Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Horvát Adolf Olivér: A mecseki bükkösök erdőtípusai

32 HORVÁT talia fajokról. (Százalékos arányiszám: 73, illetve 69%.) A termőhelyi osztályok lényegileg hasonlóak a Bükk-hegységhez a Mecsek-hegységben a bükkösök és más erdei fitoeönozisok erdőtípusaiban. 1. Asperulás bükkös erdőtípus A Mecsek-hegységben midenfelé felbukkan kis foltokban, itt-ott nagyobb imennyiűégben is, de térképezhető nagyságban ritkán található a Nyugati-Mecsekben (itt-ott Komlónál és a Jakabhegyen). A Keleti-Mecsekben, a Zengőváron, 600 m magasságban már gyakoribb lesz, A Mecseken hajlamos az elgyertyánosodásra. Található benne háromféle juhar, kocsántalan tölgy és virágos kőris is, szálanként. A gyertyános tölgyeseknek, a bükkösök Asperulás- és más típusainak is közös karakterfaja (a Mecsekben a Ruscus hypoglossum. Jura és mediterrán rétegekben, permi homokkövön egyaránt nő (6,8 pH értékkel az A 1 szintben), barna erdei talajon. Cserj eszint je alig van. Enyhébb lejtőjű termőhelyeken, inkább mészfenéken vagy északi kitettségű hegylejtőkön található. 2. Mercurialisos altípus Lombkoronaszintjében megjelenik a szil. Cserjeszintje hiányzik. A Mecsekben is gyakori Elymus-íoltok is ebbe az altípusba tartoznak. Meszes talajon, törmelékes, nyirkos termőhelyeken többfelé nő kisebb foltokban. Csatlakozik hozzá az Aegopodiumos-típus. Ez még nyirkosabb termőhelyeket eláruló társulás Lamium galeobdolcnnal és Stachys silvaticával. Sokfelé található keskeny foltokban, gyertyános konszociációval völgyfenéken, ahol a bükk a fagyzugokat nem bírja. Elég határozott jellegű altípus, de kis foltokban lévén térképre nem vihető. Valamivel kiterjedtebb az Aegopodiumos változata vízfolyások mentén, de ez már átmenetet alkot a gyertyános tölgyeshez és a szurdok erdőhöz. 3. Carex pilosás bükkös típus Átmenetet alkot a Carex piíosás-gyertyános tölgyeshez. A Mecsek-hegységben igen gyakori az avaros altípusával együtt. Loimbkoronaszintjében található még a kocsántalan tölgy, mezei juhar és a virágos kőris is. Gyakori örökzöldek: a borostyán és a Ruscus aculeatus. Az A 1 szintben a pH érték: 5,6. Lösszel fedett mészkövön, löszön, és mediterrán rétegen, tehát inkább savanyú és barna erdei talajon található erdőtípus ez. Főleg északi kitettségben él. A Mecseken a gyertyános-tölgyes és tölgyes övben kivételesen keleti, valamint nyugati kitettségben is fellelA. OLIVÉÉ hető. A Fagetalia fajok száma 10,1%-kal kevesebb ebben a típusban, mint az Asperuláshan, míg a délkeleti flóraelemek száma 2,2%-kal több, a geophytonok száma viszont 12,9%-kal kevesebb, mert ez az erdőtípus nem kedvez a geophytonok tavaszi aszpektusának. Mindent összevéve szárazabb és melegebb típusa a bükkösnek, mint az AsperuZás-típus. 4. A Carex pilosás típus avaros (nudum, subnudum) altípusa Ez a típus és ennek Allium ursinumos aszpektusa a Mecsekre egyaránt jellemző; az előbbi általánosan és nagy foltokban elterjedt és igen jó termőhelyi osztályt jelez. Egészen természetes, hogy csupasz, avaros jellegének megfelelőleg a fajok száma kevesebb az altípusban, mint magában a típusban. Az Allium ursinumos bükköp északi kitettségben, nedves, nyirkos talajon tavasszal feltűnő aszpektus. Bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben egyaránt nő a Mecsekben és a Bakonyban, atlanti, nyugati, nedvesebb klímát jelezve. Átmenetet alkot az Asperulás típushoz a geophytonok nagy számával. 5. Festuca drymeiás bükkös típus Lombkoronaszintjében gyertyán, kocsántalan tölgy és mezei juhar található. Északi kitettségben mésztelen talajon, mediterrán, permi rétegekből és löszből keletkezett barna erdei talajon él. A talaj mésztelen jellegét jelzi a Luzula albida. A Carex püosa és Asperula odorata a Festuca után egyező bőséggel található ebben az erdőtípusban. Ez is arra mutat, hogy a Festuca dri/meiás-bükkös erdőtípus átmenetet mutat a Carex pilosás és Asperula odoratás bükkös erdőtípus között. 6. Melica uniflorás bükkös (Melico-Fagetum) Átmenetet alkot már a Mslica uniflorás gyertyános tölgyeshez és gyakran előfordul az elgyertyánosodott származéktípusban is. Rontott állományai bokrosodnak. Már fény igényesebb fajok is megjelennek a bükkösöknek ebben az erdőtípusában: Glechoma hirsuta, Galium schultesii, Stellaria holostea, Helleborus odorus, Euphorbia amygdaloides. Öregedő, megbontott állományokban, sekély sziklás talajon, mészkövön és löszön található. Északi, nyugati és keleti kitettségben található. 7. Elgyertyánosodott bükkös származéktípusok Erdőgazdálkodás .következtében keletkeztek és kiterjedt' állományokat alkotnak a Mecsek-