Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

KÖRÉZKORI ÉS KORA-VASKORI TELEPÜLÉS NYOMAI 75 sen profilált fülű táltöredékünket is (XXXVI. t. 18).

53 Behúzott turbántekercses peremű (XVIII. t. 10), továbbá magasan a perem fölé emelkedő szalagfüllel ellátott,, mericeszerű

54 (XIX. t. 6, XXVII. t. 9, XLIII. t. 2—3), valamint legfeljebb csak bütyökkel díszített öblös, egy fülű, széles peremű táljaink (V. t. 3, XIX. t. 1 = XLIII. t. 4, XXII. t. 9) fiatalabb formák: a HA végére és a HB elejére tehetők. Abban, hogy az utóbbiaknál a perem a fülnél kétoldalt felmagasodik (V. t. 3, VI. t. 1, XXVII. t. 9), felcsúcsosodik (XXII. t. 9) és vonala megtörik, a podoli kultúra felmagasodó peremű csészéivel látunk rokonságot. Ezért gondoljuk, hogy ezek esetleg már a HB korai szakaszába tartoznak. Némely bögretöredékünkön látható széles, függőleges (XVIII. t. 9), valamint a széles, ferde, hullámos árkolás,

55 továbbá a ferde és zegzug vonalas árkolt szalagdísizítés szintén a HB elejére mutat. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy aranyhegyi leletanyagunkban korábbi (velatitzi) é? későbbi (podoli) elemek keverednek, de a korábbiak vannak túlsúlyban. A település kezdete így a HA periódusra tehető. Amint az előzőkből már kitűnt, leletanyagunk sok azonos és rokon vonást mutat a Dunakönyök kora-vaskori régiségany agával, közelebbről a váli és a szlovákiai chotini kultúrával. Ez azért is figyelemre méltó, mivel a váli kultúra régiséganyaga is éppen a chotini kultúrával mutat szoros kapcsolatot.

56 Mivel kora-vaskori leletanyagunk semmiféle kapcsolatot nem mutat területünk késő-bronzkori régiséganyagával, úgy gondoljuk, hogy feltűnése északról és észak-nyugatról előnyomuló idegen népcsoport megjelenésével kapcsolatos. A jelek szerint a Dunántúlon a Soproni- és a. Kőszegi-hegység, a Dunántúli középhegység és a Mecsek vidékén nagyobb települési csomópontok alakultak ki.

57 * Két égetett temetkezésünkről alig mondhatunk egyebet, minthogy kora-vaskori. A hamvakat tartalmazó edények bizonyítják ezt. Mindegyiknél tálba helyezték a maradványokat, és 53 M. Dusek, i. h. 132. 54 Uo. 55 Uo., 131. 56 Patek E., BpR 18 (1958) 418. 57 M. Solle, Kvyvoji Halstatskych kultur na ozemí dnesního Madarska. Archeologické rozhledy IX. (1957) 244, 111. kép. mindegyikben csak egy-egy edény volt. A sír alakját egyiknél sem lehetett megfigyelni, mivel az egyik közvetlenül a humusz alatt, a másik valamilyen gazdasági épület gödrének töltelékföldjében volt. Mindenesetre figyelmet érdemel, hogy a lakótelepen is temetkeztek. A kora-vaskori telepnyomokból a föld felszínére épült lakóhézakra és a hozzájuk tartozó gazdasági épületekre lehet következtetni. A maradványokból többnek alaprajzi, sőt egynémely gazdasági épületnek a teljesebb rekonstrukcióját is meg lehet kísérelni. Lakóházak nyomait két helyen találtuk: a IV—

V. ásatási szelvény DNy-i és a VI—

IX. ÉK-i részén. A IV. ásatási szelvényben a 152. és a 150. oszlopgödör ÉK-i irányban a 139.-el, DNy-i irányban a 164.-el esett egyvonalba. Ebben a sorban az utóbbi kettő volt a két sarokoszlop helye (10. kép). Erre mutat az is, hogy a 139. az ÉK-i kereűztsorban Ny felé az utolsó. Tovább Ny felé zavartalan löszfelület volt, amelyben a legcsekélyebb leásás is felismerhető lett volna. A sor hiányosságát a 145., 156. és a 158. gödör magyarázza meg. A hiányzó kisebb oszlopgödrök ezek ásásakor megsemmisültek, vagy felismerhetetlenné váltak azok töltelékföldjében. Ezek területén egy-egy elpusztult oszlopgödröt tételezünk fel (F, FI, F2). Az ÉK-i oldalon a 139. és a 188. volt a két szélső. A DK-i oldalon öt oszlopgödröt találtunk (188, 183, 179, 172, 169). A 181., a 173. és a 171. területén tételezünk fel egy-egy hiányzót (F3, F4, F5). A DNy-i oldalon három oszlopgödör volt, egyenes vonalban (164, 168—169). A 166. és a 167. kissé kiesett a sorból. A 165. területén egy elpusztult vagy felismerhetetlenné vált oszlopgödröt tételezünk fel (F6). A DNy-i oldalon a két-két oszlopgödör a sarkok közelében volt (164, F6 és a 168—169). Az F6 és a 168. között lehetett a bejárat. Az oszlopgödrök által határolt területen 7,6x4 m méretű, szabályos téglalap alaprajzú épület, véleményünk szerint lakóház állott. Erre vallott az is, hogy az oszlopgödrök általában kicsinyek, nagyjából azonos méretűek és mélyek voltak, tehát egyazon épülethez tartoztak. Bizonytalan, hogy a falakon belül levő három oszlopgödör (177—178, 184.) az épülethez tartozott-e. Ha igen, akkor annak javításával vagy berendezésével (használatával) lehettek kapcsolatosak. A hosszanti oldalfalak középvonala táján hiányoztak azok az oszlopgödrök, amelyekben nyeregtető gerincét tartó faoszlopok állhattak volna. Ebből arra következtetünk, hogy az épületnek vízszintes lefedése volt, A hosszanti falak vázát