Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

70 DOMBAY vagy földkunyhók és a hozzájuk tartozó gazdasági épületek maradványai. Az 1941. évben feltárt gödörrendszer-részlet határozottan két részre különült (VII. t., 59. о.) Ezért gondoltuk, hogy némely gödörrendszer területén több földkunyhó is állott. A feltárt maradványok alapján ugyan nem lőhetett kísérletet tenni rekonstrukcióra, az egyes gödörrendszer-részleteken belül megfigyelt lépcsőzetes kiképzés (59. o.), valamint a gödrök között szembetűnő kapcsolat (59. o.) támogatta nézetünket. Az 1942-ben feltárt telepmaradványok alapján sem lehetett kísérletet tenni rekonstrukcióra, mégis számos újabb támpontot nyertünk állításunk bizonyításához. Az I. és II. ásatási szelvényben feltárt gödörrendszer-részlet,, amely egy nagyobb földkunyhóhoz tartozott, ovális alakra mutatott (I. melléklet). Ovális volt a IV—

VI. ásatási szelvény ÉK-i végében feltárt kisebb, teljes gödörrendszer (földkunyhó) is (I. melléklet). Az ovális alak a befedés szempontjából előnyös, a kisebb fesztávolság miatt. Az ovális alak így egymagában véve is arra mutat, hogy a gödörrendszer (gödör rendszer-részlet) fedett földkunyhóhoz tartozott. Az I. és II. ásatáöi szelvényben feltárt gödörrendszer-részletben megtaláltuk az elégett és a bedűlt tető maradványát is (XV. t. 1—2., 61. o.). Az ugyanitt talált oszlopgödrök (5—6, 74— 75, 22, 16, 13, 64, 68, I. melléklet) is arra mutattak, hogy e gödörrendszer-részlet fölött tető volt, esetleg a szélein favázas sövényfal húzódott, és a tető azon nyugodott. A szélekre támaszkodó tető, illetőleg a űövényfal aljánál földhányást emeltek, védekezésül az esővíz és a hólé ellen. Az I. és II. ásatási szelvényben feltárt gödörrendszer-részletről készült metszetrajzok (II. melléklet I, II) azt mutatják, hogy az szerkezetileg is egységes, összefüggő egész, így teljes egészében ugyanazon célra szolgált, tehát céltudatos emberi tevékenység eredménye. Erre mutatott az egységes rétegösszetétel is (II. melléklet I, 61. o.). Az egyes rétegek a feltárt részlet egész területén végighúzódtak, a*mi arra mutatott, hogy a gödörrendszer teljes egészében egyazon időben volt használatban és egyidőben, azonos körülmények között telt meg földdel. A rétegösszetétel (II. melléklet I) három települési időszakra mutatott. Az első település idején a gödörrendiszer alja volt a települési szint. A gödörrendszer alján annak egész szélességében talált vegyes összetételű, nehéz, tömör töltelékföldből arra lehetett következtetni, hogy az első település szintjét feltöltés útján magasabbra emelték, E feltöltés teteje lett a második teleJÄNOS pülés szintje. Erre vallott, hogy azon találtuk meg az elégett és bedűlt tető maradványait. A második településhez tartozó romrétegre vastag feltöltés került. Erre tiszta földréteget terítettek. Ez lett a harmadik település szintje. A gödörrendszer körül talált olyan nagyobb gödrök, amilyen pl. a 28. és a 32., a földkunyhóhoz tartozó gazdasági épületek, főleg raktárak lehettek, amelyekben a különféle készleteket tárolták. Ezt a véleményünket főleg az 1941. évi ásatás során feltárt 19—20. gödörre alapítjuk (VII. t.), amelyek elkülönültek ugyan a III—

V. ásatási szelvényben feltárt gödörrendszer-irésizlettől, a hozzájuk vezető járatok azonban világosan mutatták a közöttük fennállott szoros kapcsolatot. A 19.-ben talált leletek szerint ez a kapcsolat gazdasági természetű volt (60. o.). Ilyesmire gondoltunk az 1942. évi I—

II. ásatási szelvényben feltárt 69. gödör esetében is, mivel kiugrott a gödörrendszer ovális alakjából. Gyér összefüggésénél fogva a földkunyhóhoz hozzátoldott raktárhelyiség benyomását keltette. Az V. ásatási szelvényben a 200. gödörben talált 101 cm mély lyukban (201) faoszlop állhatott (I. melléklet). A 204. is lehetett belső faoszlop helye. Oszlophelyként vehető számításba a 200. D-i szélén levő padkaszerű beásás, valamint az V. ásatási szelvényben a 197., a 208., a 199. és a IV. ásatási szelvényben a 118., nemkülönben a 128. DK-i sarka is (198). Ez utóbbi azonban a 129.-kel és a 122. 103 cm mély részével együtt a 128.-hoz is tartozhatott, amely kétosztású gazdasági épület lehetett. A 120., 121., 124. és a 133. egyenes sort adott ki, ezért egyik sem tartozott a kora-vaskori 123.-hoz, annál inkább sem, mivel annak szélén, a 125—127. szerint, a kora-vaskori gazdasági épületekre jellemző fülkeszerű beásások voltak. Az előbbi oszlopgödrök, valamint a 134., 135., 195., 197. és a 208. a kőrézkori földkunyhó falszerkezetéhez vagy kerítéséhez, esetleg annak a helyén később épített négyszögletes alaprajzú, favázas épülethez tartozhatott. Tény, hogy a 120., 121., 124. és a .133. (sarok), valamint a 134. és a 195. derékszögű sort adott ki. Ha a 193.-ban egy annak töltelékföldjében felismerhetetlenné vált oszlopgödröt tételezünk fel, ez lesz a 133.-nak megfelelő sarokoszlop helye, amellyel a 197. és a 208. nagyjából szintén derékszögű sort alkot (I. melléklet). Ezzel a lehetőséggel szemben az támaszthat kétséget,, hogy a 197. és a 208. között, valamint a 120.-tól É-ra nem volt további oszlopgödör. Az ásatási eredmények, tapasztalatok és megfigyelések alapján — mint mondottuk már — az a véleményünk alakult ki, hogy ezek a gödörrendszerek a kőrézkori lakosság" földkunyhóinak