Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység és a Harsányi-hegy jégkori Mollusca-faunája

28 GEBHARDT ANTAL magyarázható. Egyes fajokat a klímaváltozás területünkről visszahúzódásra kényszerített, más fajokat viszont itteni letelepedésre késztetett. Amit a fauna a kigyomlálással vesztett, azt behozta a bevándorlási-iái, következésképpen az arány ugyanaz maradt. Az ősi törzs tagjainak és a heterogén összetételű közép-európai fajoknak 63,45%-ot elérő többsége mellett a pleisztocén faunában jelentkező színező elemek származásának részletesebb tanulmányozása is fontos következtetésekre nyújt lehetőséget. A déli kapcsolatú fajoknak a pleisztocénben elért alacsony arányszámát (3,84%), amely a löszkorszak után annak több mint kétszeresére (8%) emelkedett, a korszaknak a mediterrán fajok elterjedésére kedvezőtlen klímaviszonyai indokolják. Rendkívül tanulságos a kelet-európai szarmata, de főként a kelet-balkáni, moesiai faunaelemek arányszámának a pleisztocén csigaközösségben, a recens fajokkal szemben .mutatkozó többsége. 1. A recens fauna származásának helyes megítéléséhez nélkülözhetetlen a fosszilis fauna öszszetételének és elterjedési viszonyainak beható vizsgálata. 2. A Mecsek-hegység és az állatföldrajzi szempontból vele egy tekintet alá eső Harsányi-hegy területén, illetőleg annak közvetlen környékén a pleisztocénkorú malakofauna kutatása mindeddig nem történt meg, ezért vizsgálataimmal ezt a hiányt igyekeztem pótolni. 3. A löszfauna szempontjából számításba vehető terepen 19 gyűjtőhelyet kerestem fel, ezeknek mai környezeti viszonyait, faunaképét, valamint az esetenként begyűjtött fajokat, az egyes fajok példányszámát, a dominanciák százalékos értékeit lelőhelyek szerint ismertettem. Kutatásaim keretében 10 363 példányszámban összesen 50 pleisztocén Mollusca-fajt, 1 alfajt, 10 fajváltozatot és 2 formát gyűjtöttem. 4. A begyűjtött anyagot rendszertani sorrendbe foglalva, fajonként ismertettem; közölteim azokat a fauiniisiztikai megfigyeléseimet, amelyeket a pleisztocén fauna elterjedése szempontjából szükségesnek tartottam. 5. ökológiai értékelés keretében a faunát a következő csoportokba osztottam: 1. a hidrofauna tagjai, 2. víz közelében tartózkodó, 3. erdőkben, szakadékokban, nedves, árnyékos helyeken heverő fatörzsek, vagy azok kérge alatt rejtőzködő, A Mecsek környék recens csigaönózisában feltűnően magas fajszámmal különösen a keletbalkáni elemek ugranak ki, amelyekből az egész Kárpát-medencében észlelt 24 fajszámimal szemben a környéken 13 fajnak (13%) elterjedése állapítható meg. Ez az arányszám a pleisztocénben még imagasabb — 19,23% — volt, ami azt jelenti, hogy a Balkán gazdag, faj termő keleti feléről a magyar löszmedeince déli terepei felé vezető közvetítő út a fajok bevándorlására és kicserélődésére kiváló lehetőséget biztosított. A pleisztocénben a moesiai és a szarmata faunaelemeknek a recens fajokénál jelentékenyen magasabbra emelkedő arányszáma annak a kérdésnek elbírálásában, hogy a Mecsek hegységet állatföldrajzi szempontból a Pannonikum tartományon belül az illyr, vagy a moesiai kerületbe (járásba) kell-e sorolnunk — legalábbis malakofaunisztikai vonatkozásban — fokozott óvatosságra int. Hogy ez az óvatosság indokolt-e, azt a Mecsek-hegységbein elterjedt többi állatcsoportokon végzett faunagenezis eredményeinek szintézise fogja eldönteni. 4. hasonló terepeken heverő szikladarabok alatt, növény- és kőtörmelék között elbújó, 5. cserjésekben, bozótokban, ligetekben elterjedt, 6. erdőkben fák gyökerei és nedves réteken fűcsomók között, valamint kőrakások alatt felhalmozódott korhadékban meghúzódó, 7. napos, sziklás, gyepes terepen található fajok. Az egyes csoportok /százalékos arányszámaiinak egybevetésével és a jelentkező dominanciák figyelembevételével végzett faj elemzés útján nyert eredmények eltéréseiből igyekeztem a löszkorszak környékbeli természeti viszonyait rekonstruálni. 6. A pleisztocén csigaközösségek összetételét egybevetve a környék recens faunájával kimutatást készítettem egyrészt azokról a fajokról, amelyek a magyar löszmedence területén, másrészt a Mecsek-hegység környékén már nem élnek s kerestem a kihalásnak, illetőleg az elvándorlásnak az egykori környezeti viszonyok megváltozására visszavezethető okait. 7. A pleisztocén csigák faji összetétele mind horizontális, mind vertikális irányban nemcsak a Mecsek környékén, hanem az egész magyar löszmedencében is meglepően hasonló. Ennek igazolására három táblázatban Szeged környékén, Pakson és a Harsányi-hegyen egy-egy alkalommal gyűjtött csigák faunaképét közlöm. 8. A Mecsek-hegység pleisztocén csigaállományán végzett genetikai faj elemzés a következő Összefoglalás