Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Horvát Adolf Olivér: A mecseki bükkösök erdőtípusai

A MECSEKI BÜKKÖSÖK (FAGETUM SILVATICAE MECSEKENSE) ERDŐTÍPUSAI A Mecsek-hegységben nem található meg a bükk öve (zónája). De a gyertyános-tölgyes övben felbukkan sokfelé a bükkös, legtöbbször északi, ritkábban nyugati vagy keleti kitettségben. A Zengőn, a Keleti-Mecsekben egymáshoz záródó szoros völgykatlanokban kivételesen déli fekvésben is vannak bükkösök. Leggyakoribb típusát a Car ex pilosa alkotja. Ennek altípusa az almos csupasztípus (subnudum és nudum). A Festuca drymeiás típus a karakterfajok elemzése alapján ehhez a típushoz áll legközelebb, míg a flóraelemzés azt mutatja, hogy ennek alapján inkább az Asperula odoratás-típussal van rokonságban. A geophyták számát tekintve a Carex piiosás-típushoz áll közelebb a Festuca drymeiástipus. Ez érthető is, mert mind a két faj zárt borításával nem kedvez a geophytonoknak. Az említett típusokon kívül megtalálható még a Mecsek-hegységben éta arra jellemző a feltűnő tavaszi aszpektust alkotó Allium ursinumos bükköstípus (Fagetum süvaticae allietosum ursini). Ehhez hasonló a medve hagymás gyertyános tölgyes típus (Querceto-Carpinetum allietosum ursini). Kis foltokban felbukkan a magas kórós bükkös (Fagetum altherbosum) is. Ennek aljnövényzetét Aconitum vulparia alkotja. Ennek a típusnak a kifejlődése meglehetősen töredékes!. Szép kifejlődésű a Mecsekben és Zselicben is az örökzöld Vinca minoros-aszpektus. Van a Lámpásban, de még nagyobb foltban a Zengő váron is Luzulás bükkös típus (I. t.). Ez a típus átmegy QuercetoLuzuletumha, mint annak a konszociációja. Kiritkult állományokban megjelenik a Melica unifloras bükkös: a Melico-Fagetum is, amely nem mondható (ritkának a Mecsek-hegységben. Az Allium ursinumos bükkös közelebb áll a Carex püosáshoz, mint az Asperulás-típushoz ; ez utóbbihoz csak a geophytonok nagy száma miatt mutat hasonlóságot. A geophytonok száma magasabb benne, mint az Asperulás bükkös típusban. A flóra elemzés és a karakterfajok száma alapján így a Carex piloses megritkult avar típus tavaszi aszpektusának látszik. (II. t.). Mészkedvelő és mészkerülő mecseki bükkösök (Fagetum süvaticae mecsekense basiferens et acidiferens) erdőtípusaink összehasonlítása (L. az összesített táblázatot a tanulmány végén!) Az 1952. évben elkezdett nyugati-mecseki erdei fitocönozisok térképezése előtt már húsz felvételem volt a mecseki bükkösökről. Tekintve azt,, hogy általában a Pécs közelében és Pécsvárad mellett lévő bükkösök kerültek először, a térképezést jóval megelőzőleg felvételre, 8 negyvenes évekből származó tabelláimon főleg olyan bükkösök szerepeltek, amelyek triaszkoru és jura korszakbeli mészkőből származó, valamiint löszön és lösszel fedett mediterrán eredetű talajon élnek. Van egy felvételem ebből az időből trachydoleritből keletkezett talajról is, de a trachydolerit itt is jórészt meszes löaszel borított, így a felvételek valójában meszes talajon lévő bükkösökről valók. A talaj pH értéke 5,6 és 6,8 között ingadozott. így ez a fitocönozis Fagetum süvaticae mecsekense basiferens névvel jelölhető Aichinger nyomán. Az ötvenes évekből való felvételeim tabellájában a Fagetum süvaticae mecsekense acidiferens-hen azonban lényegesen kevesebb faj szerepel. Ezek a felvételek kevés kivételtől eltekintve nem a pécsi triász, valamint a pécsváradi jura korú mészkő területéről valók, hanem egyéb nem vagy kevésbé meszes tartalmú alapkőzetekből keletkezett talajon nőnek. Feltűnő az, hogy a Fagetum süvaticae basiferens húsz felvétel alapján készült tabellájában hatvan faj szerepel legalább két felvételben a gyepszintben, ugyanakkor a gyepszint fajainak száma ugyancsak húsz felvétel alapján, a legalább két felvételben szereplő fajokat véve tekintetbe, a Fagetum süvaticae acidiferens-hen lényegesen kevesebb: negyven faj található. Tehát a mészkedvelő bükköst jellemzi a fajok nagyobb száma, szemben a mészkerülő bökköűsel. Ugyancsak több a geophytonok száma a mészkedvelő bükkösben, mint a mészkerülőben (20, illetve 15%). Ugyanezt mondhatjuk el a Fage-