Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

KŐRÉZKORI ÉS KORA-VASKORI TELEPÜLÉS NYOMAÍ 61 elkülöníthető volt a 11., 14., 15., 17., 21,, 63. és a 69. gödör. A 14. ÉK-4 oldalán két lépcsős beásás volt (19—20). A nagyjából ovális alakból kiugró és kevésbé összefüggőnek látszó 69. hozzátoldás benyomását keltette. Az I. szelvény ÉNy-i szélén a 7. és a 21., a DK-in a 8. és a 18. volt a szóban forgó részlet két-két szélső gödre. A 16., 13., 64., 68., esetleg a 67., továbbá a 10. D-i mélyebb, kerek része oszlopgödör lehetett. Körülötte a löszfelszínen talált kisebb gödrök közül csak az 5,, 6., 74—75., és a 22. bizonyult kőrézkorinak. A többi kora-vaskori volt. A gödrök korát töltelékföldjük és tartalmuk alapján állapítottuk meg. A gödörrendszer feltárt részlete szerint ÉNy— DK-i irányban húzódott. Ovális alakú volt. Kétoldalt a löszfelszín határolta (XIII. t. 1). A kép ÉK-ről mutatja, figyelemmel az I. szelvény ÉNy-i falára. DNy-ról nézve a szelvény DK-i fala van előtérben (XIII. t. 2). Belső tagoltságáról az alaprajz (I. melléklet), a hosszmetszetek (II. melléklet I—

II), a keresztmetszetek (XIV. t. I. В—Bl, I. E—El) és a fényképek nyújtanak tájékoztatást (XIII. t. 3—4). Az I. szelvény ÉNy-i falának ÉK-i kétharmad részén sötét, televényszerű kora-vaskori réteget találtunk (II. melléklet I.). Felső része sötét, csaknem fekete volt. Több-kevesebb patics volt benne, de csak elszórt rögök alakjában. Tartalma egy-két kőrézkori edénytöredéktől eltekiintve — ami a földművelés révén esetleg más helyről kerülhetett bele — kora-vaskori volt. Alatta és a metszet DNy-i harmadán, a humusz alatt,, szürkésbarna, barna tónusú réteg következett. A benne lévő paticstörmeléktől helyenként vörösesbarna volt. Kőrézkori és kora-vaskori leletek vegyesen fordultak elő benne. Ez alatt 10—15 cm vastag, tiszta, világos, sárgásbarna réteg volt, amely a 21. gödörben lerakodott szénsavas mészkonglomerátum vonalával futott össze. Ez két települési réteget választott el. Hangsúlyozzuk, hogy ez a réteg a gödörrendszer-részlet egész területén megvolt. Alatta vastag, világosabb, barnásszürke, hamus, biztosan kőrézkori réteg helyezkedett el, amelyet csak a 8. gödör közepétől a 15. ÉK-i széléig terjedő nagyobb sárgás folt, és vastagabb, világosszürke csík tarkított. Alján, ÉK^i irányban, mind vastagabb hamu- és pernyeréteg következett. Apró faszéndarabkák is voltak benne. A szelvény egész szélességében és a DK-i falban is megvolt, bár az utóbbiban csak vékonyabb csík alakjában. Ez volt az elégett és beomlott tető maradványa. A képeken függőleges és vízszintes metszetben látható (XV. t. 1— 2). Alatta következett a kőrézkori réteg másik, a gödrök alsó részében rendszeresen ismétlődő sötét, foltos, barna, sárgás, löszös és hamus, szürke foltokkal tarkított része. Nehéz, tömör, zsíros tapintású föld volt ez: elhelyezkedése szerint szándékos feltöltés eredménye. A magasabb löszpartok és a gödröket elválasztó löszfalak mellett vékony csíkok voltak benne. A rétegösszetétel szempontjából legjellemzőbb és legtanulságosabb volt a szelvény ÉNy-i fala (XV. t. 3, II. melléklet I). A rétegek tartalmára figyelemmel voltunk. Volt már szó arról, hogy a humusz alatti sötét, televényszerű rétegben a kora-vaskori leletek voltak túlsúlyban. А В—Bl metszet vonala mellett, a Bl és a DK-i fal közötti sarokban, köz^ vétlenül a humusz alatt, nagy kora-vaskori edény romjait találtuk alig 25 cm mélységben. Nagyrészt elszántották (XV. t. 4). Ezen a helyen már hiányzott a felső sötét, televényszerű réteg; nyilván lekopott. Az edény romjai ennek alján voltak, a szürkésbarna rétegen. A szelvény ugyanezen részén a tiszta elválasztó réteg alatt, amely két település határvonalát jelezte, csövestalpú tál töredékét (XVI. t. 2), nagy tűzkő pengét (XVI. t. 6), csiszolt, félig kész kőfokost,, megkezdett furattal (XVI. t. 3), kos- vagy tevefejet ábrázoló, hiányos agyagszobrot (XVII. t. 1), vonaldíszes edénytöredéket (XVI. t. 9), iszapolt agyagból készült, vékonyfalú, vörös festésű edénytöredéket (XVI. t. 1), csonttűt (XVI. t. 7) és ífuratmagot (XVI. t. 4) találtunk zengővárkonyi jellegű egyéb kőrézkori leletekkel együtt. A В—Bl metszet és a 18. gödör között, a tiszta elválasztó réteg fölött, jellegzetes kora-vaskori edénytöredékek kerültek elő (XVI. t. 5, 10). Ugyanitt bronztűt is találtunk, amelynek fejét úgy alakították ki, hogy a huzal végét ellapították és lefelé kör alakúra visszahajlították (XVI. t. 8). A szelvény DNy-i része és а В—Bl metszet közötti részen a tiszta elválasztó réteg alatt kizárólag, fölötte túlnyomórészt zengővárkonyi jellegű kőrézkori régiséganyag volt. Ezért csak nehezen tudtunk állást foglalni abban a kérdésben, hogy vajon az elválasztó réteg kőrézkori és koravaskori, vagy két kőrézkori települési szint határát jelzi-e? Nézetünk szerint az utóbbi eset áll fenn. A szelvény ÉK-i részén a gödrök nyílása fölötti rétegből kőrézkori és kora-vaskori régiséganyag vegyesen került ki. Az utóbbi volt túlsúlyban. Ez arra mutatott, hogy itt nemcsak kőrézkori, hanem kora-vaskori telepmaradványok is vannak, amint ez a későbbiek során valóban ki is tűnt. A kőrézkori régiséganyagból a zengővárkonyi jellegű vörös festésű edénytöredékek (XVIII. t. 1), retusált tűzkőkaparók (XVIII. t. 2), vékonyfalú edény oldalrésze bütyökkel (XVIII. t. 3), továbbá a nagy, csúcsos edényfü-