Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

KŐRÉZKORI ÉS KORA-VASKORI TELEPÜLÉS NYÔMAÎ 67 leletek. D-i oldalához nagyobb, sekélyebb gödör csatlakozott (363). Ebben két oszlopgödör mutatkozott (361—362). Az ásatási terület határának közelsége miatt többet nem lehet róluk mondani. A X. szelvény ÉK-i végében kisebb épület romjait találtuk (I. melléklet, XXXVII. t. 3). Kisebb-nagyobb vörösre égett, mállékony, áglenyomatos sártapasz-rögökből és vékony, réteges vakolattöredékekből állott. A nagyobb sártapasz-rögök belső oldala homorú és sima (XXXVIII. t. la—lb); külső oldalukon 2—4 cm átmérőjű gömbölyű és középen kettéhasított fák lenyomata látható (XXXVIII. t. 2a—2b). A belső oldalukon lévő sima agyagtapasztás réteges, ami többszöri átkenésre mutat. A rétegek között erősen meszesnek látszó fehér is van. A vakolattoredékek is íveltek (XXXVIII. t. 5—6). A romhalmaz szélén, egymástól megközelítően arányos távolságra (XXXVII. t. 3), 15 db 18—20 cm magas, mintegy 3—4 kg súlyú, felső harmadrészén vízszintes irányú lyukkal ellátott agyagkúp feküdt, többnyire talpukkal kifelé (XXXVIII. t. 3—4). A romhalmaz alatt nagyobb, ovális gödröt (519), annak szélén nyolc fülkeszerű beásást (520—527) találtunk (I. melléklet, XXXVII. t. 1, 4, XXXIX. t. X. A—Al, X. B— Bl). A gödör É-i végénél, kétoldalt, szemben egymással, egy-egy nagyobb leásás volt (519b, 519c). A gödörben csak kora-vaskori leletanyag volt, túlnyomórészt edény töredék (XXXVIII. t. 7— 9). Alján,, az x-szel megjelölt helyen, hordozható, hiányos sütőkemence (?) töredékeit találtuk (XL. t. 1—2). Agyagból készült. A töredékekből egyenes lapjának felét sikerült összeállítani. Ép vége lekerekített. Közepén 8,5 cm átmérőjű kerek lyuk volt. Fele megvan. Lekerekített ép végének széle és e lyuk belső széle között 29 cm a távolság. Hosszanti oldalának egy részén is megvan a széle, ez azonban сзак 22 cm-nyire van a lyuk külső szélétől. Ez arra mutat, hogy ovális alakú volt. Teljes mérete 68x53 cm lehetett. Alján két kifelé álló erős láb csonkja látható. A lábak összeérő, vastag tövéből, agyag hozzáadásával, lefelé 8 cm^nyire kiálló, vastag, bordás tagot alakítottak ki, amely gyűrűként vette körül a lyukat. 19 cm átmérőjű tálhoz hasonló mélyedés volt tehát a lábak között (XL. t. 2). Lapjának szélén oldalának csatlakozási helye látható. Az oldalához tartozott nagyobb töredékén gyenge törésvonal van. Ez arra mutat, hogy egyenesen álló, alacsony oldala és boltozatos teteje volt. Ha hordozható tűzhely lett volna, akkor a lapján lyukaknak kellene lenni, de csak egy nagy volt a közepén. Mivel a lapja nem rosíélyszerű, inkább hordozható sütőkemencére gondolunk. Valahol az oldalán lehetett a bevetésre szolgáló elzárható nyílás (9. kép). Lapjának alján átkenés nyomai maradtak meg agyagmázfoltok alakjában (XL. t. 2). Külső felületük fehér színe mész használatára mutat. 9. kép. Hordozható kora-vaskori sütőkemence (rekonstrukciós kísérlet) 9. Bild. Tragbarer Backofen aus der frühen Eisenzeit (Rekonstruktionsversuch) Használatkor tüzeltek alatta, amíg kellően áttüzesedett. Az alján levő szürke foltok erős kiégésről tanúskodnak. Mikor áttüzesedett, köröskörül a lapjára helyezték a valószínűleg kisebb cipó vagy zsemle nagyságúra szabdalt és alakított tésztát, majd a bevetésre szolgáló nyílást elzárták. A parazsat a lábak közé halomba kotorták. A parázs felszálló melegét a lábak között kiképzett tál alakú mélyedés felfogta, és az a lyukon át a belsejébe jutott. Ilyenformán hőfoka nem csökkent a sütés tartama alatt. Előfordulásából az épület rendeltetésére biztos következtetést levonni nem lehet. Az épület körül négy oszlopgödör volt (516— 518, 419). A 70 cm mély, kör alakú 413. gödör DK-i oldalához kisebb csatlakozott (508, I. melléklet, II. melléklet X., XXXVII. t. 1). D-i oldalánál is volt egy, de két részre különült és két oszlopgödör benyomáoát keltette (507a—507b). É-i és ÉNy-i oldalán öt oszlopgödör volt (409—410, 414, 509, 506). A kerekded, 70 cm mély, kora-vaskori 490a gödör ÉNy-i oldalán padka volt (490b). Ennek ÉK-i és DNy-i végénél, valamint a közepe táján egy-egy fülkeszerű kiugrást képeztek ki (496— 498). A padka ÉK-i végénél lévő 495. oszlopgödör benyomását keltette, de kis helyen egybefolyt a padkával. A padka két végéhez közel még egy-egy fülkeszerű beásás volt a gödör két oldalán, szemben egymással (491, 494), DK-i végénél pedig két oczlopgödör (492—493, I. melléklet, XXXVII. t. 1, XXXIX. t. X. D—Dl). 5*