Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

KŐRÉZKORI ÉS KORA-VASKORI TELEPÜLÉS NYOMAI êà A IV—

VI. szelvény É-i végét az összefüggések miatt együtt tárgyaljuk (I. melléklet, II. melléklet V, XXV. t. 3, XXVI. t. 1, XXVIII. t. 4). A 123. gödör (I. melléklet, XXIX. t. IV. B— Bl, XXVIII. t. 3) kora-vaskori volt, mivel csak kora-vaskori leletek kerültek ki belőle (XXVII. t. 7—9). D-i szélénél három fülkeszerű beásás volt (.125—127). Ezek isi kora-vaskori eredetre mutatnak, mivel a kora-vaskori építkezésre jellemzők. Az aljába ásott kisebb, mély gödör egykorú. Töltelékföldjében, főleg a humusz alatt, sok kiégett, áglenyomatos paticsdarabot és szétmállott paticstörmeléket találtunk. ÉNy-i oldalán sem fülkeszerű beásások, sem oszlopgödrök nem voltak; a 120—121. a közeli kőrézkori gödörrendszerhez is tartozhatott. ÉK-i oldalán zavaros volt a helyzet. Egymásba beásott gödröket találtunk itt, amelyeket azonban csak a töltelékföld kiemelése után lehetett felismerni. A 133., 124., és a 120—121. oszlopgödör egyenes vonalban volt. Vonaluk a gödör közepe táján haladt át, ezért ezek az oszlopgödrök, a 124.-et kivéve, aligha tartoztak hozzá. A IV. szelvényben a 117. gödör fölött ugyanolyan romhalmaz volt (XXVIII. t. 2), amilyent az 1941. évi próbaásatáskor az V. szelvényben a 32. gödör fölött találtunk (XI. t. 3). Kisebb-nagyobb áglenyomatos paticsrögökből állott. Egyik oldalukon több vékony, fehér vakolatréteget lehetett megfigyelni, amelyek többszöri átkenés útján keletkeztek. Az agyagmázzal bevont felület egyes darabokon domború, másokon homorú. A gödörben kevés kora-Araskori edénytöredéket találtunk, ezért kora-vaskorinak tartjuk. A több részre különülő 122. gödör a 123. kora-vaskori ásásakor részben elpusztult. Túlnyomórészt zengővárkonyi jellegű kőrézkori telephulladékot találtunk benne. 103 cm mély részében faoszlop állhatott. A kétosztású 128. a kőrézkori földkunyhóhoz tartozó raktár lehetett. Tartalmára a nagy, csúcsos edényfül, a nyéllyuknál fúrás közben eltörött kőfokos és iszapolt agyagból készült, vékonyfalú, bütyökkel díszített edény töredéke jellemző (XXVII. t. 10—12). A kőrézkori földkunyhó a 119. gödörrel kezdődött (I. melléklet, II. melléklet V, XXVIII. t. 3). Ny felől nagy, sekély mélyedés volt mellette (116); inkább kikopás, semmint leásás benyomását keltette. Ebbe ásták be a 117—118. és a 128. gödröt. Alig véletlen, hogy ugyanilyen nagy, sekély mélyedés volt az ÉK-i oldalon is az V. és VI. szelvényben (207). A 119.-en kívül még a 200—206. tartozott a kőrézkori földkunyhóhoz. A D-i oldalon a 200., a Ny-in a 119. volt a sekélyebb közvetítő gödör. Ilyen volt a 205. is, amely a 202—203.-hoz mintegy lépcsőül szolgált. Itt is szembetűnő volt a lépcsőzetes kiképzés. A földkunyhó belső tagozódásáról a metszetek és a fényképek nyújtanak felvilágosítást (XIV. t. V. E—El, XXIX. t. V. F—FI, XXVIII. t. 3—4). A földkunyhóhoz tartozó gödrök töltelékföldjében csak zengővárkonyi jellegű kőrézkori régiséganyag volt (XXX. t. 1—6). A IV. és az V. szelvény e részére a gödrök nyílása fölött fekvő réteg tartalma is jellemző (XXXI. t. 1—9). Az itt talált 57 db edény töredék között csupán négy kora-vaskori volt (közülük egy: XXXI. t. 3). Célszerű lesz, ha a VI—

IX. szelvényt egyben tekintjük át, mivel ÉK-i részükön épületek állottak (I. melléklet, II. melléklet VI—IX., 13— 14. kép). Tájékozódás céljából már most tekintsük át a fényképeket is (XXXII. t. 1—4, XXXIII. t. 1—4). Az ÉK-i oldalon levő oszlopgödör-sorban (13. kép) a 240. és a 407. a két szélső. A VII. és a VIII. szelvény határán lévő 298. eredetileg két oszlopgödör lehetett, ezért oly hosszú. A VIII. szelvényben a 357. ugyancsak két összeérő oszlopgödörnek látszott, de egy része a 358. gödör ásásakor elpusztult. A IX. szelvényben lévő 406.-at később áshatták be a 405.-be. Az ÉNy-i oldalon bonyolultabb volt a helyzet. Az ÉK-i sarkon három kisrészt egybefolyó üszlopgödröt lehetett felismerni (239, 240, 294). A kissé ferde sorban talált négy nagyobb, de sekély gödörről (238, 237, 235, 286) nem lehetett eldönteni, hogy korábbiak vagy későbbiek-e az cszlopgödröknél. A 238.-ban és a 237.-ben egyegy (293, 292), a 235.-ben két oszlopgödör volt (290, 289). A 286.-ba beásott két mélyebb is lehetett oszlopgödör (233, 287). A kisebb 237. is. A 233.-at részben korábbi gödörbe ásták. Az utóbbi megmaradt része kisebb mélységénél fogva annak padkájaként tűnt fel (287). A fényképen is ellenőrizhető, hogy a 238., 237., 235. és a 286. sekélyebb gödörben kisebb, mélyebbek voltak (XXXII. t. 1). A Ny-i sarkon a nagyobb 1 m mély 227. gödör É-i oldalán oszlopgödör volt (228). Kis része annak ásásakor semmisülhetett meg. Három oszlopgödör-sort lehetett megkülönböztetni. Az elsőnek a 228. és a 239., a másodiknak a 240. és a 229., a harmadiknak a 240. és a 282. volt a két-két szélsője. Az utóbbi hiányos volt; a 240., a 293., a 292., a 290., a 289. és a 282. tartozott bele. A DNy-i oldalon két otszlopgödör-sor volt. Az egyikben a 231. és a 382., a másikban a 382. és a 228. volt a két-két szélső. A DK-i oldalon három sort lehetett felismerni. Az elsőben a 381. és a 407., a másodikban a 382. és a 407., a harmadikban a 404. és a 383. volt a két-két szélső (sarok). Magyarázatra csak az utóbbi szorul. A 383., a 395., és a 404. egyenes vonalban volt. A közbülsők az ugyanezen sor5 J. P. Múzeum