Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

56 DOMBAY JÁNOS A nagyszámú edénytöredék kétféle változatot mutat. Az iszapolt agyagból készült, vékonyfalú edények töredékei, gondos, finom kivitelüknél fogva élesen elütnek a sokszor egészen durva, szemcsés anyagból készült,, vastagfalú, kevésbé gondos kivitelű edények töredékeitől. Ez a két­féle keramika mindenütt együtt mutatkozott. Más megkülönböztetésre a festés nyújt al­kalmat. Az edénytöredékek, főleg a finom kivi­telű vékonyfalúnk jelentékeny része festett. A festés egyszínű: vörös. Némelyek külső és belső oldalán egyaránt láthatók vörös festékfoltok. A festés néha mintás. Töredékekről lévén szó, a minta sokszor felismerhetetlen. Egy töredéken spirális (IV. t. 12, 5. kép 2), egy másikon, a nyak Egy vékonyfalú edénytöredéken bekarcolt vo­nalas díszítés vörös festés nyomaival és bütyök­kel együtt fordul elő (IV. t. 9). A festés hämatittal történt, az égetés után. Ez az oka, hogy a talajnedvességtől többé-kevésbé leázott és csak nagyritkán maradt meg épségben. ; Gyakori a bütyökdíszítés is. A bütykök leg­többször az edény oldalán vannak. Néha vízszin­tes irányban lyukasak. Ritkábban laposak, gomb­hoz hasonlók (IV. t. 12). ? Egy iszapolt agyagból készült vékonyfalú edény homorú, középen átfúrt alja orsógomb le­hetett. A hozzátartozó kis oldalrész törésfelüle­tét lecsiszolták (IV. t. 7). A csonteszközök főleg tűk és árak. 5. kép. Vörös festésű edénytöredékek 5. Bild. Gefässbruchstücke mit roter Bemalung tövénél, széles, vízszintes irányú csík és csúcsán álló négyszög (IV. t. 13, 5. kép 3), másokon kör és csúcsán álló négyszög (IV. t. 11, 5. kép 1, 4)., ismét másokon vízszintes irányú csíkok (5. kép 5) ismerhetők fel. Legtöbbször a töredék egész felülete vörös. Ez arra mutat, hogy voltak min­tázatlan festésű edények is, amelyek egész külső felületét vörösre festették, A tűk hasított, vékony csontszilánkokból, vagy kisebb csontokból, ritkábban agancsból készültek. Egy- vagy kéthegyűek (IV. t 1—2). Az egyhegyűek fokának egyik oldala gyakran használat nyomát mutatja: laposra, fé­nyesre kopott, mintha simításra használták volna. A használat folytán simára koptak; alak­juk is kifinomult, A ruha összetűzésére éppúgy

Next

/
Thumbnails
Contents