a függőleges irányú árkolást. Néha csoportosan is alkalmazták (XXXIV. t. 16). A csoportok között ferde szalag is előfordul (XLL t. 4). Egy edénytöredékünkön zegzug vonalas szalag (fut körül (XII. t. 6). Egy bögre töredékén levő ferde árkolás vonalvezetése a turbántekerccéhez hasonlít (XXXVIII. t. 9). Egy másik edénytöredéken íves vonalú az árkolás (XXXVI. t. 19). Máskor a ferde árkolás egyenes vonalú (XVIII. t. 9). Az edények fülén /sem ritka az árkolt díszítés (VI. t. 1, 9, XIX. t. 6, XXXVIII. t. 8). Az árkok néha keskenyek, sűrűek: finom kivitelűek (XII. t. 4. 6, XXXIV. 1 16. XXXVI. t. 19. XXXVIII. t. 7—8, XLL t. 4), máskor szélesek, ritkák elnagyoltak (XVIII. t. 9, XXXVIII. t. 9). Ilyetén alkalmazásuk az edény minőségével, esetleg rendeltetésével lehetett kapcsolatos. Egy öblös edényhez tartozó töredékünkön függőleges irányú, erős bordák vannak (XLL t. 1). Egy másik töredékünkön, amely nyakas edény vállrésze lehet, szélesebb árok látszik; valószínűleg a nyak tövénél futott körül. Alatta plasztikus, félkör alakú bordás dísz foglal helyet; közepén bütyök ül. Köröskörül ilyenek lehettek az edény vállán (XXVII. t. 6). Hasonló plasztikus díszítést az ausztriai Maisbirbaumból

45 és Kronsdorfból

46 a Hügelgräber kultúra köréből ismerünk. Az utóbbinál a plasztikus félkörök az edény alsó részéinek közepéig lefutó két-két borda között vannak. Mindössze négy fémtárgyat találtunk. Bronz spiráltekercs töredékünk (V. t. 11) fibulához, 42 Patek E., Arch. Ért. 82 (1955) 2. kép 3. 43 R. Pittioni, i. m. 309. kép 10. 44 J. Ríhovsky, i. h. 845, 335. kép 9. 45 R. Pittioni, i. m. 385, 269. kép 1. 46 Uo., 390, 273. kép 1—2. két kerek átmetszetű huzaldarabunk (V. t. 9—10) tűhöz tartozhatott. 14 cm hosszú ép bronztűnk fejét úgy alakították ki, hogy a huzal végét kör alakúra begörbítették (XVI. t. 8). Megfelelőit Chotinból

47 és Alsóausztriából a Grünbach vidékéről

48 ismerjük, de voltak ilyenek a bronzkorszakban is. Kora-vaskori tárgyi leleteink között még az 519a gödör fölötti romhalmaz szélén talált tetőnehezékeket (XXXVIII. t. 3—4), továbbá orsógombokat (XXIV. t. 13, XXXIV. t. 5, XXXVI. t. 11) említhetünk. A XXIV. t. 13 alattihoz hasonlót a morvaországi Muzsky-Hradan is találtak.

49 Kora-vaskori tárgyi leletanyagunk csekélységénél, főleg azonban természeténél fogva (telepanyag) elégtelen ahhoz, hogy pontosabban meghatározzuk helyét a különböző leletcsoportok között. Nincs egyetlen urnánk; nélkülözzük így :i legfontosabb edényformát. Edényeink a kultúra egész területén általánosan elterjedt tálak és bögrék közül kerülnek ki, leletainyagunk így egyelőre túlságosan hiányos a hazai és a külföldi teljesebb leletegyüttesekkel való eredményes egybevetés szempontjából. Ilyenformán csupán annak a megállapítására szorítkozhatunk, hogy a Duna középső folyása vidéke vaskor elejei régiséganyagának jellegzetes vonásait lehet felismerni benne. Kialakulásában a velatitzi kultúra volt alapvető jelentőségű, amelynek virágzását a tőlünk északra és északnyugatra eső területeken a HA periódusra teszik. A HB periódusban a velatitzi alapokból kinőtt dél-morva podoli kultúra emelkedett nagy jelentőségre.

50 Ezeken kívül helyi csoportok alakultak, amilyen nálunk a váli kultúra a Dunakanyar vidékén, a Stilfried-csoport Alsó-Ausztriában, vagy a dalji Szlavóniában. A HA és a HB periódus között egyelőre nem lehet éles határvonalat húzni, mivel jellegzetes vonásaik keverten fordulnak elő.

51 Ezt tapasztaljuk aranyhegyi leletanyagunkban is. Korai időkre mutatnak a széles, síkozott peremet magukba foglaló tál- és egyéb edénytöredékek (VI. t. 2).

52 Külön kiemeljük ezek nagy számát. Behúzott peremű táljaink bütyökdíszítéssel vagy a nélkül (XXII. t. 10, XLIII. t. 5) a HA fiatalabb szakaszába tartozó formák. Ide soroljuk magasan a perem fölé emelkedő, függőlege47 M. Dusek, i. h. 12. kép 22. 48 R. Pittioni, i. m. 293. kép 8—9. 49 E. Stiková, i. h. 185, 76. kép 5. 50 M. Dusek, i. h. 129. 51 Patek E., BpR 18 (1958) 418., M. Dusek, i. h. 3 34—135. 52 Kőszegi F., i. h. 53, 56.