Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

62 KŐRÉZKORI ÉS KORA-VASKORI TELEPÜLÉS NYÓMÁÍ lek érdemelnek említést, amelyek törésfelülete valamilyen utólagos használat következtében símára kopott (XVIII. t. 4). A kora-vaskori régiséganyag jellegzetes darabjai a szalagfüles (XVIII. t. 6—7),, valamint a csavart és bordás díszítésű edénytöredékek (XVIII. t. 9—10), bögre alakú edény oldalrésze kissé kihajló peremmel (XVIII. t. 5), edénytöredékek széles, erősen kihajló peremmel (XVIII. t, 11), végül egy edénytöredék a perem fölé emelkedő szalagfül csonkjával (XVIII. t. 7). Ugyanitt előkerült egy zóki tíüusú mészbetétes edénytöredék is, szalagfüllel (XVIII. t. 8). A szelvény DNy-i végében négy kisebb gödör volt (1—2, 5—6). Az 1. alig 5 cm mély, kerek lyuk. Több edényhez tartozó kora-vadkori edénytöredéket találtunk benne. A 2. aljába az A—Al metszet vonalában két oszlopgödröt ástak (3—4, XIV. t. I. A—Al, XXIII. t. 2). Töltelékföldje ugyanolyan sötétszürke, csaknem fekete volt, mint a humusz alatt legtöbbször jelentkező réteg. Számos kiégett paticsrög és kora-vaskori edénytöredék került ki belőle. Közel a fenékhez a közepére és az ÉK-i felére kiterjedő mintegy 5 cm vastag hamuréteg feküdt, vízszintesen. Baloldalt kissé vastagabb ív alakban helyezkedett el; DK-i vége az előbbi fölé került. Ezek az elégett és bedűlt tető maradványai. A gödörben csak kora-vaskori leletek voltak: cipó alakú őrlőkő fele, valószínűleg hozzátartozó két zúzókővel, használati nyomokkal (XIX. t. 2) és több edénytöredék (XIX. t. 3—5). A töredékekből kisebb tál felét sikerült összeállítani. Magassága 8,5, felső átmérője a kihajló peremmel együtt 15 cm. Alja kicsi, kerek. Az edény törzs alsó része hirtelen szélesedik. Felső része boltozatos. Az oldalél lekerekített. Kissé kifelé álló, alacsony nyakát kihajló perem szegélyezi. Szalagfüle a nyak vonalát hidalja át; fenn a perem tövéhez csatlakozik. Színe egyenetlen szürkebarna, foltos:. Külseje és a nyak belső felülete fénye:. Letompított oldalélén kis bütyök van. Anyaga jól tisztított. Égetése kitűnő (XIX. t. 1). Ugyancsak a töredékekből restaurált másik kisebb kerek tálnak magasan a perem fölé emelkedő síkozott szalagfüle van. Törzsének felső része, valamint a nyak belső oldala, a perem alatt, ugyancsak síkozott. Letompított oldaléle fölött három bütyök van, arányos elosztásban. A negyedik helyén van a fül. Külseje fényezett. Magassága 8, felső átmérője 17 cm. Igen gondos kivitelű (XIX. t. 6). Az 5. és a 6. gödörben nem volt lelet. Világosbarna töltelékföldjük szerint kőrézkori oszlopgödrök, esetleg vízszintes befedésű vermek lehettek. A szelvény ÉK-i részén levő gödrök közül a 22,, 28—30., 32—36. és a 46—47. kőrézkori. A 32. ovális alakjával az 1941-ben feltárt hasonlókra emlékeztetett (VII. t. 1, 2Q). K-i széléhez sekélyebb leásá.3 csatlakozott. DNy-i oldalán kisebb, fülkeszerű leásáo, valószínűleg ásásakor elvágott korábbi oszlopgödör volt (34). Alul kőrézkori, felül kora-vaskori töltelékföld volt benne. A 33., 35., 29. és a 36. hozzátartozó oszlopgödör lehetett. A 28. alján kőrézkori edénytöredékeket találtunk, amelyekből az edényt részben restaurálni lehetett (XX. t. 10). A 46—47. egyazon épülethez tartozott. A 46. mélyebb volt. Az ÉNy-i hosszmetszet (II. .melléklet I), közelebbről a rétegek zavartalansága igazolta, hogy eredeti alakjukban tárultak föl. A fölöttük lévő sötét, televényszerű rétegből zóki típusú, barnásszürke, mésszel kitöltött, sraffírozott háromszögmintás edénytöredék (XX. t. 5), szürke, mészbetétes, szalagfüles, vékonyfalú agyagbögre oldalrésze (XX. t. 3), fényezett, czürke tál vagy bögre töredéke peremmel (XX. t. 2), világosszürke edény töredék plasztikus figurális díszítéssel (XX. t. 6) és agyag orsógoimb töredéke (XX. t. 4) került ki. A gödröt kitöltő töltelékföldben ellenben kőrézkori, zengővárkonyi jellegű, vörösfestésű edényke töredékét, vörösfestésű edénytöredéket bütyökkel és csonteszközöket találtunk egyéb zengővárkonyi jellegű leletekkel együtt (XX. t. 1, 7—9). A 26. és 27. korát nem tudtuk megállapítani. A 26. az alján lévő szürke elszíneződés szerint kőrézkorinak látszott. Mérete szerint oszlopgödör lehetett és a 22.-kel együtt a kőrézkori földkunyhóhoz tartozhatott. A 24. töltelékföldje szerint kora-vasikori volt. Sötét töltelékföldje átterjedt a 30.-ra is (II. melléklet II). Az utóbbi alján kőrézkori réteg feküdt, amiből arra lehetett következtetni, hogy azon kora-vaskori épület, amelyhez a 24. és a 25. tartozott, részben kőrézkori (30) helyén épült. A külön nem említett gödrök korát nem tudtuk megállapítani. A II. szelvényben, a humusz alatt, mindenütt voltak kora-vaskori leletek, de a 63. és a 69. gödör területén zengővárkonyi jellegű kőrézkoriakkal vegyesen. Az 50. gödör ovális volt, gyengén teknős fenékkel, befelé hajló oldalakkal (XIV. t. II. F— FI). A 39.-től keskeny löszfal választotta el. Sötétszürke, csaknem fekete töltelékföldjében, felül, sok paticsrögöt, lejjebb sok kora-vaskori edénytöredéket találtunk (XXI. t. 1—7). A töredékekből 9,5 cm magas tálat sikerült restaurálni. Egy szalagfüle van. Szürkésbarna, foltos. Külseje fényezett (XXII. t. 9). Az x-czel megjelölt helyen, 55 cm mélyen, 13,5 cm magas, 25—