Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

KÖRÉZKORI ÉS KOR A-VASKORI TELEPÜLÉS NYOMAI 71 és a hozzájuk tartozó gazdasági épületeknek a maradványai, noha a feltárt maradványok nem szolgáltattak elegendő alapot a rekonstrukcióra. Ennek okát a terepviszonyokban találtuk meg. A települési hely az Aranyhegy D felé erősen lejtő oldalában van, így az eróziós hatások és a földművelés folytán az épületeknek éppen a rekonstrukció szempontjából legfontosabb szerkezeti nyomai (oszlop- és szarufagödrök) semmisültek meg. Ezzel magyarázható, hogy az 1942. évi IV—

VI. ásatási szelvény ÉK-i végében talált földikunyhó esetében sem lehetett kísérletet tenni a rekonstrukcióra, habár annak földbe ásott részét teljes egészében feltártuk (I. melléklet). Mivel a kőrézkori lakótelep területén a korai vasikorszakban újabb állandó jellegű megtelepedés történt, nyilvánvaló,, hogy a kora-vaskori építkezések következtében is semmisültek meg kőrézkori települési maradványok. Ezt számos esetben tapasztaltuk is. Az Aranyhegyen feltárt kőrézkori települési maradványok ilyen értelmezésekor hivatkozhatunk a közeli Zengővárkonyban később végzett telepásatásaink eredményeire is, amelyek itteni m egálllapí fásainkat mindenben igazolták.

1 Pusztán ez alapon is bizonyosra vesszük, hogy az aranyhegyi kőrézkori települési nyomok a lengyeli kultúrába tartoznak. A feltárt csontvázas temetkezések mellékleteik és a temetési rítus szerint szintén a lengyeli kultúrába tartoznak. Mint később Zengővárkonyban. itt is megfigyelhettük a települési hely (gödörrendszer) mellé, vagy az elhagyott épületek gödreibe való temetkezést. Ebből itt is arra következtetünk, hogy a lakótelepnek nem volt külön temetője, hanem a vérrokon páros családokból álló nagyobb családi közösségek mindegyike a maga lakóhelye körül temetkezett. Tárgyi leleteink is arra mutatnak, hogy a feltárt települési maradványok egy része, közelebbről az egészben vagy részben feltárt gödörrendszerek, a lengyel! kultúrába tartoznak. A telepanyaghoz tartozó pattintott és csiszolt kőeszközök, valamint a csonteszközök, anyaguk, alakjuk és kivitelük tekintetébein egyaránt megegyeznek a zengővárkonyiakkal. A kerámikai anyagban itt is, 'mint Zengővárkonyban és a lengyel! kultúra más lelőhelyein is, két fő csopor1 Dombay J., Ujabb ásatások a zengővárkonyi őskori telepen. Kézirat (kiadása folyamatban). tot lehet megkülönböztetni. Az egyikhez a durva, szemcsés agyagból készült vastagfalú, a másikhoz a finoman iszapolt agyagból készült vékonyfalú edények töredékei tartoznak. Mindegyikben gyakoriak a festett darabok. Az egyszínű vörös festés az égetés után történt, ezért a talajnedvességtől legtöbbször leázott és csak halvány nyomokban maradt meg. A csövestalpú tálak, a két és három részből készült, élesen tagolt, vékonyfalú edények töredékei, továbbá a nagy, csúcsos edényfülek utólagos használat nyomaival pontosan egyeznek zengővárkonyi megfelelőikkel, így az edényformák tekintetében sincs különbség. Ugyanez tűnik ki a sírmellékletekből is (XLIV—XLV. t.). Az agyagból készült állatszobrocskák (XVII. t. 1—2) is mutatják, hogy az Aranyhegyen és Zengővárkonyban ugyanaz a nép élt. Egy durva, szemcsés anyagból készült, belül sötétszürke, kívül világos^, kissé barnásszürke, vastagfalú edénytöredékünkön plasztikus emberi arcábrázolás részlete van. Tisztán kivehető az ép orr, a bal szemöldök, és a kettő szögletében a kerek, domború bütyökkel jelzett szem. Az ábrázolás erőteljes: erősen kiemelkedik az edényfalból. Az edény anyagából alakították ki olyképpen, hogy a megfelelő helyekre agyagot vontak össze. Az 1942. évi ásatáskor találtuk a 46— 47. gödör fölött fekvő rétegben. Magukban a gödrökben csak a lengyeli kultúrába tartozó leletek (XX. t. 1, 7—9) köztük vörös festésű edénytöredékek (XX. t. 1, 7) voltak, a fölötte levő rétegből azonban néhány zóki jellegű edény töredék is előkerült (XX. t. 3, 5). Színe, és az anyagába kevert durva, fehér kvarchomok alapján, amely a lengyeli kultúrába tartozó egyéb aranyhegyi kerámikai maradványokban is feltűnő, úgy gondoljuk, hogy a lengyeli kultúrába tartozik. Maga az arcábrázolás a trójai emberarcos edényekre emlékeztet (XX. t. 6). Néhány zóki jellegű szórványos edény töredéket az ásatási terület más részein is találtunk (XVIII. t. 8, XXII. t. 1). Kora-vaskori leleteink túlnyomó többségben a lakótelepről származó kerámikai maradványok: edénytöredékek. Ez a magyarázata, hogy csak kevés ép vagy a restaurálás után teljesnek mondható, illetőleg olyan nagyobb edénytöredékünk van, amelyből az edény alakjára megnyugtató módón következtetni lehet. Ezek tálak és bögrék.

2 A tálak között hét változatot különböztetünk meg. 2 Néhányat dolgozatunk készítése közben sikerült restaurálni. Ezeket külön táblán mutatjuk be (XLIII. t.).